2015. január 16., péntek

Vadlúdvonulás a Dinnyési-fertőn

Sokszor hallani, hogy hosszú téli estéken, a kandalló melege mellett jó visszaemlékezni a közeli, s a távoli múlt történéseire. Nos, nálunk kandalló nincs, de visszaemlékezni való van bőven. Kezdeném rögtön egy remek őszi nap bemutatásával. November közepén a Dinnyési-fertőnél jártam, ahol az MME Budapesti Helyi Csoportja által szervezett programon vettem részt. Elsősorban a vadlúd vonulást figyeltük meg, de legnagyobb örömünkre elég nagy volt a többi madárfaj mozgása is. A programot a szokásos madárgyűrűzés egészítette ki. Reggel a vasútállomásnál volt a találkozási pont, innen indult útnak a kis csapat. Miután elhagytuk a falut, rátértünk a Madárdal tanösvényre.



A jelzett útvonal egyenesen a fertő szívéhez vezetett, úgy kiépítve, hogy mozgásunkkal a legkevésbé zavarjuk meg az itt élő állatokat. Az időjárás meglehetősen változatos és szeles volt. Fotózáshoz a fényviszonyok nem voltak túl ideálisak, kevés képet készítettem, de összességében nem panaszkodhatok. Reggeli kezdésként rögtön egy nagy lilik csapat húzott át felettünk. Ekkor még szépen sütött a Nap.


Miközben a távolban varjakkal küzdő rétisast figyeltünk meg, az egyik társunk jelzett, hogy mögöttünk a magasban áthúzó darvak érkeznek. Gyors váltás távcsőről fényképezőgépre és TŰZ! Persze szigorúan csak a virtuális eredményért.


A szervezett program kora délutánig tartott, de én ott maradtam estig, hiszen az esti behúzás élőben, egy feledhetetlen élmény. A szürkülettel együtt aztán megjelentek az első lilik csapatok, Ezen a fotón jól látható, hogy eleinte több hullámban érkeztek.


Aztán egyre többen és többen... Szinte teljesen besötétítették az eget. Fantasztikus volt!


A délutáni madárgyűrűzés is tartogatott számomra két nagy meglepetést, de erről majd a következő posztban...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése