2015. július 1., szerda

A szuhakállói határban

Az elmúlt napot Szuhakállóban, egy kis borsodi faluban töltöttem. Késő délután maradt egy kis szabadidőm, így nem hagyhattam ki egy jó kis sétát a falu határában. Egyszerűen megunhatatlan a természet szépsége és "csendje". Az utam először egy vadvirágos rét mellett vezetett.



Ezernyi szöcske húzta a talpalávalót és minden lépésemnél tucatnyi ugrott szerteszét. A fejem felett fecskék cikáztak, de jó volt látni őket a határban! A következő fotó talán a minimál stílusnak felel meg. Mi hárman, a felhő, az oszlop és az árnyékom nyújtjuk a réti minimált.


A FA. Igen így csupa nagy betűvel. Ha jól emlékszem akkor 2008-ban figyeltem fel rá a falu határában. Magányosan és méltóságteljesen magaslik egy dombtetőn.

 
Valamiért a szívemhez nőtt, így ha arrafelé járok, mindig felmegyek hozzá. Már messziről azt figyelem, hogy túlélte-e a nagy viharokat. Eddig szerencsére igen. Most körülötte kaszálás száradt és úgy tűnik a közvetlen környezetét is megritkították. Így most fiatalosabb, sudárabb benyomást keltett.


Mivel későn indultam elhatároztam, hogy megvárom a naplementét valamint a holdkeltét és csak sötétedés után indulok majd vissza le a faluba. A jó kilátás érdekében megcéloztam a közeli domb csúcsát. Kényelmesen elhelyezkedtem. Egész nap meleg volt, alig jártak felhők az égi országutakon, de nem nagyon izgatott a dolog. Engem minden naplemente eltud bűvölni. Velem éppen szemben - a Sajó-völgy túloldalán - Kazincbarcika paneljei felvillantak még egy rövid időre, az egyre laposabban érkező napsugarakban.


Az ellenkező irányban lassan narancsba fordult az égbolt. Néhány megkésett felhőpamacs próbálta feldobni a színjátékot.


Ahogy az lenni szokott, a Nap ebben a stádiumban már rohamtempóban bukott le a dombok mögé. Mintha csak késésben lenne. A pár perce még zöldben pompázó völgy is színt váltott.


A domb felett még néhány kósza napsugár megpróbálta újra színezi a horizontot, de az erőtlen kísérlet már nem tudta megállítani a sötétedés beálltát.


Lassan én is összepakoltam és elindultam vissza a falu irányába. Várt még rám néhány kilométer a sötétben. Egy utolsó vicces fotóhoz segítségül hívtam az utamat megvilágító Holdat is. A kép címe: Puszta(i)


16 megjegyzés:

  1. The picture of the tree is very special.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Thanks Adrian. That's my favourite tree from that area.

      Törlés
  2. Csak helyeselni tudom, ahogy feltetted az i-re a pontot. Nagyon jó olvasni a színes beszámolóidat, és nézni a képeidet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök ha tetszett. Jó sötét volt már akkor, de azért még kivehető az "i" betűforma valamelyest :)

      Törlés
  3. Hangulatokkal teli fotók! Nekem is ez ugrott be mint Multmento-nek, feltetted az i-re a pontot a kirándulás utolsó fotójával. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Szeretem az ilyen cél nélküli barangolásokat is. Ezeknek is megvan a hangulatuk, ahogy írtad is :)

      Törlés
  4. Beautiful contrasts. Pretty pictures and a wonderful sunset !!
    Good Thursday;)
    a hug.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Many thanks for your kind words dear Laura!
      Greetings

      Törlés
  5. i felt the peacefulness! LOVE the last shot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Thanks and I'm glad if you liked that shot. It was taken quite late evening.

      Törlés
  6. beautiful landscapes and skies
    I like the moon like a point on the i

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Thanks a lot Marty!
      Yes! A funny "i" was my target exactly :D

      Törlés
  7. Imádom a vad réteken. Nos, hogy várja a naplementét, mert az volt a véleménye, szép. Képek sötétedésig is érdekes. Üdvözlet.

    VálaszTörlés