A Baradla-barlang neve valószínűleg a szlovák eredetű "bradlo" szóból ered, mely sziklás meredek hegyet jelent. Ennek többes száma a "bradla". A magyar nyelv a szláv eredetű szavak mássalhangzó torlódását egy magánhangzó betoldásával oldja fel. Valószínűleg így lett végül "baradla" a barlang neve. Nos, mi e barlang mélyén folytattuk túránkat. Mellettünk feltűnt a barlangrendszer másik híres patakja a Styx.
2018. április 26., csütörtök
2018. április 15., vasárnap
Az Aggteleki-karszt
Aggtelek az Aggteleki karsztvidék legismertebb települése. Őseink is kedvelhették, hiszen már a honfoglalás után benépesedett. A település nevét mégis az itt található barlangrendszer tette ismertté. A karsztvidék mészkőből épült fel, a híres barlangrendszer pedig látogatható. Különböző hosszúságú és nehézségű túrákra jelentkezhetünk. A szikla lenyűgözött minket hatalmas méreteivel, formás hasadékaival. A bejárat mellett egy Robert Townson emléktábla van kifüggesztve. Travels in Hungary (Magyaroszági utazások) című könyve 1797-ben jelent meg. Az utazó útleírásának jelentőségét elsősorban ásvány és kőzettani leírásai adják.
2018. április 10., kedd
2018. április 3., kedd
Kutyavár
Pár hete egy elintézendő dolog miatt Érdligetre kellett mennem. Mivel korábban még nem jártam ott, rákerestem a Google-ban, hogy van-e esetleg ott valamilyen érdekesség, látnivaló. Egyetlen dolgot találtam csupán, de a neve egyből felkeltette az érdeklődésemet... Kutyavár! Hogy micsoda? Elhatároztam, hogy ezt mindenféleképpen megnézem. Vonattal indultam a Déli pályaudvarról. BKK bérlettel kombinálva a jegyár töredéke a gépkocsival történő utazáshoz képest. Érdliget egy kis állomás, ahol a legtöbb vonat csak átrobog. Ez okozta számomra az egyetlen kellemetlenséget. Kiszámoltam, hogy mire mennyi időm jut majd. Választhattam. Lesz fél órám eljutni a Kutyavárhoz, megnézni és visszaérni vagy kényelmesen megnézhetem, de akkor utána majd egy órát kellett volna pluszban várakoznom a következő vonatra. Hideg, ködös nap volt, ezért a gyors turista üzemmódot választottam. Az állomástól az utam először a Balatoni úthoz, majd tovább a Kutyavári utcában vezetett. Az enyhe emelkedő és a gyors menet gondoskodott róla, hogy ne fázzam. Végül megérkeztem és egy kis vaskapun beléptem a parkszerű helyre. Sajnos, nagyon kevés maradt meg ebből műemlékből, már az indulás előtt tudtam, hogy gyorsan bejárható lesz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)