2015. július 24., péntek

Szentendrei séta

Szentendre kis utcái annyira hangulatosak és megkapóak, hogy én bizony minden kerékpáros átruccanás alkalmával szakítok időt egy hosszabb-rövidebb sétára is. Talán mondanom sem kell, hogy ilyenkor mindig készül egy-két fotó is. Nem volt ez másképpen az elmúlt vasárnap sem. Még a tikkasztó meleg sem szeghette kedvemet.



2015. július 23., csütörtök

Szellőkergetés két keréken

Több mint egy hete, szinte már elviselhetetlen kánikula keseríti meg a mindennapjainkat. Nem jön frissítő csapadék és a szellő sem mozdul. Úgy néz ki, hogy nagyon jól érzi itt magát a meleg, mert a mai híradásokban ismét meghosszabbították a hőségriadót. Jelen állás szerint még szombat estig kell várnunk az enyhülésre. A hőmérséklet napközben folyamatosan +40C fok közelében mozog, de az éjszakák sem jobbak. Ezt a posztot éppen éjfélkor kezdem írni és még mindig +31C fok van kint. Így volt ez az elmúlt hétvégén is. A szombat a szokásos hétvégi teendők intézésével telt, a vasárnap viszont a pihenésé lett volna. Rekkenő hőség és szélcsend. Megelégeltem a dolgot, légmozgásra vágytam. Nem törődve a hőséggel nyeregbe pattantam és elindultam ismét Szentendrére. Az első pár perc elég durva volt. A Nap ereje mellett az igazi támadás az út felszínéről érkezett. A felhevült aszfalt megsokszorozva verte vissza a meleget, még a légzés is nehézkes volt. Szerencsére hamar felértem az Északi összekötő hídra, ahol kellemes dunai fuvallat fogadott tekerés közben. Lenéztem a Palotai-sziget irányába.



2015. július 21., kedd

Elszalasztott pillanatok

Dunán innen, Dunán túl és néha még azon is túl. A blogban magyarországi barangolásaimról írok, de most egy poszt erejéig határt lépünk. Délutánonként - miután hazaértünk az aznapi kirándulásunkról és persze nem szakadt az eső - terepszínű ruhába bújtam, fogtam a gépet és már indultam is a környező erdőkbe. Ez szinte minden alkalommal egy-egy szlovéniai átruccanást jelentett. A kercaszomori szállásunktól alig pár száz méterre, a falu határában húzódott az országhatár. A magyar oldalon az erdei ösvények szinte járhatatlanok voltak, míg a túloldalon a jóval nagyobb, nyílt területek miatt könnyebben szárítkozott a természet. Íme a jelenlegi határátkelőhely. Az erdő mögött található Kercaszomor.



2015. július 18., szombat

Kercaszomori képeslapok

Ház, ház, kaszáló, ház, ház, templom, ház, kaszáló, ház, kaszáló, ház, ház... Talán viccesen hangzik, de nagyjából így tudnám leírni Kercaszomort egy mondatban. Az egy utcás kis falu öt kilométer hosszan terül el az imént említett sormintával. Ebben a posztban szeretnék megmutatni egy-két falusi képeslapot illetve látnivalót.


2015. július 14., kedd

Őrségi tájakon - Kercaszomor

Méreténél fogva kis országunkban nincsenek leküzdhetetlennek tűnő távolságok, de arányait tekintve azért itt is lehet nagyokat utazni. Azt javaslom, hogy most mi is ugorjunk egy nagyot. Az előző írásban szereplő északi országrészből egyenesen át délnyugati határhoz, az Őrségbe. Véleményem szerint hazánk egyik legszebb része. Egy hetet töltöttünk el egy varázslatos kis faluban, Kercaszomoron. Ottjártunkkor sajnos az időjárás nem fogadott minket túlságosan a kegyeibe, így a lehető legtartalmasabban próbáltuk meg kihasználni a kirándulás napsütötte perceit.


2015. július 7., kedd

Ikonok és lobogók

Lépjünk hát be az edelényi görögkatolikus templomba. A modern vonalvezetés és beltér kialakítás itt is rögtön szembetűnő a régen épült templomokhoz képest.



2015. július 4., szombat

Edelényi görögkatolikus templom

Szuhakállóból alig negyedóra alatt eljuthatunk autóval Edelénybe. Itt sikerült fotóznom a Szent Kereszt fölmagasztalása görögkatolikus templomban és azt itt készült fotókat szeretném most megmutatni az olvasóknak.



2015. július 1., szerda

A szuhakállói határban

Az elmúlt napot Szuhakállóban, egy kis borsodi faluban töltöttem. Késő délután maradt egy kis szabadidőm, így nem hagyhattam ki egy jó kis sétát a falu határában. Egyszerűen megunhatatlan a természet szépsége és "csendje". Az utam először egy vadvirágos rét mellett vezetett.