2015. május 31., vasárnap

Háborús övezetben sérülten

Nem kell nagyon komolyan venni a címet, de kezdem az elején illetve ott ahol az előző posztban abbahagytam. Csütörtök. Egy napot mindenféleképpen pihentetni szerettem volna a térdem. Itthon maradtam, tettem-vettem a lakásban. A meteorológia csütörtökre már kellemes, napos időt jelzett, de itt Pesten ez megint csak nem jött be. Egész nap szürke, borús volt az ég. Nagyon nem bántam a dolgot, így legalább könnyebben telt el a nap. A krémnek és a lakás sík talajának köszönhetően a fájdalom egyáltalán nem jelentkezett. Pénteken aztán tényleg verőfényes reggelre ébredtem. Mehetnékem volt, de merjek-e elindulni? Délelőtt lementem egy kicsit biciklizni a Duna partra. A pedálozás közben sem jelentkezett fájdalom. Ebéd után úgy döntöttem, megpróbálkozok egy könnyű túrával. A budai Látó-hegyet gondoltam meglátogatni. Közel van, bő fél óra alatt ott lehetek és a túlnyomó része könnyűnek mondható terep. Mindkét botot használva indultam fel az ösvényen. Egy lélekkel sem találkoztam a gyaloglás során. Minden rendben volt, hamar felértem az Árpád-kilátó közelébe. Gyerekhangokat hallottam és hamar rájöttem, hogy bizony most háborús övezetbe tévedtem. Egy osztálynyi gyerkőc számháborúzott nagy lelkesen a kilátó körül. Hangos számsor hangzott valahonnan a közelből és mellettem megmozdult a bokor. Egy fiúcska feltartott kézzel lépett ki a fedezékéből, kezében a levett számlappal. Számára itt és most véget ért a háború. A számlap barna kartonpapír volt rajta vékony kék filccel írt számokkal. Őszintén irigylem azokat a szemeket melyek ezt elolvasták távolról, az éles fény-árnyék hatások mellett megspékelve a bokrok takarásával. Nem akartam megzavarni a játékot ezért rögtön továbbmentem, majd visszafelé nézem meg a pazar kilátást.



Egy kis tisztásra kijutva gyönyörű látványt nyújtott az ORFK torony a természet körítésével.

 
A tisztás után ismét az erdőben haladt az ösvény, mely erősen lejteni kezdett. Óvatosan és lassan lépdeltem, de mindennek ellenére ismét baljós jeleket kezdett küldeni a térdem. Pár hete vásároltam egy gumírozott térdfixálót (fogalmam sincs mi a szakszerű megnevezése, de ez jól hangzik) itt volt az alkalom, hogy kipróbáljam. Szorosan fogta a térdemet és magam is meglepődtem amikor néhány lépés után megszűnt a fájdalom. Bizakodni kezdtem és mentem tovább, de nagyjából féltávnál ismét jöttek a jelek. Ennyi - gondoltam. Nincs értelme erőltetni, ezért visszafordultam. Megálltam megpihenni az egyik kedvenc sziklás-fenyős részen. Pihent a lábam és előkerült a megszokott banán is a zsákból.


Innen már csak 2-3 perces séta volt hátra a kilátóhoz. Csend volt, egyedül voltam. A háború ezek szerint véget ért. A Nap már lemenőben volt, így az árnyékok rohamosan terebélyesedtek.


Pazar kilátás, de most csak egy nagylátószögű objektívvel.


Ereszkedtem tovább, közben csak egy srác suhant el mellettem a bringáján. Az erdő persze még csalogatott a szépségeivel, de már csak a buszra koncentráltam.


Az ösvény végén, de még az erdőben levettem a térdszorítót. Azt hiszen nem felelt volna meg a legújabb divatnak a terepszínű ruha szilvakék térdszorítóval megspékelve fehér szegéssel. Az utolsó métereken már teljesen érződött a húzódás. Ennyi. Nincs mese, hosszabb pihenő szükséges. Eredetileg szombaton a Budaőrsi-kopárok volt tervbe véve, de elhalasztottam és minden egyebet is erre a hétvégére. Hétfőn már dolgozom és remélem, hogy a következő napok pihentetése jótékony hatással bír majd. Ez most egy ilyen rövidre sikeredett túra volt. Köszönöm, hogy velem tartottatok!

12 megjegyzés:

  1. Először is jobbulást! Az a térdfixáló (kék, ugye?) nekem is van csuklóra, nagyon jó valóban.
    Ismét szép kirándulást mutattál be, irigyellek a szép időért. Itt is napos, de rém hideg még az idő...
    Az az esőfelhős panoráma szuper!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a jókívánságot! Igen kék és valóban erősen tartja a térdet csak valószínűleg nem pihentettem eleget. Örülök, hogy tetszett az anyag. Itt most folyamatos felmelegedést ígérnek, reméljük jut belőle oda is :)

      Törlés
  2. i am glad the knee brace offered some support, but hope you can heal soon. lovely skies and views. the children playing war games would have disrupted the peace and quiet, though. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Thanks for your kind comment and good wishies dear!

      Törlés
  3. It is a wonderful place and worth your pain for me to see it.
    I hope a full recovery is not far away.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. It's really beautiful place Adrian! Thanks for your kind words and good wishies!

      Törlés
  4. Jobbulást! Csak az időjárás és baleseti malőr tud benünket megfézeni, egyébként más semmi, igaz?
    Nagyon jóóóó az utolsó fotó (persze a többi is)!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Úgy bizony! Vagy még az sem ;o)
      Örülök, hogy tetszettek a fotók!

      Törlés
  5. The pain did not stop this lovely walk. Beautiful pictures with the contrast of the blue sky
    Improve your knee ;)
    a hug

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yes, finally I took some photos :) I'm glad if you liked them.
      Thanks for your kind words and good wishies!

      Törlés