2015. november 8., vasárnap

Novemberi nyár

A tegnap esti esőpermet után a ma reggel is felhősen és ködösen indult. Délutántól ugyan erőteljes javulást ígértek az időjósok, de szürkeséget látva nehéz volt elhinni. Dél körül aztán, mintegy varázsütésre tényleg megjelent a Nap, a sugarak ereje pedig percek alatt szétoszlatta a felhőtömeget. Egy óra körül végeztünk az ebéddel és ekkor már 23 fokot mutatott a hőmérőnk! Korán sötétedik, de ennek ellenére szerettem volna kihasználni ezt a remek időt egy jó kis kirándulásra. Így ismét csak a legközelebbi hegyek jöhettek számításba. Szerencsém volt tömegközlekedéssel. Még nem volt két óra amikor megérkeztem a Fenyőgyöngyéhez. Pedig négyszer kellett átszállnom!


Pár perc múlva már a puha levélszőnyeggel borított ösvényen haladtam tempósan, miközben megelőztem egy gyerekes családot. Az óvodás korú kis srác beletúrta cipője orrát az avarszőnyegbe, úgy próbált haladni. Persze két-három méter múlva már hatalmas avarhalom tornyosult előtte. Egyensúlyát vesztve elterült a puhaságba, kacagását még hosszan hallottam.
A dűlő után jött a meredek, köves út. Ez utóbbiból most szinte semmi sem látszott, a levélszőnyeg takarása miatt. Óvatosan ereszkedtem, de a térdszalagom néha így is hangosan felsikoltott amikor egy-egy legördülő kőre léptem. Később a sík terepen szerencsére már semmit sem éreztem belőle.
Talán két-három hete jártam legutóbb errefelé. Sokat változott az erdő képe. Az akkor még éppen színesedő fák egy része, időközben már megszabadult az őszi levelek súlyától. Azért láttam még szép színkombinációkat.



A fákon...


a bokrokon...


és a földön...


Tudja esetleg valaki a fenti növény nevét?

Frissítés: Megkaptam a növény nevét! A képen a piros gólyaorr levele látható, mely ősszel hajlamos megpirosodni a hidegnek köszönhetően. A nevét viszont nem erről, hanem pirosas virágairól kapta.
Köszönöm a segítséget Orsinak és Zolinak, kedves MME-s társaimnak!


Az ösvény szélén a fűben ülve többen megpihentek. Élvezték a novemberi nyarat és a pazar kilátást. Az Újlaki-hegyről én is lenéztem a repülőtér irányába. Hát nem gyönyörű?



Kell egy kis változatosság, így a Vihar-hegy irányába indultam tovább. Az egyik fa lombja felett egy távoli kondenzcsíkot kergetett a feltámadó szél. Egy kicsit olyan hatása volt, mintha egy űrrepülőgépet indított volna a NASA.



Gyorsan elröpült az idő. Több leágazó ösvényt is bejártam, de még a Virágos-nyereg előtt visszafordultam. A napsugarak egyre laposabb szögben érkeztek, hű társam pedig fáradhatatlanul mindig előttem járt.


A távolban rövid időre feltűnt a János-hegyi kilátó sziluettje is.


A repülőtér szélén az egyik kis domb időközben benépesült. A feltámadó meleg szelet siklóernyősök próbálják meglovagolni.




Leültem egy sziklára és néztem, hogyan próbálták megzabolázni a fuvallatokat. Közben fenn az égen a kedvenc felhőformámra figyeltem fel. Ezek könnyed kis bárányfelhők, de olyanok mintha egy hatalmas ecsettel szétkente volna őket a szél. Ráadásul ezek különösen szépen mutatnak naplementében. Nem kellett már sok hozzá, így azt is megvártam. Szerintem megérte...

  
Teljesen besötétedett mire visszaértem a Fenyőgyöngyéhez. Jó kis séta volt.

6 megjegyzés:

  1. De jó, hasonló kirándulásunk, hasonló látványokkal volt a múlt hétvégén. A fotók még mindig a gépben vannak, valahogy nem érem utol magam... :-(
    Az elvörösödő levelű növényt látásból jól ismerem, én is fotóztam már, de a nevét sajnos nem tudom.
    A siklóernyősöket órákig tudom nézni. :-)
    Az utolsó képed fantasztikus! Pont ilyen "elmaszatoltak" itt is a felhők, napok óta főn van. Meghosszabbított nyár. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Emiatt ne szomorkodj! Én is folyamatos időhiánnyal küzdök :)
      Örülök ha tetszett, Imádom ezeket az elmaszatolt felhőket.

      Törlés