2015. október 2., péntek

Reggeli határjáráson

Minden napot egy jó kis határjárással nyitottam. Napkelte előtt keltem, gyorsan elkészültem és indultam is. A hegy mögül érkező első napsugarak már a bekötőúton találtak. A könnyű séta érdekében a telével felvértezett fényképezőgépet vittem magammal. Alkalmanként 6-8 kilométert jártam és 8-9 óra magasságában értem vissza a szállásra. Íme néhány fotó és egy mókás találkozás története.

      
Csak ismételni tudom magamat, a táj gyönyörű bár nagyon meglátszott rajta a kemény nyári hőség. Az útról visszanézve már Mindszentkálla templomtornya is napfényben fürdött.


A reggeli csendben mindenfelé fakopáncsok kopogtak szorgosan. Szokatlanul nagy létszámban figyeltem meg őket.


A tarló felett kenderike csapatok röpködtek, belőlük sem láttam még korábban ilyen sokat egyszerre. Ráadásul (ha jól tudom) nem kedvelik a nagy nyílt területeket. Itt mégis szép számmal röpködtek, bizonyára okkal.


A határban csak egy-két egerészölyv keringett a magasban, a földeken seregélycsapatok reggeliztek.


Sokfelé húzódik itt drótkerítés, mely nem meglepő hiszen nincs ide messze Kékkút, ahol ásványvizet termelnek ki és palackoznak.


Ezek a vízbázisok fokozottan védettek. A védelem érdekében hidrogeológia védőterület létrehozását írja elő a törvény, melyeket a környezeténél fokozottabb biztonságban kell tartani.


És akkor az a bizonyos mókás találkozás. Rögtön első reggel - miután már jó mélyen bent jártam a mezőn - visszanéztem azt láttam, hogy valami futva közeleg felém a kis ösvényen. Messze volt még, először azt hittem valamilyen kóbor kutya, de a objektív segítségével meglepődve láttam, hogy egy mezei nyúl közeleg rohamtempóban.


Ismét bebizonyosodott, hogy a vadállatoknak általában a mienknél sokkal fejlettebbek az érzékszerveik, mert a nyúl objektív nélkül is rögtön kiszúrt magának és azonnal megállt az ösvényen. Figyelt majd egy pillanat múlva eltűnt a zöldben.

  
És mitől mókás a találkozás? Ha hiszitek, ha nem, de minden reggel menetrend szerint (közel azonos időpontban) megjelent a nyúl azon a részen. Nem tudom honnan jött (éjszakai műszakból vagy egy-egy átmulatott este után - hahaha), de ott volt mindig. Ebben a bokorban lehetett a fészke, sajnos közel sem ideális fényviszonyok között. Azért dokumentálásként feltöltöm a fotót.


Örömmel láttam a határban legelésző, szép számú szürke marha csordát. Ezt a párt választottam ki, a kép címe lehetne talán "édes élet"?


A távolban az erdő szélén egy újabb romot láttam (igaz a Káli-medencében nem nehéz ilyen régi maradványokat találni). A Kerekikál templom romjai.

  
Talán közelinek tűnik rom, de a fotó egy 400mm-es telével készült. El is határoztam, hogy ez lesz a másnap reggeli sétám célpontja...

14 megjegyzés:

  1. wonderful rural scenes! love the hare and the cattle and always good to see hay bales in the fields!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Thanks for your kind words. I'm glad if you liked this post

      Törlés
  2. Jó volt olvasni ezt a találkozót, s a fotók is! S ismét: nálunk is vannak "egyszerű környezetben" is csodálatos tájak, részletek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy bizony és nem is kevés! Az a célom, hogy minél többet láthassak személyesen is :)

      Törlés
  3. Great shots of the Hare. What a great place for a wander.

    VálaszTörlés
  4. Az "Édes élet" szintén egy olyan kép, amit bekeretezve (vagy épp nem) a falra felakasztva látom magam előtt. Pontosan ezzel a címmel. Harmónikus mind a témában, mind színeiben.
    A különös találkozás a vadnyúllal is talán azt bizonyítja, hogy az állatoknak is vannak rituáléik.
    Vagy ki tudja... mint a Kis herceg rókája... talán arra várt, hogy majd megszelidíted... :-)
    A 9. kép a kedvencem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen az igazán kedves szavakat. Lehet, hogy igazad van. Szelídítésre nem volt alkalom, mert ennél a távolságnál sajnos nem tudtam jobban megközelíteni észrevétlenül.

      Törlés
    2. Hm, a Kis hercegnek is hosszabb ideig tartott, napról napra, lépésről lépésre... :-D

      Törlés
    3. Én is lépésről lépésre próbáltam közelebb kúszni, de csak ennyire sikerült :) Azért már ennek a fotónak is örülök. Az élőben átélt pillanat pedig mindent visz :)

      Törlés
  5. some wonderful shots. I'm drawn to the lonely sparrow. Love the hare as well

    VálaszTörlés
  6. nagyon örülök, hogy véletlenül (egy kommented alapján) idetaláltam a blogodra,
    nagyon tetszenek a fotóid, legelészek már egy ideje most itt nálad:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Katalin, örülök ha tetszik és csak nyugodtan :)

      Törlés