2015. július 18., szombat

Kercaszomori képeslapok

Ház, ház, kaszáló, ház, ház, templom, ház, kaszáló, ház, kaszáló, ház, ház... Talán viccesen hangzik, de nagyjából így tudnám leírni Kercaszomort egy mondatban. Az egy utcás kis falu öt kilométer hosszan terül el az imént említett sormintával. Ebben a posztban szeretnék megmutatni egy-két falusi képeslapot illetve látnivalót.


Az első legyen a falu református temploma. Azt hiszem nagyjából a falu közepén egy dombtetőn áll a felújított templom. Azt nem tudni, hogy Kercaszomoron mikor épülhetett fel először református templom, mert az első írásos feljegyzés már annak pusztulásáról szól. Az sem kerülhette el a tatárjárást - 1242-ben felégették. Aztán a jelenlegi helyen épült fel az új templom. Az építkezés 1788-1790-ig tartott.


Kicsit talán eldugottabb helyen, de látható a faluban egy másik, kisebb templom is.

  
A Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus templom 1834-ben készült el. Újabb és régebben épített házak, gazdasági épületek alakítják a faluképet.



Napközben jártuk az Őrséget, A környező falvakat, területeket. Megnéztük a látnivalókat. Késő délutánonként hazaérve a lányok megpihentek vagy olvasgattak a kertben. Számomra ekkor kezdődött a nap második része. Terepszínű ruhába bújtam és kezemben a géppel indultam ki a határba és az erdőkbe.


Az utam elvezetett a falu temetője mellett, ahol egy érdekes ismertető táblára lettem figyelmes. Elolvastam és bementem a temetőbe is.


Mi látható a fotón? Egy sökfás temető.
"Az őrségi falvak temetőiben, köztük a szomoróci temetőben is, találkozhatunk még néhány sökfával. A sökfa a fejfa régies, ma már ritkán használt elnevezése az Őrség falvaiban. Sökfát a református elhunytaknak állítottak, katolikus és evangélikus halottak sírjára kereszt vagy fedeles kereszt került. A sökfa (sőkfa, sőgfa) a süvegfa helyi tájnyelvi formája. A kifejezés eredetére utalhat, hogy a fedetlen fővel, hajadonfőtt járó emberre, ritkán még ma is azt mondják, sőgetlen, azaz süvegetlen. Az őrségi fejfák egyszerűek, a feliratokon kívül semmiféle díszítményt nem találunk rajtuk. Anyaguk általában tölgyfa, ritkán bükk, szegények esetében helyenként fenyő. Magasságuk állításkor 100-160cm között változik. Ha a földbe ásott része elkorhadt, a megmaradt fejfát néha lejjebb ássák. A legegyszerűbb fejfa teljesen tagolatlan hasábforma oszlop, amely felül "süvegben" végződik. A legegyszerűbb megoldás amikor az előre ugró "süveg" egyfajta eresz szerepet is betölt, némileg védve a feliratot az időjárás viszontagságaitól. Előfordult, hogy a fejfák végét lekerekítették, legömbölyítették. Egyes feltételezések szerint a régiségben a "csúcsos" a férfiaknak készült, míg a lekerekített az asszonyoknak járt. Az őrségi fejfákat mindig csak a felirat felőli oldalukon, a homlokuknál minden "cifraságot" nélkülözve díszítették. A bevésett felirat a halott nevét, életkorát és az elhalálozás idejét tartalmazza, más információt csak nagyon ritkán. Az oszlopszerű síremlék mellett az Őrség egyes falvaiban úgynevezett táblás fejfákat is találunk. Itt a feliratot nem közvetlenül a fejfára hanem a fejfára szegezett fatáblára vésték fel. A még megmaradt "sökfák" az őrségi kultúrkincs szerves részét képezik."


Az előző posztban már említettem (és egy egész alakos színes fotón meg is mutattam), hogy szállásunkkal éppen szemben, az út túloldalán állt egy régi református harangláb. A bejárat folyamatosan nyitva volt, az ajtaján egy figyelmeztető felirattal. A falvakban a harang megkondulása mindig valami fontos, különleges történésre figyelmezteti a lakókat. Esküvő, temetés, tűzeset stb. A felirat erre emlékeztette a látogatókat, valamint a felesleges harangkondítás mellőzését kérte. 1877-ben épült ez a ritka, egy ágasos harangláb. Tölgyfából faragott ágas csúcsán nyolcszögletű sisak védi a harangot.
Sajnos az őzek becserkészésével egy kicsit hadilábon álltam. Az erdei tanösvény az esőzések miatt járhatatlan volt. A kaszálókon sokszor láttam napközben is, de a kiterjedt sík rész miatt nem tudtam észrevétlenül a közelükbe kerülni. Az erdő túloldalán lévő határba pedig csak estefelé (7-8 óra után) jutottam el. Itt mindig nagy volt a mozgás. Készült is pár fotó. Például ilyen...

  
... meg ilyen ...


... és mutathatnék még párat, de az esti fénytelen viszonyok és magas ISO miatt zajos és homályos lett a végeredmény. Inkább csak dokumentációs jellegűek. Viszont az emlékezetemben még mindig élesek ezek a pillanatok, a közelemben szökkenő szépségek.

8 megjegyzés:

  1. Egy szép és érdekes hely volt ez opisłeś. Szép képek hozzá, és az utolsó élvezetek nekem. Üdvözlet.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy megtudhattam mi az a sökfa, egyáltalán, hogy létezik ez a kifejezés. Szimpatikusabb, mint minden ami egyszerűbb a cirádás (csicsomás) keresztekkel szemben. Bár nekem megteszi majd egy egyszerű kő vagy kavics.
    A harangláb nagyon emlékeztet az itteni bajor/osztrák haranglábakra, melyek háztetőkön, udvarokban is gyakoriak. Szeretem a fazsindelyes épületeket, építményeket (is), egyszerű és természetes.
    Az utolsó kép dinamizmusának pillanata nagyon jó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fontos megőrizni a múltunk, őseink emlékeit, szokásait, kifejezéseit. Szerencsére ezt sokan felismerik és tesznek az ügy érdekében.
      Köszönöm szépen, örülök ha tetszett.

      Törlés
  3. This is another good collection of photographs. Deer are always out in bad light and move quickly.
    What is the wooden post in the cemetery? Is it a grave.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yes, that's a special grave especially in that region. Thanks Adrian!

      Törlés