2014. október 16., csütörtök

Falukép - Irota

Miután megnéztük a templomot, sétáljunk vissza a faluba. Utunk először kertek tövében vezet, majd át az Irotát kettészelő kis patak hídján.



Munkalehetőség híján sok fiatal hagyja el a települést és városokban próbálnak boldogulni. Néhány vállalkozó kedvű marad és az idősekkel karöltve próbálják életben tartani a falut és a hagyományokat. Vegyes a falukép, de én nagyon kedvelem ezt a miliőt.


Minden évszakban más és más arcát mutatja felénk Irota. Engem leginkább az őszi színekbe burkolózott falu érint meg. E posztban kiválasztottam néhány, számomra kedves falusi pillanatképet, melyek különböző időszakokban készültek.


Az itt élő emberek a szó legszorosabb értelmében együtt élnek a természettel, a falut körbevevő erdővel. A legtöbb kert vége már az erdőbe torkollik. Időközönként tiszteletüket teszik az erdő lakói is. Bekukkantanak az őzek és alkalomadtán a kis ragadozók is - a tyúkól lakóinak legnagyobb bánatára. Sajnos ez az élet ezzel is együtt jár.



Mielőtt kiérünk a határba egy meglehetősen rossz állapotban lévő épület tűnik fel a földút baloldalán. Egy mangalica telep. Hihetetlen méretű állatokat láthatunk kint az elkerített szabad területen, ha szerencsés pillanatban járunk arrafelé.


A következő posztban nem állunk meg. Megyünk tovább ki a határba, hiszen vár minket a Cserehát.

3 megjegyzés:

  1. Leírásoddal és hangulatos képeiddel már csaknem teljes a kép a kis faluról. Érdemes meglátogatni!

    VálaszTörlés
  2. Ma nagyon jó impresszionista fotókat hoztál. Főleg az őszi képek nagyon csábítóak egy őszi kirándulásra, de még olyan távol van.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon klassz képek! Köszi a hangulatot! :)

    VálaszTörlés