2015. szeptember 21., hétfő

Szentbékkálla

Káli-medence. A szívem egyik csücske. Bár ha így nézzük akkor egy kardiológus minden bizonnyal rosszul lenne a szívem látványtól. Hiszen a Zemplénnek, az Őrségnek, a Hortobágynak (és még sorolhatnám) is jut egy-egy ilyen csücsök. Csoda, hogy egy ilyen szögletes szerkezet képes működni. No, de a viccet félretéve látogassuk meg ismét ezt a gyönyörű vidéket. Egy dombok között meghúzódó kis falu a célpontunk. Zánka felől érkeztünk és GPS nélkül sem lehet eltéveszteni azt a kereszteződést ahol le kell térnünk Szentbékkálla irányába.



Innen még nagyjából két kilométert kell megtennünk míg beérünk a faluba.


A látogatókat jó magyar szokás szerint egy üdvözlő felirat fogadja.


A szállásunk. Csendes kis falusi porta, mely az igényeinknek maximálisan megfelelt.


Ha szabadságon vagyok vagy túrázom igyekszem szinte nullára csökkenteni a kapcsolatomat a rohanó világgal. Nem nézek TV-t, nem olvasok híreket, nem használok internetet. Ellenben a lehető legtöbb időt töltöm a természetben, figyelem a rezdüléseit, csodálom a sokszínűségét. A falu ebből a szempontból is jól teljesített. Hála a minimális fényszennyezésnek és a remek időjárásnak az esténként látható csillagmennyiség hihetetlen élményt nyújtott. Én bizony minden éjjel kifeküdtem néhány órára az udvari nyugágyra és a tücsökhadak ciripelésének kísérete mellett csodáltam az égi fényfűzért.


A térségben látható régi házak homlokzataitól teljesen odavoltunk, nagyon tetszettek.



Nagyon tetszett, hogy szinte minden faluban van egy fedett kis pihenő, beálló ahol megpihenhet a vándor vagy menedékre lel egy rövid nyári zápor esetén.


Itt olvastam egy rövid leírást a falu történetéről:
"A falu határa a rómaiak idején is lakott volt, amit a Körtvélyesi és az Örvényesi dűlőkben talált sírkövek és szarkofágok bizonyítanak. Az 1273-ban először említett település a hagyományok és a névetimológia szerint (Szent Benedek kállója, azaz malma) a bencés rend birtokaihoz tartozott. Erre a kötődésre utal Jeges Ernő festőművész freskója a katolikus templomban, melyen a szerzetesek szőlőtermesztésre tanítják a honfoglaló Kál Horkát és nemzetségét. A határban elpusztult falu emlékét őrzi a Töttöskál dűlőnév, ahol a középkori templom maradványai még mindig állnak. A középkorban a legfőbb birtokosa a veszprémi püspökség volt, de lakták más birtokos családok (Acsády, Csoron, Ecseri, Körmendi, Esterházy) és kuriális nemesek is. veszprémi püspöknek a XVI. század közepén palotája volt a Velétei-völgyben, melynek romjai ma is láthatók. A török először 1548-ban, majd később többször is felégette. A XVIII. század végén több nemesi család is lakja. Megélhetésének elsőrendű forrása a középkor óta a híresen jó bort termő, nagy kiterjedésű szőlőterület volt és maradt a mai napig. Emellett az állattenyésztés játszott még fontos szerepet. A jobbágyfelszabadítás időszakában a földek a veszprémi püspökség és az Esterházy család birtokában voltak. Szőlője a század végén a filoxéra vész következtében szinte teljesen kipusztult, melyet aztán oltványokkal pótoltak.
A település legnagyobb népességét 1910-ben érte el, ekkor 800 fő lakta, azt követően a lakosság száma folyamatosan csökkent. Az 1959-es erőszakos tsz-szervezés, valamint az 1973-as, helyi iskolákat és tanácsokat megszüntető intézkedés a lakosság rohamos csökkenését eredményezte. Szentbékkálla a 80-as, 90-es években a falusi turizmus egyik helyi centrumává vált, fogadói, panziói, vendégváró házai, azok jó konyhái és borai sok vendéget itt marasztalnak ebben az egyre szépülő, csodálatos fekvésű és nagy múltú Káli-medencei községben. A nemzeti park több kiemelkedő természeti értéke található a falu közelében: a szentbékkállai kőtenger, a Sátorma-hegy érdekes erdei és a Fekete-hegy számos látnivalója, az Eötvös kilátóval, a Keleményesi-kővel és az Ördöggátja bazaltszikláival, valamint a bocskorkúti árok rétes kőszikláival. A község gazdag népi hagyományaiból a rozmaringos asszonyokat és az asszony farsang szokását érdemes kiemelni."
  

A Balaton-felvidék neve szorosan összeforrt a szőlészettel, borászattal, pincészettel. A domboldalakon végeláthatatlan sorokban kígyóznak a szőlősorok, de ez már egy következő bejegyzés témája lesz.


12 megjegyzés:

  1. Két éve mi is eltöltöttünk ott néhány napot, mindjárt a falu elején. Máig is emlegetjük, annyira klassz volt!
    Kíváncsian várom a következő posztot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem csodálom, mi is imádtuk :) Annyira élhető kis falunak tűnik pazar környezetben. Már fel is töltöttem a következő posztot és lesz még :)

      Törlés
  2. It looks like paradise. If a little contrived but as long as people are still working the land it must be good.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yes, indeed. This is the good word. Thanks Adrian!

      Törlés
  3. Már mások blogjában is láttam ezeket a különösen szép homlokzatú házakat. Gyönyörű! A többi fotó és a kedves írásod róla csak megerősít benne, hogy ide hamarosan el kell látogatnunk.
    Hanonló "íze" van, mint az én legutóbbi bejegyzésemnek a bajor faluról. Szeretem-falvak, ahol pontosan úgy lehet megélni, meglátni dolgokat, ahogy tetted.
    Ja, és elhiszem, hogy olyan "csücskös" a szíved... :-D vannak még páran, akiknek hasonló. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az egyik szomszédos falu különösen gazdag ilyen homlokzatokban. Sok fotót csináltam ott is, de most még ne szaladjunk ennyire előre :) Maximálisan csak ajánlani tudom ezt a kis falut és az egész Káli-medencét!!!

      Törlés
  4. oh, that last photo is just awesome! what a nice place to get away from things!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yeah, I fully agree with you. Adrian has already found the good word. It's a paradise :)
      Many thanks!

      Törlés
  5. Curiosa la aquitectura del pueblo, llena de encanto

    Abrazos

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yeah, simply beautiful. Thanks so much Javier!

      Törlés