2015. május 31., vasárnap

Háborús övezetben sérülten

Nem kell nagyon komolyan venni a címet, de kezdem az elején illetve ott ahol az előző posztban abbahagytam. Csütörtök. Egy napot mindenféleképpen pihentetni szerettem volna a térdem. Itthon maradtam, tettem-vettem a lakásban. A meteorológia csütörtökre már kellemes, napos időt jelzett, de itt Pesten ez megint csak nem jött be. Egész nap szürke, borús volt az ég. Nagyon nem bántam a dolgot, így legalább könnyebben telt el a nap. A krémnek és a lakás sík talajának köszönhetően a fájdalom egyáltalán nem jelentkezett. Pénteken aztán tényleg verőfényes reggelre ébredtem. Mehetnékem volt, de merjek-e elindulni? Délelőtt lementem egy kicsit biciklizni a Duna partra. A pedálozás közben sem jelentkezett fájdalom. Ebéd után úgy döntöttem, megpróbálkozok egy könnyű túrával. A budai Látó-hegyet gondoltam meglátogatni. Közel van, bő fél óra alatt ott lehetek és a túlnyomó része könnyűnek mondható terep. Mindkét botot használva indultam fel az ösvényen. Egy lélekkel sem találkoztam a gyaloglás során. Minden rendben volt, hamar felértem az Árpád-kilátó közelébe. Gyerekhangokat hallottam és hamar rájöttem, hogy bizony most háborús övezetbe tévedtem. Egy osztálynyi gyerkőc számháborúzott nagy lelkesen a kilátó körül. Hangos számsor hangzott valahonnan a közelből és mellettem megmozdult a bokor. Egy fiúcska feltartott kézzel lépett ki a fedezékéből, kezében a levett számlappal. Számára itt és most véget ért a háború. A számlap barna kartonpapír volt rajta vékony kék filccel írt számokkal. Őszintén irigylem azokat a szemeket melyek ezt elolvasták távolról, az éles fény-árnyék hatások mellett megspékelve a bokrok takarásával. Nem akartam megzavarni a játékot ezért rögtön továbbmentem, majd visszafelé nézem meg a pazar kilátást. A Határnyereg irányában indultam tovább.



Hosszú-erdő-hegyi körséta

A szerdai kirándulás eredeti célját hamar elértem, ezért megtoldottam még az aznapi gyaloglást egy körúttal a Hosszú-erdő-hegyen. A templomtól a kék irányt követve hamar elértem az erdő szélét. A masszív szürke felhőtömegeket a feltámadó szél próbálta mozgásba lendíteni. Párás félhomállyal fogadott az erdő. Az ösvényen még sárfoltok emlékeztettek az elmúlt napok esőzéseire. Szeretek az erdőkben sétálni és nézelődni. Itt szép lehet akár az elmúlás is...



2015. május 29., péntek

Hűvösvölgy - Máriaremete

Nincs szerencsém ezzel a pár nap szabadsággal. Sikerült beletrafálnom ebbe az elhúzódó, felhős, esős, szeles hidegfrontba. Az imént hallottam egy időjárás előrejelzést. Ma estére is nagyon lehűl majd a levegő, az északi országrészben 0C fok is lehet. Hmmm... ma 0C fok miközben a jövő héten már júniust írunk... Nagyon aktív pihenést terveztem erre a pár napra, de már több nagyobb lélegzetű túrát el kellett halasztanom a rossz idő miatt. A napi intézni valók mellett azért próbálom annyira kihasználni az időt amennyire csak lehetséges. Ráadásul a család többi tagja az év végi vizsgaszezonnal van elfoglalva. Minden szoba átalakult tanulószobává, így nem is akarom zavarni őket. Tegnap délután kicsit vidámabb arcát mutatta a május, így gondoltam beiktatok egy rövid sétát valahová. De hová? A feleségem adta az ötletet: "Miért nem sétálsz ki Máriaremetére?" Miért ne? Gyorsan összedobtam a hátizsákot, könnyű túraöltözet és indulás. A Széll Kálmán téren változatlanul hatalmas a felfordulás, de dolgoznak folyamatosan. Szerencsém volt, a 61-es villamos is éppen indult. Gyorsan elértünk a végállomáshoz vezető kis völgyhöz. Imádom ezt a részt, olyan hangulatos. Gondolom így vannak ezzel a vonalon szolgálatot teljesítő vezetők is. A hűvösvölgyi végállomástól csak valamivel több mint 4 kilométer a máriaremetei templom. Csak a kék jelzést kell figyelnünk, amely a volt Munkásmozgalmi Sétány mentén halad. A közelmúlt és a jelen köszön vissza ránk ezen a rövid útszakaszon. Még mindig itt áll a sziklába vésett "Bunkócska te drága" kotta, amely valahogyan megúszta az elszállítást a budatétényi szoborparkba.



2015. május 27., szerda

Lángoló mezők

Még a csehországi kirándulás előtt egy gondolat erejéig felvetődött bennem, hogy hol késlekednek már a pipacsok? Lassan itt a május vége és idén még nem láttam egy szálat sem. Aztán ennyiben maradtam önmagammal. Az elmúlt ünnepi hosszú hétvégét az ország északi részében töltöttem. Több száz kilométert vezettem és jelentem lángolnak már a mezők mindenfelé!


2015. május 21., csütörtök

Monoszlói pillanatok

Az elmúlt pár napot Dél-Csehországban (Morvaországban) töltöttem, így van most egy kis elmaradásom a blog terén. Igyekszem ezt mihamarabb bepótolni és reagálni a hozzászólásokra, meglátogatni a blogbarátok oldalát. Előtte azonban maradnék még egy-két mondat erejéig az elmúlt kirándulásnál. Ez egy európai csapatépítő összejövetel volt, biciklitúrával, pincelátogatással, borkóstolással, palackozási versennyel, kirándulásokkal. Palava régió egy részét jártuk be, mely hihetetlenül gyönyörű! Az elmúlt két napban az ott készült fotókból válogattam és töltöttem fel a Facebook oldalamra. A blog profiljába nem illeszkedik, így a kirándulás képei itt nem lesznek megjelenítve, de szívből ajánlok egy átkattintást az albumra - nem fogtok csalódni!

Palava 2015 kirándulás képei: Klikk ide

És akkor vissza a bloghoz. Tudom az időutazás fárasztó dolog, de a Hegyestűtől lefelé jövet érdemes betérni a közelben található kis faluba, Monoszlóra.

 

2015. május 12., kedd

Bazaltoszlopok tövében - Hegyestű

Van kedvetek velem tartani egy rövid időutazáshoz? Semmi komoly, éppen csak néhány millió évvel fogunk visszaugrani az időben. Káli-medence. Hazánk egyik legszebb részén járunk. Gyorsan fogynak a kilométerek, ahogy közeledünk jelenlegi úti célunkhoz. Verőfényes napsütésben felemelő élmény a vezetés ilyen gyönyörű környezetben.


2015. május 5., kedd

Séta az ártérben

Palotai-sziget. Közvetlenül a Népsziget mellett, a Duna árterében terül el. Elég gyakran kilátogatok ide. A közelben lakom, így alig negyedórányi sétával a városi nyüzsgésből egy "vad" ártéri erdőbe juthatok el - kell ennél több? Most egy rövid tavaszi sétára invitálok mindenkit. A sziget természetvédelmi terület és ilyenkor már madárcsicsergéstől hangos. A hatalmas kidőlt fatörzsek között a friss zöld fűben megannyi sárga kis folt villan. Olyan mintha egy kiszakadt erszényből szétgurult aranytallérok lapulnának a fűben. Persze nem pénzérmék hanem salátaboglárkák örvendeztetik meg az arra járót.



2015. május 2., szombat

Erdei telepesek

Az előző poszt végén ígértem, hogy mutatok még egy érdekes dolgot. Észre sem vettem úgy elszaladt az idő. Este még volt egy időponthoz kötött elintézendő dolgom, láttam csúszásban vagyok, ezért ismét irányváltás mellett döntöttem. Egy kifejezetten meredek ösvényt ágazott le a turistaútról és tartott le a völgy mélyébe. Olyannyira meredek volt, hogy a hátizsákomról még a nordic walking botomat is lecsatoltam, nagyon jó szolgálatot tett a megcsúszás ellen. Lent a lankásabb részen egy meglepetéssel fogadott az erdő. Egy régen kidőlt fatörzset telepesek tömege foglalt el.