2017. november 8., szerda

Elkezdődött az M3 metrófelújítás

Hosszú várakozás után november 4-én, szombaton elkezdődött végre a főváros egyik fő közlekedési ütőerének a felújítása. Az 1976 óta üzemelő M3-as metróvonalon naponta több mint félmillió ember közlekedik. Csúcsidőszakban óránként közel 14000 utast regisztráltak, ennek ellenére mégis nagyon mostohán kezelték eddig ezt a vonalat. Az elmúlt három évtizedben nem végeztek rajta felújítást. A sorozatos technikai problémák, leállások hatására végül csak elkezdődött a rekonstrukció. Több szakaszban újul majd meg a teljes vonal, várhatóan három év alatt. Az első ütem az Újpest és a Lehel tér közti szakaszt foglalja magába. A metró pótlását buszokkal oldják meg, melyek 45 másodpercenként indulnak.


2017. november 5., vasárnap

Irány Kurityán!

"Lehet egy kérdéssel több?" Valamikor a 70-es, 80-as években ezzel a címmel futott egy vetélkedőműsor a tévében, Egri János vezetésével. Ezt a főcímet meglovagolva most én is megkérdezem, hogy lehet egy kolostorrommal több?
Szuhakállóban voltunk és egy átpilledt nyári nap késő délutánján éppen arról beszélgettünk, hogy azért csak kellene valami értelmeset is csinálnunk. Ekkor jutott eszembe a kurityáni klastrom. Gyerekkoromban csak így neveztük, persze ma már tudom, hogy a pontos neve Keresztelő Szent János kolostor. Az az igazság, hogy nagyjából a bevezetőben említett műsor éveiben voltam utoljára a romoknál. Egy biciklitúra során fedeztük fel a környéket. Felvillanó emlékképeim voltak csupán. Sokat tekertünk. Úttalan-utakon. Patak vizét szántotta a kerék. Az erdő mélyén növényekkel sűrűn benőtt romos falak. A magyar Angkor.


2017. október 25., szerda

Martonyi Pálos kolostor

Ugorjunk egy nagyot, egyenesen az ország északi részébe. Az új célpontunk a Martonyi Háromhegyi Pálos kolostorrom volt. Szalonnán kértünk egy kis útbaigazítást. Megtudtuk merre induljunk és azt is, hogy Martonyi falu előtt egy kis út kanyarodik fel a hegyre - azon kell elindulnunk. A pontos instrukció úgy szólt, hogy menjünk fel kocsival a tisztásig ahol egy kis földút kezdődik. Ott leparkolhatunk aztán irány az erdő. Megköszöntük a szíves útbaigazítást és elindultunk. Kiértünk Szalonnáról és hamarosan feltűntek Martonyi első házai. Bal oldalunkon a hegytetőn tűként meredt az ég felé a martonyi TV torony. A hegyre vezető aszfaltozott út is a helyén volt. Gyönyörű virágos domboldalon kanyargott az út egyre fel. Elértük az erdős hegyoldalt. Haladtunk tovább, láttunk ugyan egy-két földutat, de mi nem csábultunk el! Vártuk, hogy a tisztáshoz érjünk. Az út egyre meredekebb lett, olykor éles kanyarokkal. Nem lehetett lendületesen vezetni, mert nem tudhattam a következő kanyarban nem bukkan-e fel egy jármű szemből. Csak haladtunk rendületlenül a csúcs felé, olykor már egyes sebességi fokozatig kellett visszakapcsolnom, hogy ismét lendületet vegyünk. A tisztás meg sehol! Ez így ment hosszú perceken keresztül, bizony jól jött volna valamilyen négy kerék meghajtású terepjáró. Gondolom az erdészek azzal járják ezt a területet. Egyszerre csak megritkultak a fák és hirtelen vége lett az útnak. Felértünk a hegytetőre, előttünk magaslott egy kerítés. Kamerák, figyelmeztető táblák mindenhol. Ott álltunk a TV torony tövében ... de hol van akkor a tisztás? A nagy melegben kicsit hagytam pihenni a motort, majd a zsebkendőnyi területen jöhetett az Y forduló. Kijött belőle vagy egy tucatnyi. Elkezdtünk lefelé ereszkedni és most már négyen kerestük árgus szemekkel a tisztást. Nagyjából félúton felfigyeltünk egy nagyjából 2 m2-es zöld területre, ahonnan a bokrok között egy földút vezetett az erdőbe. Ez lenne talán a tisztás? Turistautat jelző táblát sehol sem láttunk. Behajtogattuk a kocsit a tisztásra és akár rögtön ki is rakhattuk volna a parkoló megtelt táblát. Jött a következő csata, mégpedig a böglyökkel. Hemzsegtek a környéken. Ahogy kinyitottuk a kocsi ajtaját, egyből támadtak. A lányok kiszálltak és beszaladtak a földútra, magamra vállaltam a mentesítési feladatot. Miután sikerült végre lezárni a kocsit én is elindultam a többiek után. Egy erdőgazdasági úton indultunk el. Hamarosan láttuk, hogy jó úton és jó irányban megyünk, ugyanis a fatörzseken végre feltűntek az első turistajelzések. Kellemes hűst nyújtó lombok alatt haladtunk, szerencsére a böglyök ide már nem követtek minket.


2017. október 19., csütörtök

A salföldi kolostorromnál

A kocsival a temető mellett parkoltunk le és gyalogosan indultunk el felfedezni a kolostorromot. Nagy melegben, poros földúton haladtunk. Motorzúgást hallottunk, mögöttünk egy autó közeledett. Miután elhaladt mellettünk, várnunk kellett pár percet, hogy elüljön a felvert por. Pár perc múlva újabb autó, újabb porfelhő. Majd még egy és még egy. Hmm... milyen felkapott látványosság felé tarthattunk?


2017. október 11., szerda

"Misztikus" Salföld

A következő kis település neve akár Tolkien A Gyűrűk Ura című híres regényében is szerepelhetne. Félreértés ne essék, nem lettünk Frodó társai a misztikus tündérmesében, csak folytattuk barangolásunkat a Káli-medencében. A kékkúti látogatás után érkeztünk ebbe a bájos kis faluba. 


2017. szeptember 20., szerda

Kékkúti pillanatok

Pár napja még a balfi ivókútnál jártunk ma pedig a kékkúti forráshoz fogunk elbarangolni. Az egyutcás kis falu, Kékkút a festői Káli-medence észak-nyugati részén található.

  

2017. szeptember 11., hétfő

150 éves a FŐKERT

Vajon kiknek köszönhetjük jórészt a virágos Budapestet? A következő bejegyzéssel hadd köszöntsem az idén 150 éves FŐKERT Nonprofit ZRt.-ét.


2017. szeptember 7., csütörtök

Nagycenk

A köztévé, augusztus 20-án este ismét műsorára tűzte a Hídember című filmet, amely gróf Széchenyi István életét mutatja be. A 2002-ben készült filmet már többször szerettem volna megnézni, de eddig valahogy nem jött össze a dolog. Most a filmkockákról ismerős helyek köszöntek vissza, hiszen 2010-ben mi is jártunk a nagycenki kastélyban. Ekkor gondoltam rá, hogy előveszem a régi, megkopott fotókat és feltöltöm a fertődi barangolások közé. Hiszen ha valaki e vidéken jár nem hagyhatja ki Nagycenk megtekintését. Itt élt a legnagyobb magyar. Miután megérkeztünk a faluba a kastélypark melletti kis utcában parkoltunk le. Jól esett a hatalmas fák nyújtotta árnyék a nyári hőségben. Innen gyalogosan indultunk el felfedezni a kis falu látnivalóit. Első utunk természetesen a grófi kastélyba vezetett.