Történelmi középpontban

E bejegyzéssel zárom a dél-alföldi kirándulásunkat bemutató sorozatot. A Mini Magyarország makettpark megtekintése mellett természetesen sétáltunk egy nagyot a Szarvasi Arborétumban is.

Az Arborétum és a "Pepi-kert" története az olasz eredetű Bolza család nevéhez fűződik. A szarvasi kastélyt és a birtokot Bolza Pál (1861-1947) örökölte, aki nagybátyjától megkapta a jelenlegi Arborétum területén lévő "ligetes, fás legelőt", ahol aztán a Körösök szabályozásának befejeztével, az 1890-es években kezdte meg a nagyobb arányú telepítést. Az Anna-ligeti park sok értékes fáját ültette át a mai helyére, illetve számos növényritkaságot hozott, hozatott a világ minden tájáról. Kertjének felügyeletét az 1940-es években az államnak ajánlotta fel.

A Arborétum jelenleg a Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Karának felügyelete alatt áll. A gyűjtemények közül négy látogatható. A "Pepi-kert", a Mitrovszky-kert, a Parkerdő és a hajókikötőhöz vezető betonúttól délre fekvő, ún. "Konyhakerti" rész. 

A gyűjteményben közel 1600 fa- és cserjefaj, fajta, változat található, ebből 1200 a lomblevelűek száma.

Mint minden látogató, mi is meglátogattuk a kert híres matuzsálemét, az 1873-ban ültetett mamutfenyőt. Igazi óriás! Majd 30 méteres magasságával, 176 centiméteres törzsátmérőjével, melyhez 550 centimétert meghaladó törzskerület tartozik.

A Pepi-kert középpontjában található kunhalom tetején az 1800-as évek végén kis kilátót építettek.

  

Bolza Pál gróf rendszeresen együtt teázott feleségével, Vigyázó Jozefával az itt látható kör alakú padon, amit a millenáris évében rendezett kertészeti kiállításon vásárolt.

A Hajókikötő felé vezető út mellett egy szabadtéri kiállításra lettünk figyelmesek. Érdekes kis szobrok egész sorára. Zsombori Árpád képzőművész „Tündöklő kövek” című bibliai ihletésű kültéri kiállítását nézhettük meg. 

A kikötőnél egy mocsárciprus magaslott.

A Holt-Kőrös alig hullámzó vízfelszínnel fogadott minket, melyen szépen tükröződtek a túlparti házak.

Az itt kihelyezett nagy térképen figyeltem fel egy malom sziluettre. Az ábrázolása szerint éppen velünk szemben lehetett valahol a túlparton. Sajnos pontos helymegjelölés nélkül, viszont a neve sokat sejtetett! "A történelmi Magyarország földrajzi középpontja." Azonnal döntöttünk, ezt még látnunk kell! A sétával már éppen végeztünk, viszont a nap már rohamosan közelített a horizonthoz. Jó lett volna még napfényben látni az emlékhelyet, így hát egyfajta "versenyfutás" kezdtünk az idővel. A kijárathoz vezető út melletti szökőkút is a régi Magyarországra emlékeztetett.

Pár perc múlva már a Kőrösön átívelő hídnál voltunk, ahol az ország legnagyobb Szent Korona installációja látható.

2000. júniusában avatták fel Mihály Gábor Munkácsy-díjas képzőművész 15 méter magas alkotását. A túlparton a Bolza-kastély tündökölt a lemenő nap fényében.

Iránymutató táblát sajnos nem találtunk, így hát a helyiektől kértünk útba igazítást. Szinte az utolsó pillanatban érkeztünk meg az emlékhelyre. Éppen csak annyi időm maradt, hogy lefotózzam a malmot, aztán már kúszott is fölfelé az árnyék a falon.

  

A kihelyezett emléktábláról kaptunk pontos információt a történelmi középpontról.