2015. szeptember 16., szerda

Ferencmajori-halastavak

Ismét eltelt egy hét. Rengeteg munkával és egyéb tennivalóval valamint zéró szabadidővel. Hajnal egy óra előtt egyszer sem kerültem ágyba és korán reggel már kezdődött is az újabb nap. Alig vártam a szombatot, hiszen az MME helyi csoportja a Ferencmajori-halastavakhoz tervezett egy madármegfigyeléssel egybekötött túrát. Nem jártam még korábban ezen a területen, így mindenféleképpen csatlakozni szerettem volna a csoporthoz. Csütörtökön megérkezett egy csapadékos hidegfront, pénteken is egész nap esett. Szombatra ugyan már jó időt jósoltak, igaz a szürke felhőtömböket látva elképzelni sem tudtam, hogy jöhet ez majd össze. Szombaton fél ötkor keltem. Az ég színe mit sem változott, de legalább már nem esett. Gyorsan elkészültem és már indultam is. A tatai vasútállomásnál volt a találkozó, ahonnan végül kocsikkal jutottunk el a tórendszerhez. Miközben készülődtünk és előkerültek a spektívek, a távcsövek, a fényképezőgépek elkezdett felszakadozni a felhőzet és egy-egy pillanatra megmutatta magát a Nap. A hegyek ugyan még mindig párába burkolóztak, de mi bizakodni kezdtünk.

    

Egyre többször és egyre hosszabb ideig fürdött a tó a napsugarakban. Elképesztően szép volt a hullámok csillanása a kora reggeli fényben. Mint megannyi szétgurult gyöngyszem.



Elindultunk az egyik gáton Naszály felé. A túlparton a lombok között feltűnt a templomtorony.


Rengeteg madár volt a tavon, köztük nagyon sok bütykös hattyú. Bármerre néztünk, mindenhol ott ringatóztak a fehér testek.


"A halastavak jelenlegi területén egészen a XVIII. század közepéig felszíni vizek (Által-ér, a Duna nagyobb áradásai) és langyos vizű források (Tata forráscsoportjai) által táplált hatalmas mocsárvidék terült el. A XVIII. század közepén a birtokos Eszterházy család megbízásából Mikoviny Sámuel tervei alapján a terület mocsarait lecsapolták egy egy sajátos szántókból, legelőkből, rétekből álló mozaikos területet alakítva ki, melyet át- meg átszőttek a mesterséges árkok, csatornák. Ezen a területen alakították ki azután 1962-től az első négy síkvidéki, kör töltéses halastavat, melyet 1989-1990-ben újabb kilenc megépítése követett. A halastórendszer jelenleg a maga 370 hektárjával az Észak-Dunántúl legnagyobb kiterjedésű ilyen létesítménye. A tavakat elsődlegesen haltenyésztés céljára alakították ki, de említhető még a liba-és kacsatenyésztés, a nádvágás és a vadászat is" Az iménti részlet a kihelyezett tájékoztatóról való.


Köszönhetően a rengeteg madárnak elég lassan haladt a csapat. Mindenki kémlelte az eget és a vízfelszínt. Érdekes madármozgás vagy egy újabb faj esetén egyből felállításra kerültek a spektívek. 


A nagy távolságok miatt ez túra inkább a megfigyelésről, mintsem a fotózásról szólt. Sokszor a teleobjektívvel is csak apró pontnak látszott egy-egy érdekesebb madár. Azért a következő posztban megmutatok majd néhányat.

 

12 megjegyzés:

  1. It looks an interesting place and the light is melancholy but peaceful.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yeah,it was quite misty due to longer rainy period before that day. Thanks Adrian!

      Törlés
  2. beautiful blue waters and swans. love the misty atmosphere in several.

    VálaszTörlés
  3. Veo que el lugar es bien hermoso, donde la naturaleza se muestra en todo su esplendor

    Abrazos!!!

    VálaszTörlés
  4. choppy water, fog, and swans always make for marvelous shots ;O]

    VálaszTörlés
  5. Szívemnek újra kedves vidéken jártál és a madármegfigyelés is érdekes téma nekem.:-)
    A hajnali gyöngyös fény már megérte ezt a kirándulást, a madárfotódat érdeklődve várom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az egész nap fantasztikus volt. Remek volt az idő és úgy 70-80 madárfajt láthattunk. Kell ennél több? :)

      Törlés
  6. Esa nieblina hace más hermosaslas fotos Kovács. Naturaleza en estado puro.Me gusta mucho la imagen 2.
    Un abrazo.

    VálaszTörlés