2015. december 30., szerda

Gyógyító kövek - Bükkszentkereszt

Pár hete egy levelet kaptam az Aromatika Magazin főszerkesztőjétől. Az online kiadvány aroma- és fitoterápiával valamint természetgyógyászattal foglalkozik. A legújabb szám, "Titkok a Bükk mélyéről" című cikkéhez kértek képanyagot, nevezetesen a Boldogasszony-kövéről. Szívesen segítettem, átküldtem a kért fotót. A kiadvány most jelent meg és Ti is megnézhetitek a fenti linken az "aktuális szám" menüpontra kattintva. Mi még 2012-ben látogattunk el a gyógyító kövekhez és most írok róluk pár sort ha már elővettem a régi fotókat.


2015. december 20., vasárnap

Szentháromság templom - Szuhakálló

A blog századik bejegyzéséhez érkeztünk. Ebben a bejegyzésben pár fotó erejéig benézünk a szuhakállói Szentháromság Görög Katolikus templomba.


2015. december 18., péntek

A rejtelmes sziget

Gyerekkorom egyik nagy kedvencétől, Jules Vernétől kölcsönöztem ehhez a bejegyzéshez a címet. Mint általában, most is gyalogosan indultam át az összekötő hídon az Óbudai-szigetre. A Madarásznapra csak egy teleobjektívet vittem magammal. Nem túl ideális tájkép fotózásra, de azért készítettem vele pár fotót a párás, ködös reggelben megbújó rejtelmes szigetről.


2015. december 13., vasárnap

Évbúcsúztató Madarásznap

Ismét eltelt egy kemény hét. Decemberi csúcs, irodaköltözés utómunkálatai, hatnapos munkahét... egy kissé elfáradtam. Az említett okok miatt a szokásosnál is jobban vártam a vasárnapot, nagyon vágytam már ki a természetbe.


2015. december 7., hétfő

Visszaemlékezés - Gömörszőlős

Akik közelebbről ismernek tudják, hogy nagyon ritkán nézek televíziót. Több okból kifolyólag, de itt és most nem erről szeretnék írni. Borbás Marcsi Gasztroangyal című műsorát viszont próbálom rendszeresen követni. Televízióban vagy interneten, mikor éppen hol sikerül. Az adássorozat múltunk és jelenünk értékeit közvetíti gasztrológiai körítéssel. Jó látni, hogy milyen sok ember van kis hazánkban akik ápolják a múlt hagyományait, értékeit valamint fontos számukra a természet szeretete és védelme. A minap egy késő esti órán véletlenül vettem észre az egyik rész kezdését, amely ismétlés lehetett. Akkor éppen Gömörszőlősre látogatott el a stáb. Jó pár évvel ezelőtt mi is jártunk ebben a csodálatos kis faluban, gondoltam előveszem a "megkopott" képeket és bemutatom a blogon.


2015. december 3., csütörtök

Szent Gellért téri Forrásház

Gyorsan elszaladt ez az ősz is. Miközben én madarakat nézegettem, hegyekben barangoltam azalatt Budapesten is átrobogott az ősz. Napsütéssel, esővel, köddel, párával és természetesen színesedő lombokkal. Pár hete kattintottam is néhány fotót a felújított Szent Gellért téren.


2015. november 29., vasárnap

Délutáni hajnalvadászat

A madárbarátok körében is használatos a riadólánc. Ha valaki, valahol egy ritkán látható madarat figyel meg, arról értesíti a társait is. A hét közepén kaptam egy levelet, miszerint a Rókahegyen egy hajnalmadarat láttak! Nagyon felvillanyozott a hír, szerettem volna én is élőben látni ezt a ritka, tollas szépséget. Nem volt rá garancia, hogy napok múlva is ott lesz még a madár, de mindenféleképpen meg kellett próbálnom. A váratlan lehetőség miatt átszerveztem a teljesen betáblázott szombati napomat és a zord időjárás ellenére is elindultam.


2015. november 26., csütörtök

Egy álmos délután

A Japánkertről szóló bejegyzés egyik hozzászólásában a poszt folytatása felől érdeklődtek. A kertről aznap nem készítettem több fotót, az írásban mindet bemutattam. Viszont szeretnék a rendszeres olvasók kedvében járni, ezért újra átnéztem a sétáról készült fotók mappáját és kiválasztottam még néhány fotót. 


2015. november 22., vasárnap

A nyugalom szigete - Japánkert

A Fővárosi Állat- és Növénykertben van egy kis szeglet, ahol nyugalom és béke fogadja a látogatókat. Ez pedig nem más, mint a Japánkert. 


2015. november 18., szerda

Találtam valamit...

... de mégis mit?
Volt még időm a délutáni vadlúd behúzás kezdetéig, így ebéd után sétálni indultam az erdőbe, ahol érdekes kettősséget láthattam. A szélek még most is őszi színekben pompáztak...


2015. november 16., hétfő

Szélvészgyors túra Dinnyésen

Egész héten csodás időjárással örvendeztetett meg minket az ősz. Kár, hogy ezt csak a munkahely ablakán kinézve élvezhettem. Szombatra már egy viharos széllel érkező markánsabb hidegfront érkezését ígérték az időjósok. Korábban erre a napra már egy dinnyési túrát terveztem be. Vágytam már egy jó kis gyaloglásra, így a kedvezőtlen kilátás sem szegte kedvemet. No, de kezdem az elején.


2015. november 11., szerda

Állatkerti madárfotók

Az állatkerti látogatást megelőző napon, a honlapon már olvastam, hogy teljesen leeresztették a nagy tavat, tisztítás végett. Ennek ellenére először mégis odamentem. Szerettem volna látni ebben az állapotában is a hatalmas medret, illetve kíváncsi voltam, hogy mennyi madár maradt ott. 


2015. november 8., vasárnap

Novemberi nyár

A tegnap esti esőpermet után a ma reggel is felhősen és ködösen indult. Délutántól ugyan erőteljes javulást ígértek az időjósok, de szürkeséget látva nehéz volt elhinni. Dél körül aztán, mintegy varázsütésre tényleg megjelent a Nap, a sugarak ereje pedig percek alatt szétoszlatta a felhőtömeget. Egy óra körül végeztünk az ebéddel és ekkor már 23 fokot mutatott a hőmérőnk! Korán sötétedik, de ennek ellenére szerettem volna kihasználni ezt a remek időt egy jó kis kirándulásra. Így ismét csak a legközelebbi hegyek jöhettek számításba. Szerencsém volt tömegközlekedéssel. Még nem volt két óra amikor megérkeztem a Fenyőgyöngyéhez. Pedig négyszer kellett átszállnom!


2015. november 6., péntek

Őszi üdvözlet a Cserehát kapujából

A falu szélen egy szépen faragott fatábla fogadja az erre vetődő turistákat: "Üdvözöljük Irotán, a Cserehát kapujában!" A zsákfalut északi irányban már csak egy kis földúton lehet elhagyni. Két oldalt szépen megművelt földek, aztán már csak erdők és a csereháti dombok. Ameddig a szem ellát..


2015. október 29., csütörtök

Újra a Mesefaluban

Januárban - a blog indulásakor - már írtam egy rövid posztot Irotáról, a Mesefaluról. Akkor csak három fotóval illusztráltam a bejegyzésemet. Ennek ellenére az elmúlt hónapokban a nézettsége alapján szinte folyamatosan ott volt a "Népszerű bejegyzések" között. 


2015. október 27., kedd

Őszi kitekintő

Érdemes kihasználni ezt a kellemes, napos, őszi időjárást egy-egy jó kis kirándulásra. Imádom az őszi színekbe boruló természetet. Múlt hét csütörtökön délután felmentem a János-hegyre, hogy a kilátóból láthassam a környező erdőket. Most egy gyors útvonalat választottam. Korábban sötétedik és mindenféleképpen szerettem volna még napfényben látni a lombtengert. A Normafához busszal mentem fel. Innen már jól látszott a kilátó, melyhez a kék jelzésű körúton indultam el.


2015. október 22., csütörtök

Őszi séta az állatkertben

Volt néhány elintéznivaló dolgom, ezért a hétre szabadságot vettem ki. Az időjósok a hét első két napjára további esőzéseket jósoltak, de szerdától már javulást reméltek. Bíztam a jelentésben, ezért igyekeztem mindent elintézni hétfőn és kedden. Legnagyobb örömömre ma reggel valóban verőfényes napsütésre ébredtem. A sok eső után nem akartam egyből a hegyekbe menni, ezért úgy döntöttem, hogy kilátogatok az állatkertbe. 


2015. október 18., vasárnap

Megtámadtak!

Azt hiszem itt a blogon még nem említettem, hogy az utolsó kirándulásom során - a Szépvölgyi-dűlő közelében - találtam egy kulcsot. Hazahoztam és a fotóját felraktam a Facebook oldalamra bízva abban, hogy esetleg megtalálom a tulajdonosát. Eddig nem jelentkezett érte senki. Ma a környéken jártam és visszavittem a kulcsot arra a helyre ahol találtam. Spárgával felkötöttem egy ágra, jól láthatóan.


2015. október 16., péntek

HHH a retro-port

HHH - Hármashatár-hegy. A csúcsról remek rálátás nyílt a völgyben elnyúló repülőtérre. Ekkor jutott eszembe, hogy az egyik kedves blogtársam, Kavics még májusban hozzászólt egy hűvösvölgyi kirándulásról szóló bejegyzésemhez. Többek között a Hármashatár-hegyi repülőtérre is kíváncsi lett volna, én pedig akkor megígértem, hogy készítek pár fotót ha legközelebb arra járok. Az időjárás remek volt, a fejem felett vadul táncolt a szakadt szélzsák a szélben. 


2015. október 8., csütörtök

Őszköszöntő séta

Az elmúlt hétvégén pazar időjárással örvendeztetett meg minket az ősz. Szombaton egy kedves családi eseményt ünnepeltünk meg, hamar elszaladt az egész nap. A vasárnap délutánom viszont szabad volt, így ismét elindultam a Hármashatár-hegyre. Szeretem ezt a hegyet és nem utolsó sorban ez van hozzánk legközelebb. Igaz a közelség is egy relatív dolog. Általában egy óra alatt érek fel a Fenyőgyöngyéhez, ahonnan aztán több ösvény közül is választhatok. Most a Határnyerget tűztem ki elsődleges célként. A kék jelzésű ösvényen indultam el, majd váltottam a zöld körútra. Hamar elértem ismét a tisztást, ahonnan szép a rálátás az ORFK toronyra. Nyáron már töltöttem fel egy innen készült fotót. Mostanra már eltűnt a sok mezei virág.


2015. október 5., hétfő

A kerekikáli templomromoknál

Az előző napi elhatározást tett követte, így az első napsugarakat már az úton haladva köszöntöttem. Tempósan haladtam, hogy legyen időm jól megnézni a régi romot és még időben vissza is érjek a szállásra. Így a rom elég gyorsan növekedett a fényképezőgép keresőjében.


2015. október 2., péntek

Reggeli határjáráson

Minden napot egy jó kis határjárással nyitottam. Napkelte előtt keltem, gyorsan elkészültem és indultam is. A hegy mögül érkező első napsugarak már a bekötőúton találtak. A könnyű séta érdekében a telével felvértezett fényképezőgépet vittem magammal. Alkalmanként 6-8 kilométert jártam és 8-9 óra magasságában értem vissza a szállásra. Íme néhány fotó és egy mókás találkozás története.

      

2015. szeptember 24., csütörtök

2015. szeptember 21., hétfő

Szentbékkálla

Káli-medence. A szívem egyik csücske. Bár ha így nézzük akkor egy kardiológus minden bizonnyal rosszul lenne a szívem látványtól. Hiszen a Zemplénnek, az Őrségnek, a Hortobágynak (és még sorolhatnám) is jut egy-egy ilyen csücsök. Csoda, hogy egy ilyen szögletes szerkezet képes működni. No, de a viccet félretéve látogassuk meg ismét ezt a gyönyörű vidéket. Egy dombok között meghúzódó kis falu a célpontunk. Zánka felől érkeztünk és GPS nélkül sem lehet eltéveszteni azt a kereszteződést ahol le kell térnünk Szentbékkálla irányába.



2015. szeptember 19., szombat

A Hopp Ferenc Természetismereti Táborban

A tavak mellett 1991 óta minden augusztusban megrendezésre kerül a Hopp Ferenc Természetismereti Tábor, mely az ifjúság természeti- és környezeti tudatosságának növelését tűzte ki célul a tavak élővilágának megismerésén túl.



2015. szeptember 17., csütörtök

Halastavi madárfotók

A távcsöves megfigyelés mellett készítettem néhány fotót a tórendszer madarairól. Ebben a posztban most ezekből osztanék meg néhányat. 



2015. szeptember 16., szerda

Ferencmajori-halastavak

Ismét eltelt egy hét. Rengeteg munkával és egyéb tennivalóval valamint zéró szabadidővel. Hajnal egy óra előtt egyszer sem kerültem ágyba és korán reggel már kezdődött is az újabb nap. Alig vártam a szombatot, hiszen az MME helyi csoportja a Ferencmajori-halastavakhoz tervezett egy madármegfigyeléssel egybekötött túrát. Nem jártam még korábban ezen a területen, így mindenféleképpen csatlakozni szerettem volna a csoporthoz. Csütörtökön megérkezett egy csapadékos hidegfront, pénteken is egész nap esett. Szombatra ugyan már jó időt jósoltak, igaz a szürke felhőtömböket látva elképzelni sem tudtam, hogy jöhet ez majd össze. Szombaton fél ötkor keltem. Az ég színe mit sem változott, de legalább már nem esett. Gyorsan elkészültem és már indultam is. A tatai vasútállomásnál volt a találkozó, ahonnan végül kocsikkal jutottunk el a tórendszerhez. Miközben készülődtünk és előkerültek a spektívek, a távcsövek, a fényképezőgépek elkezdett felszakadozni a felhőzet és egy-egy pillanatra megmutatta magát a Nap. A hegyek ugyan még mindig párába burkolóztak, de mi bizakodni kezdtünk.

    

2015. szeptember 5., szombat

Nyári busójáráson

"A mohácsi sokacok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába tartozik. Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák."



2015. szeptember 1., kedd

Jó úton jár - Mohács

"Hős vértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek. Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!" Az előző bejegyzésben látogatást tettünk a Mohácsi Történelmi Emlékhelyen, most nézzünk hát szét egy kicsit az ország legdélibb városában is. Mohács hazánk déli dunai kapuja, kikötőhely. A települést tulajdonképpen kettészeli a Duna. A fő belterület a jobb parton, míg egy jóval kisebb rész a bal parton található, ez utóbbi Újmohács néven is ismert. A két partrész között nem okozhat gondot az átjutás. Egy meglehetősen nagy befogadóképességű és menetrend szerint közlekedő komp könnyedén átjuttat embert és járművet a túloldalra.   



2015. augusztus 28., péntek

Mohácsi Történelmi Emlékhely

Tegnap a Magyar Nemzeti Parkok oldalán egy meghívóra lettem figyelmes. Megemlékezésre invitálnak mindenkit, hiszen augusztus 29-én lesz a mohácsi csata 489. évfordulója. Július végén mi is eltöltöttünk néhány napot Mohácson és az első programunk természetesen a Mohácsi Történelmi Emlékhely megtekintése volt. A fent említett meghívó kapcsán most én is írok párt sort a látogatásról. Sajnos az időjárás a hely hangulatához "öltözködött". Súlyos, ólomszürke felhők kúsztak az égen és a látogatás alatt többször elkezdett szakadni az eső. Többnyire esernyő alatt egyensúlyozva, egy kézzel próbáltam fotókat készíteni, kevés sikerrel. A látogatáshoz kaptunk egy térképes leírást is, mely jól összefoglalja a hely történetét. Szeretnék majd ebből is idézni, melyet természetesen jelölni fogok.



2015. augusztus 27., csütörtök

Egy alkonyati séta képei

Az egész napos irodai munka után csak késő délutánonként jutok ki a szabad levegőre. Talán ennek is köszönhető, hogy az utóbbi időben a szokásosnál is több időt szenteltem az alkonyati fényeknek, a naplementéknek. Tudom, hogy erre sokan csak legyintenek egyet. Elcsépelt, agyonfotózott téma ez kérem. E téren én mindig is az árral szemben mentem. Minden egyes nap megismételhetetlen színjátékot produkál megfelelő körülmények esetén. Augusztus elején négy napot Szuhakállóban töltöttünk és a fent leírtak fényében talán már nem meglepő, hogy esténként nyakamba vettem a határt egy kis fényvadászat céljából. Az egyik ilyen séta képeiből válogattam most. 

   

2015. augusztus 22., szombat

Könnyező ikon

Egy átlagméretű fatábla, mégis emberek tízezrei zarándokolnak el minden évben Máriapócsra, hogy láthassák és imádkozhassanak előtte. A pócsi ikon története és a hozzáfűződő kisebb-nagyobb csodák az hiszem egy vaskos könyvet is könnyedén megtölthetnének. Én itt és most csak a legérdekesebbeket osztanám meg az olvasóimmal.



2015. augusztus 20., csütörtök

Máriapócsi Kegytemplom

Az előző bejegyzésben már bejártuk a templomkertet, felnéztünk az égbetörő tornyokra és most itt az idő, hogy belépjünk a templomba. Hétköznap és kora délután volt. A főhajóban misztikus csend és homály fogadott minket. A pár éve felújított, hatalmas ikonosztázion ott tornyosult előttünk. Hosszú percekig csak álltunk és próbáltuk befogadni a látványt.



2015. augusztus 17., hétfő

300 éve történt

Márciusban már írtam egy bejegyzést a máriapócsi kegyképről. Az ikon könnyezésének 300. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben. Ez alkalomból tavasszal országjáró körútra indult a kép, mely egyik állomásaként nemzeti ünnepünk napján Budapesten is látható volt, a Szent István Bazilikában. A kegykép könnyezésének évfordulóját az elmúlt hétvégén, a Nagyboldogasszony-napi búcsún ünnepeltük. Szombat kora reggel indult el a kis társaságunk és három óra múlva már Máriapócs határában voltunk. Ugyan még több mint másfél óránk volt a kezdésig, de máris rengetegen voltak. Autók, buszok mindenhol, rengeteg ember érkezett. És még mindig tombolt a kánikula. Számítottam rá, hogy a tömegben nem tudok majd rendesen fotózni, így a hátizsákomba ezúttal csak egy sok-sok éves kis kompakt gép került. Saját célra készítettem csak néhány emlékfotót. Nos, az alkalom kapcsán szeretném ha megismernétek a kegytemplom és a könnyező ikon történetét. A több részes bemutatáshoz korábban készült fotókat fogok majd felhasználni, két kivételtől eltekintve. Remélem, hogy világnézettől függetlenül elnyeri majd a tetszéseteket.



2015. augusztus 11., kedd

Víz és kő - Rudabánya

Az előző bejegyzés végén ígértem még néhány fotót a bányatóról és a közvetlen környezetről. 



2015. augusztus 9., vasárnap

Karibi üdvözlet Rudabányáról

Egy rövid nyári pihenő után újra itt vagyok. Tudom, furcsa címet választottam a következő posztnak, de a fotók mindjárt magyarázatot adnak rá. A múlt században még nagyon sok helyen folyt bányászat az országban. A rendszerváltás után viszont egymás után zártak be a fejtések, olykor szemmel látható, mély sebeket hagyva a földfelszínen. A külszíni fejtések, a beszakadt vagy mesterségesen beomlasztott aknák helyén idővel úgynevezett bányatavak alakultak ki. Ezeken az elhagyatott helyeken - az idő előrehaladtával - a természet lassan begyógyítja a sebeket. Most az egyik ilyen bányatavunknál teszünk látogatást Rudabányán, amely véleményem szerint biztosan dobogós helyezést érne el a szépségével.



2015. július 24., péntek

Szentendrei séta

Szentendre kis utcái annyira hangulatosak és megkapóak, hogy én bizony minden kerékpáros átruccanás alkalmával szakítok időt egy hosszabb-rövidebb sétára is. Talán mondanom sem kell, hogy ilyenkor mindig készül egy-két fotó is. Nem volt ez másképpen az elmúlt vasárnap sem. Még a tikkasztó meleg sem szeghette kedvemet.



2015. július 23., csütörtök

Szellőkergetés két keréken

Több mint egy hete, szinte már elviselhetetlen kánikula keseríti meg a mindennapjainkat. Nem jön frissítő csapadék és a szellő sem mozdul. Úgy néz ki, hogy nagyon jól érzi itt magát a meleg, mert a mai híradásokban ismét meghosszabbították a hőségriadót. Jelen állás szerint még szombat estig kell várnunk az enyhülésre. A hőmérséklet napközben folyamatosan +40C fok közelében mozog, de az éjszakák sem jobbak. Ezt a posztot éppen éjfélkor kezdem írni és még mindig +31C fok van kint. Így volt ez az elmúlt hétvégén is. A szombat a szokásos hétvégi teendők intézésével telt, a vasárnap viszont a pihenésé lett volna. Rekkenő hőség és szélcsend. Megelégeltem a dolgot, légmozgásra vágytam. Nem törődve a hőséggel nyeregbe pattantam és elindultam ismét Szentendrére. Az első pár perc elég durva volt. A Nap ereje mellett az igazi támadás az út felszínéről érkezett. A felhevült aszfalt megsokszorozva verte vissza a meleget, még a légzés is nehézkes volt. Szerencsére hamar felértem az Északi összekötő hídra, ahol kellemes dunai fuvallat fogadott tekerés közben. Lenéztem a Palotai-sziget irányába. 



2015. július 21., kedd

Elszalasztott pillanatok

Dunán innen, Dunán túl és néha még azon is túl. A blogban magyarországi barangolásaimról írok, de most egy poszt erejéig határt lépünk. Délutánonként - miután hazaértünk az aznapi kirándulásunkról és persze nem szakadt az eső - terepszínű ruhába bújtam, fogtam a gépet és már indultam is a környező erdőkbe. Ez szinte minden alkalommal egy-egy szlovéniai átruccanást jelentett. A kercaszomori szállásunktól alig pár száz méterre, a falu határában húzódott az országhatár. A magyar oldalon az erdei ösvények szinte járhatatlanok voltak, míg a túloldalon a jóval nagyobb, nyílt területek miatt könnyebben szárítkozott a természet. Íme a jelenlegi határátkelőhely. Az erdő mögött található Kercaszomor.



2015. július 18., szombat

Kercaszomori képeslapok


Ház, ház, kaszáló, ház, ház, templom, ház, kaszáló, ház, kaszáló, ház, ház... Talán viccesen hangzik, de nagyjából így tudnám leírni Kercaszomort egy mondatban. Az egy utcás kis falu öt kilométer hosszan terül el az imént említett sormintával. Ebben a posztban szeretnék megmutatni egy-két falusi képeslapot illetve látnivalót.


2015. július 14., kedd

Őrségi tájakon - Kercaszomor

Méreténél fogva kis országunkban nincsenek leküzdhetetlennek tűnő távolságok, de arányait tekintve azért itt is lehet nagyokat utazni. Azt javaslom, hogy most mi is ugorjunk egy nagyot. Az előző írásban szereplő északi országrészből egyenesen át délnyugati határhoz, az Őrségbe. Véleményem szerint hazánk egyik legszebb része. Egy hetet töltöttünk el egy varázslatos kis faluban, Kercaszomoron. Ottjártunkkor sajnos az időjárás nem fogadott minket túlságosan a kegyeibe, így a lehető legtartalmasabban próbáltuk meg kihasználni a kirándulás napsütötte perceit.


2015. július 7., kedd

Ikonok és lobogók

Lépjünk hát be az edelényi görög katolikus templomba. A modern vonalvezetés és beltér kialakítás itt is rögtön szembetűnő a régen épült templomokhoz képest.



2015. július 4., szombat

Edelényi görög katolikus templom

Szuhakállóból alig negyedóra alatt eljuthatunk autóval Edelénybe. Itt sikerült fotóznom a Szent Kereszt fölmagasztalása görög katolikus templomban és azt itt készült fotókat szeretném most megmutatni az olvasóknak.



2015. július 1., szerda

A szuhakállói határban

Az elmúlt napot Szuhakállóban, egy kis borsodi faluban töltöttem. Késő délután maradt egy kis szabadidőm, így nem hagyhattam ki egy jó kis sétát a falu határában. Egyszerűen megunhatatlan a természet szépsége és "csendje". Az utam először egy vadvirágos rét mellett vezetett. 



2015. június 28., vasárnap

Tihanyi sétányon

Lassan sorozattá cseperedtek a Tihanyról írt bejegyzések. Megnéztük a levendulást, a település központját és betértünk az apátságba is. Rengeteg megtekinteni való marad még a következő kirándulásra is, de ez a séta sem lenne teljes balatoni képek nélkül. A domboldalon tekergő sétány remek helyszín néhány fotó elkészítéséhez.

  

2015. június 26., péntek

2015. június 23., kedd

Tihanyi képeslapok

Azt hiszem mindenki egyetért azzal, hogy Tihany a Balaton egyik ékköve. Az apátság fehér ikertornyai vakítóan törnek a kék ég felé. Nem véletlenül lett a kis település és a magyar tenger egyik jelképe. Ott láthatóak szinte minden képeslapon. E posztban szeretném bemutatni az én tihanyi képeslapjaimat. Kezdjük a sétát az apátsághoz vezető lépcsősoron.