2016. július 30., szombat

Nyári fürdőzés

Késő délutánig maradtam a lesben. Nagyon sok fotó készült, így most mutatok még egy csokrot ebből a sorozatból. 


2016. július 28., csütörtök

Újra az erdőben

A hajnali egyeztetést tartva, délelőtt tíz óráig maradtam a szalakótás lesben. Végül ötven százalékos sikert könyvelhettem el magamban. A szalakótás röpképekkel teljesen elégedett voltam, viszont a kuvikos-siklós-békás fotók elmaradtak a főszereplő hiánya miatt. Éppen végeztem a felszerelés összepakolásával, amikor Csaba megállt a les mellett a töltésen. Éppen a tanyára ment vissza, így kihagyhattam egy kis gyaloglást a délelőtti melegben. A következő célpontom egy hagyományos erdei itatós les volt. Pontosan megkaptam az útirányt és ezúttal egyedül indultam neki az erdőnek. Gond nélkül megtaláltam a lest és kimondottan jól esett beülni a hűs helyre. Már az ösvényen gyalogolva is láttam, hogy nagy a mozgás. Hiába no, a nyári hőségben nagy kincs a víz. Magamra zártam az ajtót, gyorsan összeraktam a gépet.


2016. július 16., szombat

2016. július 14., csütörtök

Ébred a puszta

Másnap hajnalban, háromnegyed négykor ismét úton voltam a Bence-tanya felé. A lehúzott ablakon beáramló hűs, reggeli levegőn lassan kezdtem magamhoz térni. Kevésnek tűnt a három óra alvás. Akkor szerencsére még nem tudtam, hogy egy maratoni napba kezdek éppen bele és csak este tíz óra után fogom majd elhagyni az utolsó lest. De ne szaladjunk ennyire előre.
Előző nap reggel nagy élmény volt közelről megfigyelni a szalakótákat. Csak a röpképek hiányát sajnáltam nagyon. Csabának meg is említettem és már jött is a megoldással. Irány a nyílt terepen elhelyezett odú! A szalakóta egy korán kelő madárfajta. Így ha valaki szeretné szép fényekben megfigyelni, annak még korábban kell kelnie. Én pont ezt tettem ezen a reggelen. Épp csak elkezdett derengeni amikor beültem a töltésen felállított lesbe. Egyre világosodott, a talaj közelében pára gomolygott. Hihetetlenül szép volt az ébredő puszta.

  

2016. július 10., vasárnap

Visszatérés a bankákhoz

Miután visszaértem a tanyára, egyeztettem Csabával. Több les közül is választhattam, végül úgy döntöttem, hogy visszatérek az előző napi búbos banka leshez. Azt már tudtam, hogy röpképet nem fogok tudni készíteni, de titkon bíztam egy sikeresen elkapott etetős pillanatban - természetesen az odún kívül.


2016. július 6., szerda

Rivaldafényben

Miután Csaba visszaérkezett a tanyára, pár mondatban egyeztettük a következő les helyét. Aztán elindultunk két kocsival a tanya közelében lévő erdős terület irányába. Ő ugyanis egy másik leshez ment ki az egyik külföldi vendégért. Egy darabig követtem, majd a megbeszélt erdei útkereszteződésnél Ő elkanyarodott balra én pedig egyenesen haladtam tovább. Szerencsére azokban a napokban nem esett az eső és a keményre szikkadt földutak egészen jól járhatóak voltak. A szárazság egyetlen hátránya a hatalmas por volt. Az új célpontom egy úgynevezett "spot fényes" itatós les volt az erdő mélyén. A ritkás lombozat között beeső fénysugarakban lehetett madarakat fotózni. Szerencsés körülmények a fény kiemeli a madár testét a sötét, árnyékos környezetből.