2016. december 4., vasárnap

Majsi Szerb Ortodox templom

A malom megtekintése után még hosszasan elbeszélhettünk Norberttel. Csak ámultunk, hogy ilyen fiatalon már milyen hatalmas munkát végzett műemlékvédelem terén. Többek között a nevéhez köthető a Szőlőhegyi Vodica-kápolna felújítása is. Szerettük volna megnézni és Ő felajánlotta, hogy elkísér minket a kápolnához. Erről a látogatásról már korábban töltöttem fel fotókat. A kápolna mellett aztán folytattuk a beszélgetést. Mi ekkor említettük meg, hogy nagyon szeretjük a görögkeleti és ortodox templomokat és ikonokat. Kérdezte, hogy hallottunk-e már a majsi templomról, itt van a közelben. Majs? Még az útikönyvem térképe sem jelezte a határ menti kis települést. Felvillanyozva érdeklődtünk, hogy hogyan láthatnánk ezt a templomot. Már meg sem lepődtünk a válaszon. Ő vette párfogása alá ezt a romos templomot is, a kulcs nála volt. Rövid egyeztetést követően megbeszéltük, hogy következő nap késő délután találkozunk újból és elmegyünk közösen Majsra.


Másnap szürke, ólmos felhők fedezete alatt érkeztünk meg a kis faluba. A templomtornyot látva egyből gondoltam, hogy ma egy újabb csoda látványával leszünk gazdagabbak. Mint megtudtuk pontosan ez a különleges toronysapka mentette meg anno a romos templomot a lebontástól. Az egész országban nincs párja. A nyitott toronyrészben állítólag még egy visszatérő gólyapár is fészkel. A templom és Norbert közös története akkor kezdődött amikor a családja a szomszéd telken kezdett építkezni. Ekkor figyelt fel a rendkívül rossz állapotú épületre. Újraélesztette a Majsi Szerb Ortodox Egyházközösséget és pályázatokon indult a templom megmentése érdekében. Aztán lassan beindultak a dolgok. 1998-ben lebontották az életveszélyessé vált tornyot, mely egy év múlva épült fel újra. Lépjünk hát be a Szent Paraszkéva templomba. Bent a világítást egy darab reflektor biztosította.



A hármas tagolású templom még így romos állapotban is nagy hatással volt ránk. Norberttől pedig kimerítő ismertetőt kaptunk a történetéről. Barokk stílusban és a hagyományok szerint K-NY-i tájolással épült. A pontos évszámot nem tudjuk, de 1721-ben már említik a korabeli feljegyzések. A templomhajó és az oltár egy időben készült el, a torony pedig csak utána került felhúzásra. Később többször átépítették.


A templom igen gazdag falikép kompozíciókban. Azonban vélhetően az 1896-os felújítás során ezeket - számomra érthetetlen okból - lefestették. Honnan tudunk mégis a képekről? Az ezredforduló környékén a párás nyaraknak köszönhetően a ráfestés hullani kezdett és láthatóvá váltak a XVIII. századi olajfestmények.



A képeken szembetűnő a keleti és a nyugati kereszténykultúra ötvöződése. A szentek ortodox, míg a keretezés késő barokk stílusjegyeket képviselnek.



A templomban valaha épített ikonosztáz állt. Ez is egy különleges dolog, hiszen ez egy kőfal volt, míg az ortodox templomokban szinte mindig faalapú ikonosztázionokat láthatunk. Sajnos ennek nagy része is már megsemmisült. Jelenleg a temperával fára festett alapképek szépsége szembetűnő a romos beltérben.

  

Itt is láthattuk az ortodox templomokra jellemző Istenszülő trónját, de máig ismeretlen okból a templom védőszentjének, Szent Paraszkévának a képe díszíti.


Aztán egy újabb érdekesség. Az ortodox egyházművészet szinte soha nem ábrázolja egyedül az Istenszülőt. Itt viszont van egy nagyméretű mennyezeti freskó, ahol egyedül egy liliommal a kezében lett ábrázolva. Sajnos erről nem tudok közeli fotót mutatni, de a következő fotó bal oldalán, a kereszt alakú freskón látható talán valamennyire.


Majd három órát töltöttünk a templomban. Időközönként fotóztam és közben hallgattuk az érdekes ismertetőt. Köszönjük Norbertnek a lehetőséget és sok sikert és erőt kívánunk neki a továbbiakban is!



4 megjegyzés: