Újra találkoztunk

Új, külföldön készült fotókat töltöttem fel a Facebook oldalamra. Örömmel veszem a látogatásotokat azon a platformon is. 

Május 10-12. között volt a szokásos éves összejövetelünk a külföldi kollégákkal. Idén Csehország volt a soros házigazda. Két pihenővel hét óra alatt értünk ki kocsival Český Krumlov-ba. Ebben a csodálatos kisvárosban volt a bázisunk. Sajnos a mostanihoz hasonló, rossz időjárást sikerült kifognunk arra a hétvégére, sőt a magasabb fekvése miatt még mostohábbnak éreztük a körülményeket. Szinte folyamatosan esett az eső és fújt szél, a napi maximum hőmérséklet +4-5C fok körül alakult. De nem szeretnék panaszkodni, mert ettől eltekintve remek hétvége volt, sok szép dolgot láttunk.

Český Krumlov Dél-Csehországban található kisváros, a Moldva folyó kettős kanyarulatának partján. Történelmi negyede a Világörökség része, az ország egyik leglátogatottabb része. Nagyon sok ázsiai, elsősorban japán turistával találkoztunk. Ők sem ilyen időjárásra készülhettek. Kicsi mókás képet mutattak a szakadó esőben mezítláb, szandálban, kezükben az esernyővel, melyen még ott lógott az árcédula. Hangulatos, kis utcákon sétálhattunk, remek éttermekben vacsoráztunk.

A kis házak felett ott tornyosult a meredek sziklára épült vár, mely Csehország második legnagyobb erődítménye. Öt udvarból és negyven épületből áll. A kiállító termeket angol nyelvű idegenvezetéssel néztük meg.

Én egy kis extraként, szakadó esőben tettem egy rövid sétát a hét hektáros kastélyparkban is. 

Természetesen a környéken is kirándultunk. Jártunk Holašovice-ben, ahol megnéztük a helyi "Stonehenge" kő- és faszoborparkot. Leghíresebb látnivalója a XIX. században épült parasztbarokk épületegyüttes, amely szintén a Világörökség része.

A következő állomásunk Zlatá Koruna volt. Tettünk egy rövid sétát a cisztercita kolostor körül. Itt egy rövid időre kisütött a nap, hogy aztán ismét visszabújjon az újonnan érkező szürke felhőtömegek mögé.

Hluboká nad Vltavou-ba két órás hajóút után, esőben érkeztünk. 

A kikötőből mentünk fel a hegyen épült vadászkastélyhoz. 

A fotózás még az esernyő alól is nehézkes volt, folyamatosan törölgetnem kellett az objektív védőszűrőjét. Így a nagy totálok helyett inkább a látványos részletekre fókuszáltam.

A séta végén találomra tértünk be az egyik étterembe ebédelni. Fantasztikusan finom volt a teljes menü. 

Az ebéd után eljött a búcsúzás pillanata. Budapestre már szinte nyárias melegben érkeztünk vissza. Jó volt egy kicsit átmelegedni az elmúlt napok fagyoskodása után. Másnap aztán megérkezett a fővárosba is a máig tartó csapadékos időjárás...
További fotókért klikk a Facebook linkre.