Merzse - Viszlát 2024!

2024.12.31.

 

Ismét eltelt egy év és a hagyományt folytatva idén is összejöttünk egy kis óév búcsúztatóra a Merzsén.

 

 

Az időjárás mit sem változott az elmúlt napokhoz képest. Kissé fagyos -2 fokos ködös reggelre ébredtem. A munkanap ellenére a metrón alig volt utas, sokan szabadságot vettek ki az év utolsó napjára. Jót mosolyogtam magamban amikor a Keletinél a mozgólépcsőn Jack Sparrow kapitány jött velem szemben. A megszólalásig hasonlított rá a srác. Gyöngyök a hosszú hajfonatokban, némi smink és a háromszögletű kalap tette tökéletessé az összképet. 

Az elmúlt időszakban szinte mindennap hírt adtak a MÁV késésekről. Az év utolsó napján ez sem változott. A sülysápi vonat még el sem indult és máris késést mutatott a kijelző. Lényeg a lényeg, hogy csak megérkeztem Rákoskertre, a megbeszélt találkozóhelyre. Köszöntöttük egymást a madarászbarátokkal és elindultunk a Merzsére.

 

A gyaloglás közben én meg-megálltam, hogy megörökítsem a fagyos-ködös-zúzmarás határt.

 

 

A selyemkórók idén is nagyon fotogének voltak.

 

 

A fenti fotón látható fasor előtti bokros rész úgy mellmagasságig ért. Gondoltam kicsit beljebb megyek egy fotó kedvéért amikor is minden előjel vagy hang nélkül, úgy 2-3 méterre egy fiatal őzbak feje emelkedett ki a növényzetből. A váratlan találkozástól mindketten alaposan meglepődtünk. Míg én egy lépést hátraugrottam, addig őkelme egy gyorsvonat sebességével, pár szökelléssel már el is tűnt az ellenkező irányban. 

 

 

Először ismét a nagy madáretetőhöz ment a kis csapat.

Kihelyeztük a madaraknak a sok finomságot, majd a bokrok takarásába visszahúzódva ellenőriztük a fogadtatást. Pillanatok alatt visszatért az etető forgalma. A széncinegék, kékcinegék, erdei pintyek és csuszkák mellett két fakopács is feltűnt a környező fatörzseken. 

Elszaladt az idő, ideje volt magunkra is gondolni, így indultunk is tovább a torony irányába. Valaki viccesen jéggombának titulálta az útszéli pocsolyában fekvő ágon kialakult jégformát. Valóban találó hasonlat.

 

 

A tájidegen, kitermelt fák helyére egy fiatal tölgyes lett telepítve.

A torony tövében a kis faasztal pár perc alatt igazi kis terülj-terülj asztalkává változott.

 

 

Beszélgetéssel, falatozással no és persze koccintással búcsúztattuk az óévet.

A toronyból kitekintettem a mocsárra is. Idén sajnos egyáltalán nem látszott fagyott vízfelület a nádas mögött. Most már tudjuk, hogy mérések kezdete óta, 2024 volt a legmelegebb évünk. Több hetes csapadékmentes időszakokkal.

Én délben elköszöntem a csapattól, mert délutánra volt egy családi programunk. Jó volt találkozni a madárbarátokkal és együtt elköszönni 2024-től.

 

 Sikerekben és egészségben gazdag új esztendőt kívánok a blog olvasóinak!