2015. május 31., vasárnap

Háborús övezetben sérülten

Nem kell nagyon komolyan venni a címet, de kezdem az elején illetve ott ahol az előző posztban abbahagytam. Csütörtök. Egy napot mindenféleképpen pihentetni szerettem volna a térdem. Itthon maradtam, tettem-vettem a lakásban. A meteorológia csütörtökre már kellemes, napos időt jelzett, de itt Pesten ez megint csak nem jött be. Egész nap szürke, borús volt az ég. Nagyon nem bántam a dolgot, így legalább könnyebben telt el a nap. A krémnek és a lakás sík talajának köszönhetően a fájdalom egyáltalán nem jelentkezett. Pénteken aztán tényleg verőfényes reggelre ébredtem. Mehetnékem volt, de merjek-e elindulni? Délelőtt lementem egy kicsit biciklizni a Duna partra. A pedálozás közben sem jelentkezett fájdalom. Ebéd után úgy döntöttem, megpróbálkozok egy könnyű túrával. A budai Látó-hegyet gondoltam meglátogatni. Közel van, bő fél óra alatt ott lehetek és a túlnyomó része könnyűnek mondható terep. Mindkét botot használva indultam fel az ösvényen. Egy lélekkel sem találkoztam a gyaloglás során. Minden rendben volt, hamar felértem az Árpád-kilátó közelébe. Gyerekhangokat hallottam és hamar rájöttem, hogy bizony most háborús övezetbe tévedtem. Egy osztálynyi gyerkőc számháborúzott nagy lelkesen a kilátó körül. Hangos számsor hangzott valahonnan a közelből és mellettem megmozdult a bokor. Egy fiúcska feltartott kézzel lépett ki a fedezékéből, kezében a levett számlappal. Számára itt és most véget ért a háború. A számlap barna kartonpapír volt rajta vékony kék filccel írt számokkal. Őszintén irigylem azokat a szemeket melyek ezt elolvasták távolról, az éles fény-árnyék hatások mellett megspékelve a bokrok takarásával. Nem akartam megzavarni a játékot ezért rögtön továbbmentem, majd visszafelé nézem meg a pazar kilátást.



Egy kis tisztásra kijutva gyönyörű látványt nyújtott az ORFK torony a természet körítésével.

 
A tisztás után ismét az erdőben haladt az ösvény, mely erősen lejteni kezdett. Óvatosan és lassan lépdeltem, de mindennek ellenére ismét baljós jeleket kezdett küldeni a térdem. Pár hete vásároltam egy gumírozott térdfixálót (fogalmam sincs mi a szakszerű megnevezése, de ez jól hangzik) itt volt az alkalom, hogy kipróbáljam. Szorosan fogta a térdemet és magam is meglepődtem amikor néhány lépés után megszűnt a fájdalom. Bizakodni kezdtem és mentem tovább, de nagyjából féltávnál ismét jöttek a jelek. Ennyi - gondoltam. Nincs értelme erőltetni, ezért visszafordultam. Megálltam megpihenni az egyik kedvenc sziklás-fenyős részen. Pihent a lábam és előkerült a megszokott banán is a zsákból.


Innen már csak 2-3 perces séta volt hátra a kilátóhoz. Csend volt, egyedül voltam. A háború ezek szerint véget ért. A Nap már lemenőben volt, így az árnyékok rohamosan terebélyesedtek.


Pazar kilátás, de most csak egy nagylátószögű objektívvel.


Ereszkedtem tovább, közben csak egy srác suhant el mellettem a bringáján. Az erdő persze még csalogatott a szépségeivel, de már csak a buszra koncentráltam.


Az ösvény végén, de még az erdőben levettem a térdszorítót. Azt hiszen nem felelt volna meg a legújabb divatnak a terepszínű ruha szilvakék térdszorítóval megspékelve fehér szegéssel. Az utolsó métereken már teljesen érződött a húzódás. Ennyi. Nincs mese, hosszabb pihenő szükséges. Eredetileg szombaton a Budaőrsi-kopárok volt tervbe véve, de elhalasztottam és minden egyebet is erre a hétvégére. Hétfőn már dolgozom és remélem, hogy a következő napok pihentetése jótékony hatással bír majd. Ez most egy ilyen rövidre sikeredett túra volt. Köszönöm, hogy velem tartottatok!

7 megjegyzés:

  1. Először is jobbulást! Az a térdfixáló (kék, ugye?) nekem is van csuklóra, nagyon jó valóban.
    Ismét szép kirándulást mutattál be, irigyellek a szép időért. Itt is napos, de rém hideg még az idő...
    Az az esőfelhős panoráma szuper!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a jókívánságot! Igen kék és valóban erősen tartja a térdet csak valószínűleg nem pihentettem eleget. Örülök, hogy tetszett az anyag. Itt most folyamatos felmelegedést ígérnek, reméljük jut belőle oda is :)

      Törlés
  2. i am glad the knee brace offered some support, but hope you can heal soon. lovely skies and views. the children playing war games would have disrupted the peace and quiet, though. :)

    VálaszTörlés
  3. It is a wonderful place and worth your pain for me to see it.
    I hope a full recovery is not far away.

    VálaszTörlés
  4. Jobbulást! Csak az időjárás és baleseti malőr tud benünket megfézeni, egyébként más semmi, igaz?
    Nagyon jóóóó az utolsó fotó (persze a többi is)!!!

    VálaszTörlés
  5. The pain did not stop this lovely walk. Beautiful pictures with the contrast of the blue sky
    Improve your knee ;)
    a hug

    VálaszTörlés