2012. július 8., vasárnap

Karibi üdvözlet Rudabányáról

Tudom, furcsa címet választottam a következő posztnak, de a fotók mindjárt magyarázatot adnak rá. A múlt században még nagyon sok helyen folyt bányászat az országban. A rendszerváltás után viszont egymás után zártak be a fejtések, olykor szemmel látható, mély sebeket hagyva a földfelszínen. A külszíni fejtések, a beszakadt vagy mesterségesen beomlasztott aknák helyén idővel úgynevezett bányatavak alakultak ki. Ezeken az elhagyatott helyeken - az idő előrehaladtával - a természet lassan begyógyítja a sebeket. Most az egyik ilyen bányatavunknál teszünk látogatást Rudabányán, amely véleményem szerint biztosan dobogós helyezést érne el a szépségével.



Az első fotó talán már meg is magyarázza a különleges címválasztást. Nyári napsütésben hihetetlenül szép látványt nyújt a kék és a zöld ezernyi árnyalata a vízfelszínen. No, de kezdjük az elején a történetet. A tó egy volt külszíni vasércbánya helyén, az Andrássy II. és a Vilmos bányarészek találkozásánál alakult ki.


Ma látható állapotában nagyjából 300 méter hosszú, átlagos szélessége 80 méter. A legnagyobb mélysége pedig - most tessék kapaszkodni - eléri a 60 métert! Ezzel a mélységgel kiérdemelte hazánk legmélyebb állóvizének járó címet is.


Ahhoz, hogy ezt a gyönyörű tavat személyesen is láthassuk, tudnunk kell néhány fontos dolgot. A tó és a hozzávezető földút magántulajdonban van. Ezért a megközelítése csak a tulajdonos engedélyével lehetséges! Szerencsére ez könnyedén beszerezhető a rudabányai múzeumban, mivel az intézmény kapott egy állandó megbízást a belépési engedélyek kiadására. Tehát az első utunk mindenféleképpen idevezessen! Mivel egy kis településről van szó, érdemes előre leegyeztetni az időpontot. Én a 48-353-151-es telefonszámon "jelentkeztem be" és így az érkezésünk után egy perc alatt kezemben volt a szükséges papíros. Vegyük komolyan mert a rendőrség ellenőrizheti és ellenőrzi is a meglétét. Ottjártunkkor is volt egy ellenőrzés, hiszen egy gyönyörű, de legalább olyan veszélyes tóról van szó. A rudabányai körforgalomból Szuhogy felé indulunk. A táj gyönyörű, könnyű elmellőzni a tóhoz vezető kis földutat és sajnos tábla sem jelzi az irányt. Mielőtt a kanyargós út ereszkedni kezd a völgybe, előtte lesz balra az elágazás. Ha sikeresen letértünk akkor ilyen minőségű földúton haladunk tovább.
 

Hamarosan elérjük a képen látható volt generátorházat. Azt javaslom, hogy itt parkoljatok le. Innen már csak egy pár száz méteres séta van hátra a tóig, viszont olykor térdig érő vízmosásokkal, amit biztosan nem kedvelne a kocsink alváza. Aztán meg is érkezünk a tóhoz, egyszerűen gyönyörű!




Körben meredek sziklafalak és omlások. A növényzet lassan mindenhol megtelepszik. A kristálytiszta és nagyon hideg víz szegény tápanyagban, de állítólag apró halak megélnek a tóban (mi nem láttunk egyet sem).




Mi egy jó részét bejártuk a tónak, de nem tudom, hogy teljesen körbejárható-e. Olykor a murvás, homokos, könnyen omló "ösvény" szó szerint a meredély szélén kanyarog, nagyon óvatosan és megfontoltan lépkedjünk!

  

A következő posztban még néhány fotó erejéig maradunk a tónál, tartsatok velem akkor is.

10 megjegyzés:

  1. A cím jogos, egyik másik kép készülhetett volna akár arrafelé is. Gyönyörű színek! Különösen a 7. és a 11. tetszik! :-)

    VálaszTörlés
  2. A few surprising beauties among the mining scars. My Florida is scarred like this, and it breaks my heart.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yes exactly. It's beautiful and terrible at the same time.

      Törlés
  3. Azért a "hozott anyagban" is jól megtaláltad a különlegest! Tetszik. Micsoda tartalékok vannak itthon is.

    VálaszTörlés
  4. I enjoy seeing nature reclaiming what is hers. It is beautiful.

    VálaszTörlés
  5. I like nature returns to the places we left.
    Beautiful photos !!
    Here it will take many years to return to be fine. A fire razed 9,000 hectares :((
    A hug.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. What a sad comment. I hope everything will green there very soon.
      Thanks Laura.

      Törlés