2018. július 8., vasárnap

"Egy város, ezer élmény"

A fenti szlogen fogadja az olvasót, ha Győr város honlapjára látogat. Az elmúlt 25 évben a város neve szinte teljesen összeforrott az Audi gyárral, az iparosodással. Pedig Győrnek van egy másik arca is, erről szeretnék most néhány fotót megmutatni.


Itt szinte a kezdetektől éltek emberek, így a település története egészen az őskorig nyúlik vissza. A római Arrabona Pannónia egyik legjelentősebb városa volt. 


A modern iparváros egy elbűvölően kedves és hangulatos kis belvárosrésszel várja az idelátogató vendégeket. Kis terekkel, templomokkal, múzeumokkal, virágos kis utcákkal, szobrokkal, teraszos vendéglőkkel és javarészben szépen felújított belvárosi házakkal. A lüktető belvárosi élet központja a Széchenyi tér. A névadó "legnagyobb magyarról" egy mozaikkép is látható, a tér egyik házának falán.




A bencés épületek részét képezi a korábban már bemutatott Széchényi Patika is. A templom előtti játékos szökőkútrendszer pedig a kisgyerekek egyik kedvenc helye.





A térről kedvünk szerint tucatnyi kis utcán indulhatunk el és fedezhetjük fel az óvárost. Számtalan kis üzlet hívogat vásárlásra. Nagyon tetszett, hogy szinte minden bolt felett lógott egy-egy cégér. Már-már feledésbe merült ez a kedves jelkép az elektronikus hirdetőtáblák korában, jó volt itt újralátni őket.


A város egyik legszebb barokk emléke a Frigyláda-emlékmű. Az emlékművet III. Károly emeltette 1731-ben.


A régi, szakrális emlékek mellett jól megférnek a modern kori alkotások is. Véleményem szerint az egyik legkülönlegesebb a Jedlik-csobogó, amely egy szódásszifont ábrázol.


A 2011-ben felállított szobor Hefter László győri üvegművész alkotása, mely a mesterséges szénsavas víz előállítójának állít emléket.

  




A neobarokk stílusú Városháza egy igen impozáns épület. Az biztos, hogy nem sok önkormányzat büszkélkedhet ilyen épülettel.  


Hadd zárjam ezt a posztot egy mókás helyzettel. Olvastam, hogy Győr jelképe a Vaskakas, amely a Duna-kapu téren látható. Mentem egy kört, majd egy újabbat, de csak nem találtam meg a kakast. A tér egyik erősen árnyékos sarkában, egy kút mellett két hölgy beszélgetett. Tőlük kértem végül útmutatást. Elmondtam, hogy mit keresek és hogy már mentem két teljes kört a téren, de csak nem találom a kakast. A kérdésem után az egyikük mosolyogva felmutatott a fejünk felé, egyenesen a kút csúcsára. "Esetleg nem ezt keresi?" Ezen aztán mindhárman jót kacagtunk. (A fotó másnap reggel, már napfényes megvilágításban készült.)


Nem is értem, hogy nem vettem észre. Igaz én valamilyen magas oszlopon álló szobrot kerestem. Hamarosan folytatjuk a sétát.

2 megjegyzés: