2018. október 12., péntek

Nyári pillanatok Apajról

Apajpuszta, az egyik kedvelt célpontom. Ha csak tehetem, megyek. Mindegy hogy madarászni, fotózni vagy éppen odúzni, csak mehessek. A rónaság minden alkalommal mutat számomra valami újat, végtelen nyugalma pedig teljesen kikapcsolja a mindennapi feszültséget. Most az egyik nyári madarászás képeiből mutatok néhányat. Sikerült végre találnom egy alkalmas napot a kirándulásra. Nagy hőséget jósoltak aznapra, ami pusztai környezetben ugye fokozottan érvényesül. Korán reggel érkeztem meg a Réce tanösvény kilátójához. Gyorsan megreggeliztem. A korláton még kissé dermedt, mozdulatlan rovarok pihentek, várták a felkelő Nap melegítő sugarait.


Aztán felszerelkeztem. Hátizsák a hátamon, távcső a nyakamban, fényképezőgép teleobjektívvel a vállamon, spektív az állvánnyal a kezemben. Ideális menetfelszerelés egy egész napos, +40C fokos meneteléshez, nemde? 
A tanösvény mentén húzódó ligetes részen egy tövisszúró gébics lapult a reggeli árnyékban. Nevéhez illően tövises környezetben. 

  
Ez a madárka különleges tárolási módot fejlesztett ki magának. A fölösleges prédát ugyanis tövisekre szurkálja fel. Ínségesebb időszakban pedig visszatér ehhez a vésztartalékhoz. A távolban egy nagy kócsag fehérlett a fák lombjai között.


Madarászás közben a főszerep mindig a spektívé, így ilyenkor a szokásosnál jóval kevesebb fotó készül.



Egyre melegebb lett, fogyott is a vizem rendesen a flakonokból, de a hátizsák csak nem lett könnyebb a hőségben, sőt... A távolban harangszó jelezte a delet, lassan megérkeztem a madárleshez. Felmásztam a toronyba, ahol az árnyékos rész a halastavak felől érkező gyenge szellővel maga volt a Kánaán. Többször letettem a szendvicsemet egy-egy fotó kedvéért. A közelben egy csér halászott.



A gáton a csorda közeledett.


A tavon pedig egy motorcsónak keltett lágy hullámokat.


Délután folytattam a barangolást. Lépten-nyomon azzal szembesültem, hogy bizony a természet is szenved ebben a melegben. A madarak tikkadtan pihegtek.

  
A földút pedig cserepesre száradt.


Magamhoz mérten ugyan sok folyadékot vittem magammal erre a napra, de a végén kiderült, hogy mégsem eleget. Késő délutánra az összes vizes flakonom kiürült. Ekkor árnyékban már +46C fokot mértem és még várt rám néhány kilométer a faluszélig. Odaérve az egyik háznál kértem segítséget. Kedvesek voltak a háziak, ihattam és feltölthettem az üvegemet is. Ezúton is köszönöm a kedvességüket!

3 megjegyzés:

  1. Nem semmi bejegyzés Apajról, gratulálok! Egyik kedvenc helyem természetfotózás szempontjából. Azt megkérdezhetem, hogy jutottál el oda? Kocsival, vagy busszal, vagy egyéb?

    VálaszTörlés