Óház-kilátó

2024.09.11.

 

Sajnos az elkövetkezendő két napra elég brutális időjárást jelzett a meteorológia. Így a késő délutáni időpont ellenére úgy döntöttünk, hogy Cák megtekintése után megpróbálunk még beszúrni egy rövidebb programot aznapra. Néhány percnyi autózás után meg is érkeztünk Kőszegre, az Okmányos parkolóba. Innen gyalogosan indultunk el az Óház-kilátó irányába.

 

Alig találkoztunk valakivel útközben, a kilátónál pedig jó ideig csak mi ketten voltunk. 

 

Óvatosan fellépcsőztünk a toronyba, mert egy-két helyen bizony elég veszélyes volt a részben természetes, részben mesterséges lépcső. Felérve a kilátószintre határozottan jól esett a folyamatos, hűs szellő az erős őszi napsütésben. 

 

Gyönyörű panoráma nyílt innen Kőszegre, a közeli tanúhegyekre valamint a szomszédos Ausztriára.

 

 

A XIII. században itt a 609 méter magas Óház-tetőn épült fel a város első vára (Felsővár). Azonban két évszázaddal később, a Jurisics vár felépültével fokozatosan elveszítette a jelentőségét és pusztulni kezdett. Az évszázadok során romossá vált építmény helyére először egy fából készült kilátót építettek, majd egy kőből készült változatot, de egyik sem bizonyult tartósnak.

 

 

A jelenlegi kilátó 1996-ban épült fel az ásatások során feltárt régi lakótorony alapjain. 

 

 

Újabb óvatos lépcsőzés következett, ezúttal lefelé. A torony tövébe ekkor érkezett meg egy osztrák futó két hatalmas kutyával. Ő is felkészült az erős őszi napsütésre. A hátizsákjából előkerült egy kis itatótál és egy vízzel teli kulacs. Az évszázados kövek mellett frissült fel ember és állat. 

 

 

A fák lombjain egyre kevésbé törtek át a napsugarak, alkonyodott. A szállásra visszaérve jól esett a finom vacsora. Remek napot tudhattunk magunk mögött. Aztán éjjel valóban megérkezett az előrejelzett rossz idő. Az elkövetkezendő két napot viharos szél, vízszintesen szakadó eső és erős lehűlés jellemezte. Olyan szintű rossz idő volt, hogy ebben a két napban ki sem mozdultunk a szállodából. Olvastunk, aludtunk, TV-t néztünk... Idejét nem tudom, hogy mikor csináltunk ilyet utoljára, hiszen mi mindig az aktív pihenést preferáljuk amikor szabadságon vagyunk. Sajnos a rossz idő miatt jó néhány eltervezett kirándulást is törölnünk kellett. Sebaj, majd legközelebb bepótoljuk! Öröm az ürömben, hogy az utolsó napon legalább elállt az eső és valamelyest gyengült a szél. Erősen lehűlt és felhős időben hagytuk el a szállást és indultunk vissza a fővárosba.