Búbos banka lesen

A lesfotózásra érkező vendégekről két vezető gondoskodik, Csaba és Krisztián. A feleségem Csabával kezdte el az egyeztetést, így amikor megkaptam a lesbérletet én is vele beszéltem meg  a továbbiakat. Az előző posztban annyit már leírtam, hogy hétfőn délután kettő órakor foglaltam el szállásomat. Gyorsan kipakoltam a bőröndöt, majd átöltöztem, összeraktam a fotósfelszerelést és némi elemózsiát és már hívtam is Csabát. Azt javasolta, hogy kezdetnek egy bankalest keressek fel, amely aránylag közel van Kistelekhez. Megkaptam az iránymutatást, kocsiba pattantam és már indultam is. Először Ópusztaszer irányába, majd onnan Pusztaszer felé. A műútról jobbra is, balra is több földutas leágazás van, csak másodjára sikerült a helyes útra kanyarodnom. Egy erdei ösvényen haladtam lassan tovább. Magam mögött hagytam egy takaros kis tanyát, nem lehet túl stresszes az élet ilyen környezetben. Majd egy vaddohányföld mellett haladt tovább a földút. Hirtelen előttem egy búbos banka röppent fel a fűből, ezt jó előjelnek vettem. Aztán megtaláltam a "parkolót" is. Innen egy kitaposott ösvény vezetett tovább, át a vaddohány földön. Nem volt már messze a les.

Egy jó nagy, megtisztított erdei tisztás egyik szélén állt a földbe süllyesztett les, tőle pár méterre egy álcázott beton kútgyűrű, 2-3 beszállóág és egy kidőlt farönk.

  

Behúzódtam a lesbe, felnyitottam a detektívüveg takarólapját, felállítottam az állványt, csatlakoztattam a gépet, beállítottam a szükséges dolgokat és elkezdődött a várakozás. Kint nagyon meleg volt, a lest direktben érték a napsugarak, egyre melegebb volt a helyzet bent, de csendben kitartottam. Aztán hirtelen megjelent egy banka, természetesen más irányból mint ahogy számítottam. 10-15 másodpercet lehetett ott és már röppent is tova. A gépet nem sikerült ilyen rövid idő alatt átpozicionálni, így egy fotó sem készült. Hoppá! Hát itt akkor nagyon fel kell kötnöm a gatyát! Szemem a keresőre, az ujjam az exponáló gombra tapadt. Másodszor már nem maradhatok le az eseményről. Teltek a percek és nem történt semmi. Fél óra múlva már kezdtem zsibbadni. Kicsit lazítottam, majd ismét feszült figyelem következett. Aztán nagyjából egy óra múlva ismét leszállt a kis barátom, de most már résen voltam!

Egy pillanat alatt felmérte a terepet, hogy minden rendben van-e, odalépett az odúhoz, benyújtotta a párjának a zsákmányt és husss!

Kezdődhetett a következő hosszú várakozás. Időközönként kikukkantott a párja az odúból, hogy nem érkezik-e már a következő ellátmány.

A várakozás közben apróbb mozzanatokkal szórakoztatott a természet. A kidöntött rönkön egy zöld gyík süttette magát.

Két alkalommal egy barázdabillegető is beröppent a banka birtokra.

A tisztás túlsó felén egy sárgarigó szorgoskodott, de túl messze volt és takarásban, ezért nem töltöm most fel azt a fotót. Később mintha mozgást érzékeltem volna a gyűrű mögött. Jól láttam, egy mezei nyúl is tiszteletét tette bankáék otthona előtt.

A gyík közben helyzetet váltott, figyelőállásba helyezkedett és elkezdett vadászni a körülötte röpködő kis bogarakra, lepkékre.

Délután háromkor foglaltam el a lest és este fél kilenckor jöttem ki. Ezalatt ötször jött zsákmánnyal a csőrében a banka. Tehát nagyjából óránként egyszer. Másnap Csabának mondtam is, hogy nem volt túl nagy az aktivitás, de azt válaszolta, hogy ez ebben az időszakban jónak számít. Végre sikerült elfogadható fotót készítenem erről a gyönyörű madárról. Szerettem volna még röp- illetve etetős fotókat is lőni, de ez most nem jött össze. Este fél tízre értem vissza a szállásra. A hotellal szemben szerencsére üzemelt egy pizzéria, mely este tízig volt nyitva. A vacsora kipipálva, már kezdhettem is a szokás teendőket. Aksikat feltölteni, képeket duplán lementeni, memóriakártyákat leüríteni, másnapra összepakolni. Éjfélkor feküdtem le és hajnal háromkor már keltem is. A Nap 4:47-kor kelt, így nekem legkésőbb fél ötig el kellett foglalnom a helyemet a következő lesben, a Bence-tanyán. De ezt majd a következő bejegyzésben folytatom...