2015. február 15., vasárnap

Felsőrákosi-rétek

Ismét rá kellett döbbennem, hogy hogy rohan az idő. Január eleje óta nem voltam sem kirándulni, sem fotózni. Hol a rossz idő, hol munka vagy egyéb elfoglaltság miatt. A napokban kaptam egy MME hírlevelet, melyben ismét terepprogramra invitálták az érdeklődőket. Az időjárás előrejelzés jó időt mutatott, így úgy döntöttem. hogy megyek. Szombat reggel volt a találkozó és a túra célpontja a Felsőrákosi-rétek voltak.

  

A terület történetét Bajor Zoltán túravezetőtől illetve a kihelyezett információs tábláról ismerhettük meg. "Felsőrákos Budapest pesti oldalának középső részén található. E táj arculatának elsődleges meghatározó eleme maga a Rákos-patak volt. A kis vízfolyás betonmederbe terelése előtt hatalmas kiterjedésű vizes élőhelyeket - mocsarakat, lápokat, tavakat - hozott létre. Tavaszi és nyár eleji áradások idején képes volt több kilométerre is kiönteni medréből. A Fertőrákosi-rétek egyedülállóan gazdag vizes élőhely együttesét a XIX. században kezdte el gyökeresen átalakítani az ember. A hatalmas mocsarak lecsapolása emberfeletti munkának bizonyult, de hosszú évtizedek alatt fokozatosan egyre több területet hódítottak el a víztől. A vidék sorsát az 1930-as évekre befejeződött mederbetonozás pecsételte meg, mellyel ugyan megszűntek az áradások a környéken, de egyben a természet régmúlt időkben oly jellemző fajgazdagsága is nagyrészt eltűnt."


"Napjainkra már csak a X. és a XVII. kerületek néhány pontján maradt fenn egy-két hírmondója a hajdani hatalmas lápos-mocsaras nyílt területeknek, ezekből talán a legtöbbet a Felsőrákosi-rétek tudták megőrizni."


Ezek a mocsaras-lápos részek ex-lege - vagyis törvény erejénél fogva védett területek voltak. 2014. januárjától újabb részek kaptak helyi védettséget, így összességében már közel 200 hektáros a természetvédelmi terület. Budapest területén jelenleg ez a második legnagyobb, összefüggő védett élőhely.


Az önkormányzat már eddig is hatalmas mentesítő munkát végzett a területen, hiszen korábban itt voltak a főváros legnagyobb illegális kábel- és gumiégető helyei. A szakemberek 60-70 centiméter vastag mérgező égéstermék réteget lokalizáltak a terület felmérése során, mely az évek során mélyen bemosódott a talajrétegbe is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a nádas megszűrte a mérgezett talajvizet, így a lápos rész vízminősége nem károsodott.


5-6 méter mélyen szedték fel a mérgezett talajt, így összességében több mint 100 köbméter veszélyes hulladéknak számító földet szállítottak el innen. A friss táptalajjal visszatöltött területet remélhetőleg hamarosan visszafoglalja a természet. A közeljövőben egy 12 oktatótáblás tanösvény kialakítása is szerepel a tervekben.
Egy érdekes dolgot is találtak a helyszínen a szakemberek. Nagyjából 100 szabályos vízzel telt gödröt, melyek eredetéről nem volt információ.


Nyomozásba kezdtek és több mint száz évet kellett visszamenni az időben, hogy magyarázatot találjanak a gödrökre. Végül kiderítették, hogy régen pióca tenyészhelyként funkcionált ez a terület. Mint ismeretes az akkori orvoslás használta gyógyításra ezeket a kis állatokat. A tudomány fejlődésével aztán feledésbe merült ez a hely is, alig egy-kettő maradt meg ilyen állapotban az egész országban. Piócák most már nincsenek viszont birtokba vették a kétéltűek és a hüllők, hiszen igazán ideális hely a szaporodásukhoz.

  
A következő posztban még írok néhány sort az MME programról is. Nézzetek be akkor is.

7 megjegyzés:

  1. Érdekes volt olvasni a beszámolót! Azért a rengeteg föld kibányászása nem lehetett semmi, s hova vitték el? Vagy az ilyen gyűjtő terület? Fotóid szokásos szépek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, veszélyes hulladék volt így egy mentesítésre szakosodott helyre vitték. Állítólag 60 milliós tétel volt.

      Törlés
  2. i hope they can keep it preserved for wildlife. looks like a good marsh.

    VálaszTörlés
  3. Hi Miklos, Glad you did the trip ! Interesting to read.

    VálaszTörlés
  4. Érdekes volt látni a réteknek a mai állapotát. Mostanában nem jártam arra, de 1977 nyarán ott dolgoztunk. Pontosan a rákos patakot tisztítottuk, és termeltük ki a sok koszt, és hulladékot, melyet bele hordtak. Erre a szakaszra külön emlékszem, amikor a kibetonozott meder átvált a természetesre. A réten akkor nagyon sok hulladék volt. Jó látni, hogy megint szennyeződéstől mentes a víz. Amikor mi dolgoztunk benne átlátszatlan volt a patak vize, és volt úgy, hogy rózsaszínre, és kékre váltott annak függvényében, hogy a közeli gyárakból milyen szennyvizet engedtek be. Az ottani munkavezetőink tudni vélték, hogy ha zöld, akkor cukorborsós bébiételt gyártanak a közeli konzervgyárban. Jó látni, hogy megint természetesnek tűnnek a rétek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a részletes hozzászólást. Én ezen a részen nem jártam még korábban, de az ott kapott információk és a soraid alapján alapján nagyon elkeserítő lehetett a helyzet korábban. Jó hogy rendezték a helyzetet, különös tekintettel a mocsaras, lápos rész védelme érdekében.

      Törlés