2017. január 8., vasárnap

Újévi meglepetések

Január 1. Az év első napja. Azon kevés napok egyike amikor nem ébresztőórára ébredek. Az előző napi évzáró madarász túra, majd a családi szilveszterezés után jól esik a hosszabb alvás. Lassan ébredezek és azt hiszem még álmodom, mikor kinézek az ablakon. Az emeletig felnyújtózkodó fa őszről megmaradt száraz falevelei, termései mind-mind látványos hósipkában pompáznak. Nyoma sincs már az előző napi szikrázó napsütésnek. Köd és pára gomolyog a levegőben, éppen csak egy-egy pillanatra mutatja meg magát a Nap korongja. Jól indul az esztendő, máris kaptam egy újévi meglepetést.


Az ablakból ránézek a kerti madáretetőre is. Nincsenek még madarak, talán megriasztotta őket az éjjeli petárdarobaj. Vagy mégis? Mintha mégis mozgást látnék a fatörzs túloldalán. Gyorsan előveszem a távcsövet, de addigra már teljes egészében megmutatja magát a kis szárnyas vendég. Egy nagy fakopáncs van az etetőn! Nem ritka madár, sokan csak legyintenek rá. Engem most mégis határtalan örömmel tölt el, hiszen egyszer sem láttam még a kertben fakopáncsot, mióta itt lakunk. Újabb meglepetés, jó lesz ez az év!
Reggeli után úgy döntünk a feleségemmel, hogy lemegyünk a szigetre. Feltölteni az etetőket, megörökíteni a havas természetet. Valamint szeretnénk megnézni a túlparton pihenő jegesrécéket is.

  
Gyér napfényben indulunk, de nyoma vész mire a hídra érünk. Sőt! A túlpart felől egyre sűrűbb köd gomolyog a pesti oldal irányába. Végül úgy döntünk, hogy kimarad a jegesréce a mai programból és visszafordulunk a Palotai-sziget irányába.


A köd egyre erősödik, a pillérek között áthaladó hajó is alig látszik.

   

Aztán egy kis földnyelven álldogáló férfira leszek figyelmes. Már készül is a misztikus fotó. A címe lehetne akár a "Világ végén"?


Bandukolunk az ösvényen, lábunk alatt ropog a hó. Élvezzük az oly ritkán látható fehérséget. A szél jeges hókristályokat kerget a levegőben. Próbálom valamelyest takarni a fényképezőgépet, kevés sikerrel. Egyre több vízcsepp van a vázon és az objektíven. Szerencsére vízálló mindkettő.





A félsziget lábánál a feleségem egy érdekes témára hívja fel a figyelmemet. Az erősen fújó szél próbálja levetkőztetni hóruhájából az útszéli növényt. Tényleg érdekes és látványos.

  
Visszafordulunk a híd irányába. Igazán szeszélyes a mai nap rendezője. Mintegy varázsütésre ismét megmutatja magát egy rövid ideig a Nap.


A híd közelében újabb fotót készítek. Mennyivel másabb tónusok. Ha a körülményeket nem tudnánk, akár nyári alkonyat is lehetne a címe.


Az utolsó fotó az etetők feltöltése után készül. Ideje hazaindulni, lassan sötétedni kezd.


Ez ez volt 2017 első sétája, fotókkal elmesélve.

10 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Hála az oly ritka hóesésnek. Köszönöm, örülök ha tetszett a sorozat.

      Törlés
  2. awwwwwwwwwwwwww

    Lovely set of photos. Kudos!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Thanks Mac, I'm glad if you liked them.
      Cheers from very cold Budapest.

      Törlés
  3. Szép séta között fehér fák és titokzatos ködben. Üdvözlettel.

    VálaszTörlés
  4. A Világ végén és a majd nyári alkony nagyon tetszik, de a feleségednek is jó szeme van a természeti szépségekhez! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Továbbítottam a gratulációdat, mindketten köszönjük :)

      Törlés
  5. Boa tarde, a imagem é belíssima e revela a beleza da natureza, cria um ambiente curioso agradável.
    AG

    VálaszTörlés