Aki valamelyest is ismerős a magyar népművészetben az már bizonyára hallott a buzsáki hímzésről. Ezt a somogyi kis községet a hímzés tette világhírűvé.
Először a műemlék portát néztük meg, itt rendezték be a buzsáki népművészet történetét bemutató kiállítást.
A faluban működik egy "varrókör" ahol a helybéli hölgyek mutatják be a hímzés fortélyait az érdeklődők számára. Természetesen vásárlásra is van lehetőség.
A buzsáki hímzés színeiben meglehetősen egyszerű, főleg a sötétvörös és a sötétkék dominál. Motívumok terén pedig sűrűn használják az egyszerű mértani formákat: köröket, négyszögeket, háromszögeket.
A "szín- és formaszegénységet" rendkívül gazdag és leleményes öltéstechnikával (dupla láncöltés, szövőöltés) ellensúlyozzák. A legrégebbi és egyben leghíresebb hímzési forma az úgynevezett boszorkányos öltés, melyet elsősorban fekete bársonyra hímeztek. Jó, hogy ezeket a régi motívumokat megőrzik az utókor számára és örömmel láttuk, hogy a fiatalabb generáció is képviseltette magát a varrókörben.
A falu központjában áll a Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt római katolikus templom.
A késő barokk stílusú templom 1750 körül épült. A templom belterét természetesen buzsáki hímzésű oltárterítők díszítik. Itt láttunk egy különlegességet is! A faragott oltár központi alakja Szűz Máriát ábrázolja, akinek a szobrát mindig az adott ünnepi szertartásnak megfelelő színű palástba öltöztetik. Ottjártunkkor így nézett ki.
Az egész napos kirándulás során bizony alaposan megéheztünk, ezért betértünk a templommal szemben lévő étterembe.
Hangulatos kis teraszon, udvarias kiszolgálás mellett fogyasztottuk el a finom étkeket.
Ez is egy remek nap volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése