Egyedül volt. Arcfelépítése alapján távolról érkezett, szó szerint. Valahonnan a Távol-Keletről. Azon a napon kivételesen szép idővel ajándékozott meg minket az ősz, szinte nyárias meleg volt. Ő mégis kalapban, kabátban, kesztyűben állt a kőkorlát előtt. Szinte teljesen mozdulatlanul és hosszú percekig. Csak a fejét mozgatta, hol jobbra, hol balra. Mintha olvasott volna egy gyönyörű képes útikönyvből.
