2015. november 16., hétfő

Szélvészgyors túra Dinnyésen

Egész héten csodás időjárással örvendeztetett meg minket az ősz. Kár, hogy ezt csak a munkahely ablakán kinézve élvezhettem. Szombatra már egy viharos széllel érkező markánsabb hidegfront érkezését ígérték az időjósok. Korábban erre a napra már egy dinnyési túrát terveztem be. Vágytam már egy jó kis gyaloglásra, így a kedvezőtlen kilátás sem szegte kedvemet. No, de kezdem az elején.


Változatlanul sok a munka, gyakran jut belőle még haza is. Így volt ez pénteken is. Mire végeztem vele és összepakoltam a túrához a hátizsákot, hajnal egy óra lett. Fél ötkor pedig már jelzett is az ébresztő. Az első pittyegésre felébredtem, de az első mozdulatok kicsit ólmosra sikeredtek. Aztán csak beindultak a dolgok és 7.10-kor már a székesfehérvári vonaton ültem. Néztem az elsuhanó tájat. Egyre kopárabb a természet, megállíthatatlanul közeledik a tél. A reggel elég felhősen indult, de a távoli horizonton feltűnt néhány biztató napsugár. Ahogy elhagyta a vonat a fővárost, megmozdultak a fák lombjai és a szél folyamatosan erősödött. A dinnyési vasútállomás parkolójában gyülekezett a MME kis csoportja, mely erre a napra szervezett madármegfigyelő túrát a fertőhöz. Csatlakoztam hozzájuk egy rövid időre és így indultunk neki a Madárdal tanösvénynek. A szél mintha a madarakat nagy részét is elfújta volna. Csak egy rendkívül barátságos (és már meggyűrűzött) csóka, valamint egy balkáni fakopáncs képviselte az út során a szárnyasokat. A tóhoz kiérve szintén nagy üresség fogadta a csapatot. Ekkor intettem búcsút a csoportnak és elindultam. A szél már tényleg viharos fokozatra kapcsolt. Volt viszont egy pozitív hatása is a vágtató rohamnak, nevezetesen, hogy szétkergette a felhőket. A nádasban hosszan felállított befogóhálót már korábban összetekerték, nehogy kárt tegyen benne a szél.


Kiérve a nádasból elindultam a réten. Éppen egy hattyúcsapat húzott át az égen.

  
Néztem ahogy távolodnak, amikor hirtelen hangos suhogást hallottam magam mögül. Egy lemaradt egyed igyekezett mihamarabb beérni a távolodó csapatot. Sajnáltam, hogy nem hallottam meg korábban a szárnyalását a szél süvítése miatt. A fénnyel kissé szembe kellett állnom és nem volt már időm átállítani a gépet. Ilyen fotó sikeredett róla.


Bizakodni kezdtem, talán nem is lesz olyan szegényes ez a nap. Meneteltem tovább a közeli kis erdő felé.


Arra figyeltem fel, hogy tavaly óta újabb és újabb területeket kerítettek el. Sok helyen már én éreztem magam kissé bezártnak és szinte a kerítések irányították a tanösvény útját. Egy kis fás liget felől ismerős kopogásra lettem figyelmes. Némi fürkészés után meg is láttam a szorgos kis fadoktort.


A földek felett pedig egy tengelic csapat cikázott. Volt időm bőven, gondoltam várok egy picit, hátha leszállnak a közelemben. Szerencsém volt. Gondoltam legyen róluk egy vidám fotó, ezért odaszóltam nekik, hogy csíz! Félreérthették hogy nem ismerem fel őket és ezen talán kicsit meg is sértődhettek, hiszen a fotón végül minden madár hátat fordít nekem.


Tőlük nem messze pedig egy fenyő rigó szállt le egy ágra. Ügyesen egyensúlyozott a szélben imbolygó ágon.


Ment ám a szárnyalás a magasban is. Ekkor már hatalmas erővel kapott bele és veszettül rángatta a teleobjektívet a viharos szél. Le kellett feküdnöm a földre, hogy lefotózhassam az Emirates A380-es óriásgépét. 


Úgy láttam, hogy Kincses Laciék is megunták az álldogálást a nádasban, ugyanis a távolban feltűnt mögöttem a kis csapat. Láthatóan projektet váltottak - vadlúd vonulásból énekesmadár megfigyelésre.


Lassan dél lett. Ideje volt egy szélvédett helyet keresnem, ahol elfogyaszthattam a szendvicsemet. Ezt hamarosan meg is találtam az erdő túloldalán. Egy rendkívül kényelmes vadlesen helyezkedtem el, ahol a fák teljesen felfogták a tó felől érkező szelet. 


Körülöttem több tucat alföldi szitakötő cikázott, néha-néha meg is pihentek mellettem a lesen. Jól megfértünk egymás mellett.


Az ebéd végeztével, gondoltam élvezem még egy kicsit a szélcsendet és sétálok egyet az erdőben is. A történetet viszont egy következő bejegyzésben folytatom majd tovább, mert találtam valamit...

10 megjegyzés:

  1. Jó fotók, és élvezetes leírás hozzá, mint mindig. Köszönet érte!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Andrea, örülök ha tetszett és szívesen :)

      Törlés
  2. Mókás bejegyzés a megfigyeléseidről! :-D
    A magasleseket mi is "kibéreljük" olykor egy falatozás erejéig. tetszik a hattyúról a kép. Szeretem a szitakötőket, de nagyon! Egy hatalmasat én is fotóztam a múlt héten, majd mutatom az egyedi példányt... ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Várom a képeidet és hamarosan átlátogatok majd a blogodra is, mert ismét sikerült elmaradnom a követett blogok átnézésével :(

      Törlés
  3. Well caught that plane in the sky and the bird, tree !!
    Un abrazo.

    VálaszTörlés