2017. december 7., csütörtök

Régen és most - Ferdinánd híd

Az előző bejegyzésből egy régi Klösz fotót direkt kihagytam. Pedig talán ez az egyik legismertebb korabeli képe, jómagam is nagyon kedvelem. Ha választanom kellene öt fotót a fennmaradt 4000 Klösz képből ez biztosan köztük lenne. 


2017. november 25., szombat

Klösz, Budapest fotográfusa

A felújítás kezdetéről szóló poszt utolsó fotója a Klösz emléktáblát ábrázolja. Ez lenne a második dolog, amelyről szeretnék bővebben írni.

A Ferenciek tere és a Hatvani (Kossuth Lajos utca), 1890 körül

2017. november 22., szerda

Dózsa pannó

Az előző bejegyzésből két elemet szeretnék a következőkben kiemelni és bővebben bemutatni. Ahogy korábban említettem az M3-as metróvonal műalkotásokban rendkívül gazdag. Azt hiszem a kiállító művészek sorából az egyik leghíresebb Szász Endre. A mester alkotása a Dózsa című kerámiakompozíció a Dózsa György úti metrómegállóban.


2017. november 8., szerda

Elkezdődött az M3 metrófelújítás

Hosszú várakozás után november 4-én, szombaton elkezdődött végre a főváros egyik fő közlekedési ütőerének a felújítása. Az 1976 óta üzemelő M3-as metróvonalon naponta több mint félmillió ember közlekedik. Csúcsidőszakban óránként közel 14000 utast regisztráltak, ennek ellenére mégis nagyon mostohán kezelték eddig ezt a vonalat. Az elmúlt három évtizedben nem végeztek rajta felújítást. A sorozatos technikai problémák, leállások hatására végül csak elkezdődött a rekonstrukció. Több szakaszban újul majd meg a teljes vonal, várhatóan három év alatt. Az első ütem az Újpest és a Lehel tér közti szakaszt foglalja magába. A metró pótlását buszokkal oldják meg, melyek 45 másodpercenként indulnak.


2017. november 5., vasárnap

Irány Kurityán!

"Lehet egy kérdéssel több?" Valamikor a 70-es, 80-as években ezzel a címmel futott egy vetélkedőműsor a tévében, Egri János vezetésével. Ezt a főcímet meglovagolva most én is megkérdezem, hogy lehet egy kolostorrommal több?
Szuhakállóban voltunk és egy átpilledt nyári nap késő délutánján éppen arról beszélgettünk, hogy azért csak kellene valami értelmeset is csinálnunk. Ekkor jutott eszembe a kurityáni klastrom. Gyerekkoromban csak így neveztük, persze ma már tudom, hogy a pontos neve Keresztelő Szent János kolostor. Az az igazság, hogy nagyjából a bevezetőben említett műsor éveiben voltam utoljára a romoknál. Egy biciklitúra során fedeztük fel a környéket. Felvillanó emlékképeim voltak csupán. Sokat tekertünk. Úttalan-utakon. Patak vizét szántotta a kerék. Az erdő mélyén növényekkel sűrűn benőtt romos falak. A magyar Angkor.


2017. október 25., szerda

Martonyi Pálos kolostor

Ugorjunk egy nagyot, egyenesen az ország északi részébe. Az új célpontunk a Martonyi Háromhegyi Pálos kolostorrom volt. Szalonnán kértünk egy kis útbaigazítást. Megtudtuk merre induljunk és azt is, hogy Martonyi falu előtt egy kis út kanyarodik fel a hegyre - azon kell elindulnunk. A pontos instrukció úgy szólt, hogy menjünk fel kocsival a tisztásig ahol egy kis földút kezdődik. Ott leparkolhatunk aztán irány az erdő. Megköszöntük a szíves útbaigazítást és elindultunk. Kiértünk Szalonnáról és hamarosan feltűntek Martonyi első házai. Bal oldalunkon a hegytetőn tűként meredt az ég felé a martonyi TV torony. A hegyre vezető aszfaltozott út is a helyén volt. Gyönyörű virágos domboldalon kanyargott az út egyre fel. Elértük az erdős hegyoldalt. Haladtunk tovább, láttunk ugyan egy-két földutat, de mi nem csábultunk el! Vártuk, hogy a tisztáshoz érjünk. Az út egyre meredekebb lett, olykor éles kanyarokkal. Nem lehetett lendületesen vezetni, mert nem tudhattam a következő kanyarban nem bukkan-e fel egy jármű szemből. Csak haladtunk rendületlenül a csúcs felé, olykor már egyes sebességi fokozatig kellett visszakapcsolnom, hogy ismét lendületet vegyünk. A tisztás meg sehol! Ez így ment hosszú perceken keresztül, bizony jól jött volna valamilyen négy kerék meghajtású terepjáró. Gondolom az erdészek azzal járják ezt a területet. Egyszerre csak megritkultak a fák és hirtelen vége lett az útnak. Felértünk a hegytetőre, előttünk magaslott egy kerítés. Kamerák, figyelmeztető táblák mindenhol. Ott álltunk a TV torony tövében ... de hol van akkor a tisztás? A nagy melegben kicsit hagytam pihenni a motort, majd a zsebkendőnyi területen jöhetett az Y forduló. Kijött belőle vagy egy tucatnyi. Elkezdtünk lefelé ereszkedni és most már négyen kerestük árgus szemekkel a tisztást. Nagyjából félúton felfigyeltünk egy nagyjából 2 m2-es zöld területre, ahonnan a bokrok között egy földút vezetett az erdőbe. Ez lenne talán a tisztás? Turistautat jelző táblát sehol sem láttunk. Behajtogattuk a kocsit a tisztásra és akár rögtön ki is rakhattuk volna a parkoló megtelt táblát. Jött a következő csata, mégpedig a böglyökkel. Hemzsegtek a környéken. Ahogy kinyitottuk a kocsi ajtaját, egyből támadtak. A lányok kiszálltak és beszaladtak a földútra, magamra vállaltam a mentesítési feladatot. Miután sikerült végre lezárni a kocsit én is elindultam a többiek után. Egy erdőgazdasági úton indultunk el. Hamarosan láttuk, hogy jó úton és jó irányban megyünk, ugyanis a fatörzseken végre feltűntek az első turistajelzések. Kellemes hűst nyújtó lombok alatt haladtunk, szerencsére a böglyök ide már nem követtek minket.


2017. október 19., csütörtök

A salföldi kolostorromnál

A kocsival a temető mellett parkoltunk le és gyalogosan indultunk el felfedezni a kolostorromot. Nagy melegben, poros földúton haladtunk. Motorzúgást hallottunk, mögöttünk egy autó közeledett. Miután elhaladt mellettünk, várnunk kellett pár percet, hogy elüljön a felvert por. Pár perc múlva újabb autó, újabb porfelhő. Majd még egy és még egy. Hmm... milyen felkapott látványosság felé tarthattunk?


2017. október 11., szerda

"Misztikus" Salföld

A következő kis település neve akár Tolkien A Gyűrűk Ura című híres regényében is szerepelhetne. Félreértés ne essék, nem lettünk Frodó társai a misztikus tündérmesében, csak folytattuk barangolásunkat a Káli-medencében. A kékkúti látogatás után érkeztünk ebbe a bájos kis faluba. 


2017. szeptember 20., szerda

Kékkúti pillanatok

Pár napja még a balfi ivókútnál jártunk ma pedig a kékkúti forráshoz fogunk elbarangolni. Az egyutcás kis falu, Kékkút a festői Káli-medence észak-nyugati részén található.

  

2017. szeptember 11., hétfő

150 éves a FŐKERT

Vajon kiknek köszönhetjük jórészt a virágos Budapestet? A következő bejegyzéssel hadd köszöntsem az idén 150 éves FŐKERT Nonprofit ZRt.-ét.


2017. szeptember 7., csütörtök

Nagycenk

A köztévé, augusztus 20-án este ismét műsorára tűzte a Hídember című filmet, amely gróf Széchenyi István életét mutatja be. A 2002-ben készült filmet már többször szerettem volna megnézni, de eddig valahogy nem jött össze a dolog. Most a filmkockákról ismerős helyek köszöntek vissza, hiszen 2010-ben mi is jártunk a nagycenki kastélyban. Ekkor gondoltam rá, hogy előveszem a régi, megkopott fotókat és feltöltöm a fertődi barangolások közé. Hiszen ha valaki e vidéken jár nem hagyhatja ki Nagycenk megtekintését. Itt élt a legnagyobb magyar. Miután megérkeztünk a faluba a kastélypark melletti kis utcában parkoltunk le. Jól esett a hatalmas fák nyújtotta árnyék a nyári hőségben. Innen gyalogosan indultunk el felfedezni a kis falu látnivalóit. Első utunk természetesen a grófi kastélyba vezetett.


2017. szeptember 5., kedd

Barangolás a Fertő körül

Barangoljunk egy kicsit a Fertő körül, nem egészen szokványos fotókkal illusztrálva. Kezdjük a sétát az ország egyik legszebb barokk műemlékénél, az Esterházy-kastélynál.


2017. augusztus 23., szerda

Fertőszéplak

A faluhoz közeledve már messziről látható a hely egyik meghatározó látnivalója, a Mindenszentek római katolikus templom. Ikertornyaival a falu közepén lévő dombtetőn áll és szinte a település minden pontjáról látható. Alapkövét 1728-ban Széchenyi György tette le. Két tornya 1735-ben készült el, órát mindkettőre a bécsújhelyi Kőnig József szerelt fel.


2017. augusztus 16., szerda

Jókor, jó helyen

Úgy gondolom, hogy minden fotós életében eljön egy-egy pillanat, amire egyszerűen csak annyit szoktak mondani, hogy jókor voltál jó helyen. E posztban most három olyan fotót mutatok meg, melyeknél én is jókor voltam, jó helyen. Természetesen ezek képek is a Fertő-tó körüli kirándulásunk alkalmával készültek.

Az első képem címe: "Hívogató szirmok".


2017. augusztus 6., vasárnap

Madármegfigyelések a Fertőn

A napközbeni kirándulások mellett folytattam a madármegfigyeléseket a Borsodi-dűlőn is. Egy előző poszt a nyári ludakról szólt, most további megfigyelt fajokról szeretnék említést tenni. Mivel természetvédelmi területen jártam ezért fokozottan figyelnem kellett a kihelyezett korlátozó táblákra. A madarak életét, nyugalmát nem zavarhatjuk meg! A nagy vízimadarak a lestől jóval távolabbi eső vízfelületeket részesítették előnyben.


2017. július 23., vasárnap

Hajnali libasokadalom

Szinte minden hajnalban kimentem a dűlőre. A Schneeberg többet már nem mutatta meg a csúcsát - még rövid időre sem. A napfelkelték hihetetlenül szépek voltak, szinte izzott az égbolt az első sugaraktól.


2017. július 16., vasárnap

Ébred a Fertő

Fertőújlak. Hajnali négy óra, a mobiltelefon jelzésére ébredtem. Ez alkalommal a Borsodi-dűlő volt a célom, a határ közelében. Korábban az egyik fotóstársamtól hallottam erről a helyről de a távolság ugye nagy úr... Most itt voltam végre és izgatottan vártam az új terep felfedezését. Vendéglátónk, József nagyon segítőkész volt. Előző nap a kocsijával elvitt addig a pontig ahonnan már láttam a magaslest. Így másnap a sötétben már nem okozott problémát a tájékozódás. Gondolom sokak szemében furcsa, ha az ember a nyári szabadság alatt korábban kel mint a dolgos hétköznapokon, de higgyétek el a látott dolgok legtöbbször bőségesen kárpótolják azt a pár órát! 


2017. július 9., vasárnap

Egy "Álom" Budapesten

Lassan itt az ideje, hogy visszatérjek a blog világába is. Éppen egy hónapja írtam egy rövid posztban, hogy hazaérkeztünk külföldről és azóta csak egy bejegyzést töltöttem fel, éppen az aktualitása kapcsán. A Facebook oldalamon is lassan haladok a fotók feltöltésével. Talán úgy 100 képet oszthattam meg eddig az ausztriai utunkról. Az ok pedig ismét csak a kevés szabadidő és a sok munka. Ez az írás is a munkámmal lesz kapcsolatos, de talán helye van itt a különlegessége miatt.


2017. június 17., szombat

Szuhakálló 700 éves

Egy kis borsodi falu és sok-sok év. Az elmúlt hétvége egy újabb mérföldkő lett a kis település életében. Június 9-én és 10-én egy kétnapos programsorozattal és emlékfa-avatással ünnepelte fennállásának hétszázadik évfordulóját.


2017. június 9., péntek

Újra itthon

De még kicsit távol a blogtól. Az elmúlt három hétben kétszer is külföldön jártam. Újra eltelt egy év, így eljött az ideje az újabb "Company weekend-nek", ahol ismét találkozhattunk a külföldi kollégákkal. Idén Lengyelország, Krakkó adott otthont a találkozónak. A csapatépítő verseny során csak kevés fotó készült, így azokat már feltöltöttem a Facebook oldalamra. Aztán pár nappal később ismét határt léptünk. Ezúttal a feleségemmel Ausztria felé vettük az irányt.


2017. május 29., hétfő

Öt éve - Bezárt Ferihegy I.

Május 29. A magyar repüléstörténet egy újabb szomorú napja. Ma öt éve, hogy bezárt Ferihegy I. Korábban - egy másik platformon - írtam egy bejegyzést a terminálról. E szomorú évforduló kapcsán úgy döntöttem, hogy az akkori írásomat és fotóimat itt is megosztom az olvasóimmal.

"Alig másfél hónapja írtam le gondolataimat a MALÉV szomorú leállásáról és összegyűjtöttem egy kis dokumentumanyagot a másnap történéseiről is. Most a híradásokból ismét egy szomorú hírt hallhatunk a magyar repüléssel kapcsolatban. Döntés született, miszerint bezárják Ferihegy 1-es terminált.


2017. május 23., kedd

Hogy ebből mi lesz?

Úgy két-három hónapja, arra figyeltünk fel a feleségemmel, hogy reggelente egy gerlepár száll le az erkélyünkre. Nem csak egyszerű pihenőről van szó, hiszen mindig hosszabb ideig maradnak. Tél végén még üresek voltak balkonládák. Oda is berepültek, nézelődtek, de semmi egyéb nem történt (többször is ellenőriztem a ládákat). Aztán teltek a napok, melegedett az idő és kiültetésre kerültek a muskátlipalánták. A reggeli látogatások csak folytatódtak, ezért kíváncsiságból (valamint a muskátlik védelme érdekében), annyira széttoltuk a ládákat amennyire csak a korlát engedte. Így keletkezett egy kis védett, takart tér a ládák között. A múlt héten egyik reggel menetrend szerint reggel hatkor megérzett ismét a gerlepár. Hangosan turbékoltak, majd az egyik elrepült. Kis idő múlva visszatért egy ággal a csőrében!

  

2017. május 19., péntek

Vörös ikonosztázion

A templom belterében egy nem túl szokványos, erős vörös színű és copf keretezésű ikonosztázion magaslik az oltár.


2017. május 13., szombat

A győri rác templom

Esetenként valamilyen aktualitás vagy hír ad nekem indíttatást egy-egy bejegyzés megírásához. Így történt ez most is. Még a hét elején hallottam a rádióban egy rövid hírt, miszerint idén május 11. és 15. között rendezik meg Győrben az "Öt Templom Fesztivált". A tizenkettedik alkalommal megrendezett programsorozatban koncerteken, előadásokon és vezetett sétákon vehetnek részt az érdeklődők. Mit takar ez az "Öt Templom" kifejezés? Európai szinten is egyedülálló módon, egyetlen utcában, hétszáz méteren belül, egymás után található az öt európai vallás egy-egy temploma, a római katolikus, a görögkatolikus, a református, a zsidó és az evangélikus. A fesztivál elnyerte az Európa a Fesztiválokért, a Fesztiválok Európáért Program (EFFE) elismerését, és használhatja a következő két évben az EFFE logóját, mint kiemelkedő európai fesztivál. A fenti hír kapcsán gondoltam, hogy mutatok pár fotót a görögkatolikus templomról.


2017. május 11., csütörtök

Képek az arborétumból

Az odúk szétszórtan lettek kihelyezve a több hektáros területen. A pontos helyzetüket Imre egy térképen is rögzítette. Mindig ezt követve mozgunk a területen, így biztosan nem marad ki egy odú sem a tavaszi ellenőrzésből illetve az őszi takarításból. 


2017. május 9., kedd

Víz, sár és új élet

Május van, eljött az ideje a soron következő odú ellenőrzésnek Alcsúton. Az elmúlt hétvégére, szombatra lőttük be az időpontot. Ahogy közeledett a nap, egyre izgatottabban figyeltem az időjárás alakulását. Szinte mindennap esett, sőt két tornádót és számos tubát is megfigyeltek a viharvadászok az elmúlt héten. Szóval drukkoltam erősen, de péntek éjfélkor még mindig úgy esett mintha dézsából öntötték volna az égi áldást föntről. Elképzelni sem tudtam, hogy hogyan jön majd ebből össze a másnapra jósolt jó idő. Mindenesetre minden összepakoltam és beállítottam az ébresztőt reggel négy órára. És lássatok csodát, csillagos égboltra ébredtem! Az utca csaknem teljesen felszáradt, csak a tócsák emlékeztettek az éjjeli felhőszakadásra. A Népszínház utcába beszéltük meg a találkozót. Ugyan a metró egy kicsit megviccelt (több mint tíz percet vártam rá), de így is időben érkeztem. A kocsi csomagtartója ismét csak a közkedvelt puzzle játékra hasonlított. Szatyrok, hátizsákok, felújított odú, szerszámok, odúzó szék és a kampós botok töltötték ki a teret. Miután Imre mindent sikeresen "behajtogatott" lezárulhatott a csomagtartó és indulhatott a nap. Herceghalom magasságában masszív szürke, ködös részbe futottunk bele, de szerencsére pár perc múlva már ismét napsütéses szakaszon haladtunk. Majd jött egy rövid megálló Felcsúton, a szokásos útszéli kis presszóban. Míg a többiek egy forró kávéval frissítették fel magukat, én addig gyorsan pótoltam az elmaradt reggelit. Aztán irány az arborétum, ahol csatlakozott hozzánk az aznapi kis csapat hatodik tagja is.


2017. május 4., csütörtök

Fenyőillatú templom - Magyarföld

Jó pár évvel ezelőtt láttam egy riportfilmet, melyben Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas színész és érdemes művész beszélt a jelenről és jövőbeli terveiről. Először az maradt meg bennem, hogy színész létére polgármesterré választották Magyarföldön. A távolabbi tervek közül talán a "leggrandiózusabb" gondolat egy fatemplom felépítése volt. A gyönyörű falunév és a különleges templom építésének terve nekem már éppen elég volt ahhoz, hogy a falu felkerüljön a "bakancslistára". Aztán teltek az évek míg végre sikerült eljutnunk ebbe a kis faluba, az Őrség déli kapujába.


2017. április 29., szombat

Réber Gyűjtemény

Emlékeztek még ezekre a gyerekkönyvekre? Már óvodás vagyok, Már iskolás vagyok, Égigérő fű, Velem mindig történik valami, Ha én felnőtt volnék, A kisfiú meg az oroszlánok vagy éppen a A Négyszögletű Kerek Erdő. Gyerekkori mesék egyszerű, de mégis felejthetetlen illusztrációkkal, melyek Réber László alkotásai.


2017. április 26., szerda

A maci végleg kidőlt(?)

Öt éve, egy másik platformon írtam meg ezt a posztot, de akkor még kérdőjel nélkül.

"Azt hiszem a cím egy kis magyarázatra szorul. Ha azt mondom, hogy a Postabank macijáról van szó, akkor az én korosztályom már egyből érti. A fiatalabbaknak a poszt végén csatolok majd segítségképpen linkeket. Miért választottam ezt a címet? Mert az egykor szárnyaló bank székháza a József Nádor téren és a mellette húzódó árkádsor a belváros egyik szégyenfoltja lett. Az épületet Hild József, a magyar klasszicista építészet egyik meghatározó alakja tervezte. Ha másért nem is, de legalább ezért nagyobb figyelmet érdemelne.


2017. április 21., péntek

Százéves házak ünnepe

Idén már hetedik alkalommal kerül megrendezésre a Budapest100. A Kortárs Építészeti Központ 2011 áprilisában hívta életre a százéves budapesti házak hétvégéjét. Most szombaton és vasárnap bárki szabadon megtekintheti és bejárhatja az idén ünneplő és a programsorozathoz csatlakozott házakat. Megismerheti a történetüket, találkozhat a lakókkal, részt vehet a szervezett programokon. Egyszóval ez egy remek hétvégi esemény lesz. Egyéb családi program miatt idén én kihagyom ezt a lehetőséget, de gondoltam a korábbi házbejárásaimból összeállítok egy kis kollekciót, kedvcsinálónak.
Elsőként jöjjön a Csengery utca 61. alatt található Jellinek-ház, mely eredetileg bérháznak épült. Építése a Román testvéreknek, Miklósnak és Ernőnek köszönhető. Rennberger néven látták meg a napvilágot csak később vették fel a Román vezetéknevet. Lajta Béla követői voltak, ami nem véletlen, hiszen Miklós a Lajta-iroda munkatársa volt, mielőtt testvérével megalapították közös, önálló irodájukat, amely 1905 és 1926 között működött. A ház különlegessége az újfajta forma. Az épület egy elő udvart (más néven francia-udvart) ölel közre. Ez a forma 1905-től terjed el Magyarországon, francia hatásra. A magasföldszint boltíves ablakait tojásdíszítés keretezi, melyet stilizált, népies virágmotívum váltogat. Ha felnézünk a harmadik emeletre, ott már egészen más ablakív formát figyelhetünk meg. Boglyaív, virágdíszítéssel. Ez a parabolaív volt a századfordulós nemzeti romantikus építészet egyik legkedveltebb motívuma. Az elő udvar utcafrontján vidám puttók és két-két őrkutya fogadja a házba betérőket.


2017. április 19., szerda

Sziromfolyam

Valóban bolondos hónap ez az április. Múlt hét elején még korábbi meleg rekordok dőltek meg, a mai napon meg országszerte szakadt a hó. A Mátrában például 30cm-es hó esett. Holnapra pedig a változatosság kedvért 100km/h-s széllökéseket jósol a meteorológia. No, de nem erről szeretnék most posztolni, csak a dokumentálás kedvéért rögzítettem a történéseket.
Két-három hete már megjelentek a fotóstársak képei a Tóth Árpád sétány fáinak tavaszi virágzásáról. Idén is terveztem ott fotózást, de valami mindig közbejött. Végül csak a múlt hét elején, kedden sikerült felmennünk a várba. Bizakodó voltam. Ugyan egész nap erősen fújt a szél, de ennek köszönhetően felhőtlen maradt az ég. Késő délutánra viszont elszállt a szerencsém. Erősen befelhősödött, tökélesen fénytelen és színtelen lett a sétány. Ráadásul a virágzás is a végét járta már. Egy szűk óra volt még hátra a naplementéig. Dermesztően hideg szélben sétálva vártuk, hogy hátha kibukkan legalább egy rövid időre a Nap. Végül megkönyörültek rajtunk az égiek és kaptunk úgy öt percnyi ellenfényt a kitartásunkért cserébe.


2017. április 17., hétfő

L'Huillier-Coburg kastély

Időközben még érkeztek látogatók a recepcióra, így egész szép kis csoporttal indult el az aznapi utolsó séta. Biztos voltam benne, hogy hatalmas élmény lesz újralátni az immáron felújított termeket és faliképeket. A séta viszont nem a szokásos módon indult. Beültünk egy moziterembe, ahol minden látogató kapott egy 3D-s szemüveget. Egy húsz perces, kosztümös film megtekintésével ismerhettük meg a kastély belső kialakításának azon korszakát, amikor a most is látható falfestmények megszülettek. 


2017. április 12., szerda

Edelényi Kastélysziget

2015 nyarán egy késő délutáni napon érkeztünk meg Edelénybe. Eredetileg ugyan nem szerepelt kastélylátogatás a terveink között, de ha már ottjártunk adtunk magunknak egy esélyt. Szerencsénk volt, alig negyed óra múlva indult az aznapi utolsó vezetett látogatás.


2017. március 28., kedd

Paparazzo voltam

Gyerekkoromban láttam borzasztóan rossz, lepusztult állapotban. Később láttam a kisebb-nagyobb állagmegóvási próbálkozásokat, melyek csak időlegesen késleltették a kastély állapotának további romlását. Aztán 2009-ben végre elkezdődött valami.


2017. március 19., vasárnap

Hortobágyi pillanatok

Az előző poszthoz kapcsolódva mutatok még néhány fotót a nagy magyar pusztáról. Elsőként a Hortobágy egyik legismertebb jelképe, a Kilenclyukú híd.


2017. március 13., hétfő

Hortobágyi Madárpark

Jó tudni, hogy rohanó világunkban is van esélyük a baleseti sérült vadmadaraknak a túlélésre. A Hortobágyi Nemzeti Park területén üzemel a Madárpark.


2017. március 7., kedd

Homoktövis-élőhelykezelés

Szerencsére egyre többen gondolják úgy, hogy nem csak élvezni kell a természet adta értékeket, hanem olykor tenni is kell érte. Az elmúlt szombatra hirdette meg az egyesület a soron következő homoktövis élőhely kezelési akciót, melyre több mint nyolcvanan gyűltünk össze Újpesten.


2017. március 1., szerda

Veli Bej Fürdő

Jártatok már törökfürdőben? Ha nem, akkor tartsatok most velem az Irgalmasok Veli Bej Fürdőjébe. A korábbi felújítás kapcsán láttam róla egy-két fotót, ami nagyon megfogott. Őszinte kíváncsisággal vártam, hogy láthassam a múlt és jelen összhatását.


2017. február 27., hétfő

Odútakarítás a Sas-hegyen

Mi tagadás, a hosszan elhúzódó extrém hideg és fagyos tél egy kicsit felborította a tervezett menetrendünket. Eredetileg január első felére terveztük be az odútakarítást a Sas-hegyen. Aztán a tél megmutatta az igazi arcát. Jöttek a kemény mínuszok és az olvadni nem akaró jégpáncél. Végül csak most, február végén sikerült összehozni az akciót.


2017. február 22., szerda

Flamingók

Úgy adódott, hogy a blogom 200. bejegyzését most egy másik blogon olvasott poszt ihlette. Pár perce megakadt a szemem egy érdekes címen Kavics blogján. Flamingó a bajor vadonban... Madárkedvelő emberként természetesen azonnal megnyitottam az oldalt. Érdekes megfigyelést dokumentált a blog szerzője, érdemes megnézni! Nos, e poszt kapcsán jött az ötlet, hogy én is "flamingózzak" egy kicsit.


2017. február 19., vasárnap

Örök álom

Egy kis csigalépcső vezet le az altemplomba, ahol megtekinthetjük a síremléket. A lépcső feletti olajfestményről a hercegnő tekint le a kápolnába betérő hívőkre és látogatókra.


2017. február 15., szerda

Megható és gyönyörű

A kálvária megtekintése után ismét a központ felé tartok, ide-oda kanyarog a főút. A tűző napsütésben igyekszem kihasználni az árnyékos részeket. Az út baloldalán úgy derékig érő kis téglakerítésre leszek figyelmes. A túloldalán fasorral övezett kis sétány húzódik, mely végén egy csúcsos építmény látszik. A hely előtt nem vezet el járda és csak most veszem észre, hogy kint van egy műemléket jelző tábla is. Nem véletlen, hogy eddig nem vettem észre, talán egy picivel több figyelemfelkeltés nem ártana a helynek. Az út végén tehát egy síremlék vár arra, hogy megnézzem.


2017. február 11., szombat

Ürömi fotóséta

Telnek a szürke, téli hétköznapok. A hónak már nyoma sincs, a napi hőmérséklet is az ilyenkor szokásosnak mondható. Kicsit most ismét mókuskerék üzemmódban érzem magam. Sok a munka, nincs időm fotózni vagy kirándulni. Szerencsére van korábbi képanyagom bőven és talán jól is jön egy kis nyári színkavalkád ebben a szürkeségben.
Üröm egy kis sváb község, amely szinte már teljesen összeépült Budapesttel. Számtalanszor jártam már itt az elmúlt években és számomra is furcsa, de fényképezőgép egyszer sem volt nálam. Egyszerűen megmagyarázhatatlan. Most viszont már géppel a nyakamban indulok sétálni. Mondhatom jó kis napot fogtam ki. Bőven +30°C fok fölé nyújtózik a higanyszál, felhő pedig se közel se távol. De nem hátrálok meg!

  

2017. február 7., kedd

Havas-jeges vegyes

Végleg vagy ideiglenesen? Nem tudom, de úgy néz ki egyelőre visszavonulót fújt az idei extrém hideg tél. Amikor e sorokat írom a hőmérő higanyszála +6C fokot mutat és kint esik az eső. A hétvégi kétnapos 'tavasz" eredményeként a fehérségnek nyoma veszett.


2017. február 4., szombat

Másnap - MALÉV

Február 4. Úgy éreztem, hogy előző este már mindent leírtam. Gondolatokat, érzéseket, emlékeket és a mérhetetlen szomorúságot. Aztán a reggeli órákban kaptam egy fotót... Ekkor kezdtem bele a második posztba.

"Eltelt egy nap. A médiában ma kevesebb hírt hallottunk a volt Malév-ról. A helyzet fokozatosan rendeződik, az itt ragadt utasok lassan célba érnek. A korábbi versenytársak nagyobb géptípusokat üzemeltetnek és már menetrend sűrítésekről szólnak a hírek. Napokon, heteken belül kitöltik a keletkezett űrt. Látva a piaci reakciókat úgy érzem napról-napra csökken majd annak az esélye, hogy újra legyen nemzeti légitársaságunk. Bár ne lenne igazam!
... és a dolgozók, a repülőtér? Repülős körökben futótűzként terjedt az alábbi fotó, melyen a tegnap esti pilótacsapat látható, hazatérve Shannonból - az utolsó repülésről. A vidám csoportképekkel ellentétben ez most egy szívfacsaró pillanat.


2017. február 3., péntek

In Memorian - MALÉV

Február 3. A magyar repüléstörténet egyik legszomorúbb napja. Ma öt éve, hogy végleg leállt a MALÉV. Aznap - egy másik platformon - megírtam a gondolataimat, lejegyeztem a történéseket. E szomorú évforduló kapcsán most úgy döntöttem, hogy az akkori írásomat itt is megosztom az olvasóimmal.

"Múlt héten kezdtem el egy több részes madárfotó sorozat posztolását. Nem gondoltam, hogy a következő írásnál nekem is ki kell tennem a "Breaking News" feliratot és más fajta madarakról valamint nemzeti légitársaságunkról, a Malév-ról kell majd írnom.


2017. február 1., szerda

Téli pillanatok a Palotai-szigeten

Az elmúlt hetekben lakóhelyemhez közeli helyeket mutattam be. Jártunk a téli Óbudai-szigeten, a Népszigeten és a Római-parton. A mai poszttal lesz teljes a téli körkép, tartsatok most velem a Palotai-szigetre.



2017. január 25., szerda

2017. január 20., péntek

Erről most lemaradtam

Az előző rendhagyó poszt után folytatnám a szigeti sétáim bemutatását. Látva a jégzajlást elhatároztam, hogy következő hétvégén felmegyek a Gellérthegyre és onnan lenézve is megörökítem ezt a ritka látványt. Eltelt egy hét, de mielőtt útnak indultam volna, leszaladtam a szigetre feltölteni az etetőket. Csalódnom kellett, ugyanis a jégtáblák eltűntek.