2017. április 21., péntek

Százéves házak ünnepe

Idén már hetedik alkalommal kerül megrendezésre a Budapest100. A Kortárs Építészeti Központ 2011 áprilisában hívta életre a százéves budapesti házak hétvégéjét. Most szombaton és vasárnap bárki szabadon megtekintheti és bejárhatja az idén ünneplő és a programsorozathoz csatlakozott házakat. Megismerheti a történetüket, találkozhat a lakókkal, részt vehet a szervezett programokon. Egyszóval ez egy remek hétvégi esemény lesz. Egyéb családi program miatt idén én kihagyom ezt a lehetőséget, de gondoltam a korábbi házbejárásaimból összeállítok egy kis kollekciót, kedvcsinálónak.
Elsőként jöjjön a Csengery utca 61. alatt található Jellinek-ház, mely eredetileg bérháznak épült. Építése a Román testvéreknek, Miklósnak és Ernőnek köszönhető. Rennberger néven látták meg a napvilágot csak később vették fel a Román vezetéknevet. Lajta Béla követői voltak, ami nem véletlen, hiszen Miklós a Lajta-iroda munkatársa volt, mielőtt testvérével megalapították közös, önálló irodájukat, amely 1905 és 1926 között működött. A ház különlegessége az újfajta forma. Az épület egy elő udvart (más néven francia-udvart) ölel közre. Ez a forma 1905-től terjed el Magyarországon, francia hatásra. A magasföldszint boltíves ablakait tojásdíszítés keretezi, melyet stilizált, népies virágmotívum váltogat. Ha felnézünk a harmadik emeletre, ott már egészen más ablakív formát figyelhetünk meg. Boglyaív, virágdíszítéssel. Ez a parabolaív volt a századfordulós nemzeti romantikus építészet egyik legkedveltebb motívuma. Az elő udvar utcafrontján vidám puttók és két-két őrkutya fogadja a házba betérőket.


Sok fotó készül egy-egy ilyen bejáráson. A házról, az udvarról, a folyosókról, a lépcsőkről. Itt most a sötét lépcsőház retró falburkolatát mutatom meg, amely már-már versenyre kel az azték vagy maja kultúrák díszítő motívumaival.


A következő célpont Ferencváros. A Mester utca 34. szám alatt is várt rám egy százéves matuzsálem. A leírások szerint itt nem szerveztek semmilyen kiegészítő programot, de a ház szabadon látogatható volt. Sajnos a házban nem találtam semmilyen ismertető anyagot a történetéről. A Budapest100 honlapjáról annyit tudtam meg róla, hogy az ötemeletes házat Himmler Miksa tervezte. Az ő nevéhez csak néhány épület kötődik, anno kevés megrendelést kapott, talán ez (is) lehetett az oka, hogy saját kezűleg vetett véget az életének. A bejárás során a mennyezeten és az oldalfalakon a már jól ismert, a kor építészeti stílusára jellemző népi díszítőmotívumok köszöntek vissza.


Következő célpontunk a belváros. A Kálvin tértől csak néhány perces sétára található Magyar utca 27. A Bokor Gyula és Ács Aurél által tervezett ház Dr. Vidéky Emil megbízásából épült és belső udvara már valóban emlékeztetett százéves múltjára. Az itt készült fotókból, két kovácsoltvas korlátot szeretnék megmutatni.

 
E házban lakott Tímár József akit a Nemzeti Színház színészeként ismerhetett meg a nagyérdemű. Legendás alakítása máig emlékezetes "Az ügynök halála" című darabban.


Most pedig irány a VII. kerület, egészen pontosan a Hernád utca 36-38. A kapun egyszerre léptem be két zenésszel, az egyik egy hatalmas nagybőgővel egyensúlyozott. Gondoltam itt laknak vagy valamilyen próbára jöhettek. Ezekre a házakra nem jellemző a tágas belső udvar, de ide belépve még a szokásosnál is szűkebbnek tűnt a beltér a méretes központi lépcsőház miatt. A ház építése Ziegler Géza tervei alapján 1913-ban kezdődött el és a munkálatok három évig tartottak. 


Aztán fény derült a titokzatos zenészekre is. Vidák Zsigmonddal, a 100 tagú cigányzenekar Magyar Köztársaság érdemkeresztjével is kitüntetett prímásával kiegészülve a három zenész egy rövid, de fantasztikus hangulatú koncerttel köszöntötte a látogatókat.


Képzeljétek el amint az ódon falak között felcsendülnek Mozart: Kis éji zene és Brahms: V. Magyar tánc jól ismert dallamai.
A környék legnagyobb épülettömbjének megtekintése az István utcai bejárat felől folytatódott, de előtte egy rövid időre bekukkanthattunk a Hernád-udvarba is.


István utca 20. A három utca által határolt területen álló hatalmas szecessziós épülettömb megtekintésének utolsó állomása következett. Elárulom, hogy nekem ez tetszett a legjobban. Megfogott a belső udvar vidám hangulata. Nézzétek csak!


Kilépve a belső udvarra valóságos virágeső fogadott minket. Persze csak vizuálisan, hiszen az udvar egy szokványosnak nem mondható belső díszítést kapott. 


Szokásosnak mondható sötét udvar. A sárga virágok, a színes lelógó drapériák, a kék ablakok és ajtók nagyot dobtak az udvar megjelenésén. Világosabb és vidám összhatást értek el vele a lakók. 


Budán, a Tölgyfa utca 16. szám alatt egy kicsit eljátszottam a sárga lépcsőház és a feketére festett korlát adta vizuális lehetőséggel.


Lehet még fokozni ezt az élményt? Igen! Mindig különleges bejárni egy olyan százéves házat ahol korábban egy híres személy élt. Az ismertségnek köszönhetően ezek a házak általában még jobban kitesznek magukért. Különleges programokkal készülnek és kiállításokkal készülnek.


Az egyik legemlékezetesebb bejárásom a Nyári Pál utca 9. számhoz kötődik. E ház lakója volt Karády Katalin.


Remélem ezzel a kis kollekcióval sikerült kedvet csinálnom ehhez a hétvégéhez. Én már tapasztalatból tudom, hogy egy nagy baj van a Budapest100 rendezvénysorozattal. Kevés az idő és túl sok az érdekes ház. A bőség zavara - mondhatnánk. Kellemes sétát kívánok!

2 megjegyzés: