2017. július 23., vasárnap

Hajnali libasokadalom

Szinte minden hajnalban kimentem a dűlőre. A Schneeberg többet már nem mutatta meg a csúcsát - még rövid időre sem. A napfelkelték hihetetlenül szépek voltak, szinte izzott az égbolt az első sugaraktól.


Érdekes volt megfigyelni, hogy minden nap más és más madárfaj dominált a les közelében lévő vízfelületen. Hol a gólyatöcs, hol a gulipán. Egy azonban állandó volt. A  napot mindig a  nyári ludak kezdték kisebb-nagyobb csapatos, időközönként egyéni felszállásokkal, miközben hangos gágogással ébresztették társaikat illetve a többi vízimadarat.


A ludak nagy része nem repült messze csak a les mögötti hatalmas rétre mely harsány zöldben pompázott. Bőven jutott élelem a több száz csőrnek. Szerettem volna kihasználni az ellenfény adta különleges hangulatot a képeken, ezért aztán a lestől kicsit eltávolodva exponáltam tovább. 


Nem akartam nagyon megzavarni őket, engem viszont nagyon zavart a rengeteg szúnyog. Eddig úgy tudtam hogy inkább napközben de főleg este aktívak ezek kellemetlen kis vérszívók, de úgy látszik amikkel én itt találkoztam nem olvasták a tankönyveket. Pedig jó kis nyári csípős hajnalok voltak, elkelt a meleg pulóver. Szóval nem értem miért voltak ilyen aktívak. Mire a Nap felkelt a harmatos rétet már ellepték a kis libacsapatok.

  
A fiatalság viszont még lusta vagy tudatlan volt a repüléshez ezért a tó és a rét közti rövid távolságot lábon totyogva tették meg, a tojó gondos felügyelete mellett. Ezalatt keresztezniük kellett a műutat is. Az állatmozgásra egy közlekedési tábla is figyelmeztette az éppen arra közlekedőket. Mint azt már korábban írtam, itt már nagyon ritkán közlekedik jármű - az is legtöbbször csak bicikli. Az ott töltött napok alatt mindig nagyon példás közlekedőket figyeltem meg, hiszen a tábla előtt mindenki lassított, óvatosan haladt át ezen a szakaszon.

  
Ugyanakkor egy-egy csapat messze elrepült. Nem tudom hová mehettek, de sokáig láttam őket repülni.
 

Időközönként - legnagyobb örömömre - néhány lúd alacsonyan, közel a leshez húzott el.

  
A közeli réten lévő ludak érdekes csapatmunkával legelésztek. Egymástól nem nagyon távolodtak el és mindig volt egy amelyik figyelt, őrködött amíg a többi csipegette a füvet. Aztán váltottak. Azért sikerült egyet-egyet becserkésznem.

  

... és az egyik említett őrszem.

  

8 megjegyzés:

  1. Great capture of birds.Those scenes in your photos seem to be calm and peaceful.
    I love all of them, particularly the second is my favorite.Such lovely birds! They hope they'll travel safe! Have a good day.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Thanks for your kind comment.
      Have a nice day

      Törlés
  2. Szuper bejegyzés, nagyon jó fotók. Olyan jó hangulatot hoztál velük.Az ellenfényesek nagyon tetszenek. Érdekes ez a rózsaszín napkelte, felénk ennyire nem rózsaszín. Vagy inkább valahogy másként.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örömmel olvastam a hozzászólást :) Minden reggel más és más arcát mutatta a napkelte. Nagyjából egy időpontban készült az előző poszt nyitóképével, csak kicsit más szemszögből és másik napon...

      Törlés
  3. Szuper képek! Igen együtt élsz a természettel!
    Eszembe jut Matula bácsi a Tüskevárból...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Beáta, örülök ha tetszettek a fotók.
      Igyekszem a lehető legtöbb időt a szabadban tölteni, csak lenne rá több szabadidőm :)

      Törlés