Esernyősök - Varga Imre emlékére

Egy szomorú esemény okán megszakítom a zalakarosi kirándulásunk leírását. December 9-én, 97 éves korában meghalt Varga Imre szobrászművész.

Balatonlelle

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is szeptemberre időzítettük a "nyári" szabadságunkat. Nyolc fantasztikus, élményekben gazdag napot töltöttünk Zala megyében. Ezúttal Zalakaroson foglaltunk szállást, innen kiindulva terveztük meg a kirándulásokat. Vasárnap délelőtt indultunk el és ebédidőben érkeztünk meg a magyar tengerhez. Megálltunk Balatonlellén egy kis hekkezésre, majd egy vízparti sétára.

Tányérosok földjén

Sokakhoz hasonlóan én is nagyon kedvelem a kék-sárga színpárosítást. Nyáron legtöbbször adott a gyönyörű kék égbolt, sárgát pedig legkönnyebben egy napraforgóföldön találhatunk hozzá.

Váci templomtornyok

Egész nap barangoltunk a belvárosban. Egy kaptatós kis utca végén figyeltünk fel erre a templomra.

Váci hangulat

Folytassuk a megkezdett váci sétát. A főtéren, a Fehérek temploma melletti cukrászdában leültünk fagyizni. Jól estek a hűsítő gombócok a rekkenő hőségben. A templom tornya visszatükröződött a környező házak ablakaiban.

Séta Vác főterén

Lassan már hozzászokunk, hogy nyaranta egyre nagyobb a hőség az országban. Évről-évre, egyre-másra dőlnek meg az évszázados meleg rekordok. Az egyik ilyen meleg vasárnapon azon tanakodott a család, hogy mit csináljunk aznap. Maradjunk itthon vagy menjünk el valahová. A meleg kint is, bent is elviselhetetlen, ezért végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Vácra. Sétálni minden cél nélkül, csak úgy barangolni a kis utcákban, kiülni a Duna-partra. Nem bántuk meg! Igazán kellemes napot töltöttünk el a városban és a folyó közelsége egész jól enyhítette a hőséget. Természetesen magammal vittem a fényképezőgépet is és készítettem néhány hangulatfotót. A következő posztokban ezekből fogok párat feltölteni.

Fehér szirmok

Piros szirmok után fehér szirmok. A pipacsoktól pirosló kis tisztás mellett egy hangulatos csalit is található.

Pipacsok között

Mindig is elbűvölt a természet folyamatos változása, sokszínűsége. Ebben az időszakban például a pirosló pipacsmezők sarkaltak egy kis fotózásra. 

Őszi odúzás Alcsúton

A lehetőségeimhez képest igyekszem minél többet tenni a természetért, a madarakért, köszönetképpen az eddig kapott sok-sok szépségért, élményért. Többek között e tevékenységek közé tartozik a szokásos őszi odútakarítás is Alcsúton.

A Császta szőlőhegyen

Nem igazán tudok rá magyarázatot adni, de néha bizony előfordul velem, hogy halogatom a közeli és könnyen elérhető helyek meglátogatását. Pár hete például az egyik blogtársam Ócsáról hozott beszámolót. Én még sajnos nem jártam ott személyesen. Évek óta halogatom azt a kirándulást is, pedig igazán közel van Budapesthez. Eddig a mostani célpontunk is ezt a listát gazdagította. Valamikor kisgyerekként jártam utoljára a Császtán, pedig elég gyakran megfordulunk Edelényben. Az egyik ilyen látogatás alkalmával végül csak megszületett a döntés. Irány a Császta! Több évtizedes, erősen megkopott emlékképpel indultunk neki a rövid mezei-erdei útnak és izgatottan vártam az új élményt. Az alábbi üdvözlő táblát pillantottam meg először a tisztás melletti útkereszteződésnél.

Kutyavár

Pár hete egy elintézendő dolog miatt Érdligetre kellett mennem. Mivel korábban még nem jártam ott, rákerestem a Google-ban, hogy van-e esetleg ott valamilyen érdekesség, látnivaló. Egyetlen dolgot találtam csupán, de a neve egyből felkeltette az érdeklődésemet... Kutyavár! Hogy micsoda? Elhatároztam, hogy ezt mindenféleképpen megnézem. Vonattal indultam a Déli pályaudvarról. BKK bérlettel kombinálva a jegyár töredéke a gépkocsival történő utazáshoz képest. Érdliget egy kis állomás, ahol a legtöbb vonat csak átrobog. Ez okozta számomra az egyetlen kellemetlenséget. Kiszámoltam, hogy mire mennyi időm jut majd. Választhattam. Lesz fél órám eljutni a Kutyavárhoz, megnézni és visszaérni vagy kényelmesen megnézhetem, de akkor utána majd egy órát kellett volna pluszban várakoznom a következő vonatra. Hideg, ködös nap volt, ezért a gyors turista üzemmódot választottam. Az állomástól az utam először a Balatoni úthoz, majd tovább a Kutyavári utcában vezetett. Az enyhe emelkedő és a gyors menet gondoskodott róla, hogy ne fázzam. Végül megérkeztem és egy kis vaskapun beléptem a parkszerű helyre. Sajnos, nagyon kevés maradt meg ebből műemlékből, már az indulás előtt tudtam, hogy gyorsan bejárható lesz.

Havas élőhelykezelés

Ha március, akkor homoktövis-élőhelykezelés, az MME szervezésében. Egy évvel ezelőtt dolgoztunk a területen. Mégis micsoda különbség volt a két alkalom között! Tavaly kellemes tavaszi melegben, pólóban dolgozhattunk. A kitűnő időjárásnak köszönhetően sok-sok segítő kéz csatlakozott a felhíváshoz. Az idei tél - kicsit megkésve - éppen most, ezen a héten mutatta meg igazi erejét. Talán a zordabb időjárásnak tudható be, hogy szombaton kb. húszan gyűltünk csak össze a Megyeri-híd közelében található természetvédelmi területen.

Szuhakálló 700 éves

Egy kis borsodi falu és sok-sok év. Az elmúlt hétvége egy újabb mérföldkő lett a kis település életében. Június 9-én és 10-én egy kétnapos programsorozattal és emlékfa-avatással ünnepelte fennállásának hétszázadik évfordulóját.

Víz, sár és új élet

Május van, eljött az ideje a soron következő odú ellenőrzésnek Alcsúton. Az elmúlt hétvégére, szombatra lőttük be az időpontot. Ahogy közeledett a nap, egyre izgatottabban figyeltem az időjárás alakulását. Szinte mindennap esett, sőt két tornádót és számos tubát is megfigyeltek a viharvadászok az elmúlt héten. Szóval drukkoltam erősen, de péntek éjfélkor még mindig úgy esett mintha dézsából öntötték volna az égi áldást föntről. Elképzelni sem tudtam, hogy hogyan jön majd ebből össze a másnapra jósolt jó idő. Mindenesetre minden összepakoltam és beállítottam az ébresztőt reggel négy órára. És lássatok csodát, csillagos égboltra ébredtem! Az utca csaknem teljesen felszáradt, csak a tócsák emlékeztettek az éjjeli felhőszakadásra. A Népszínház utcába beszéltük meg a találkozót. Ugyan a metró egy kicsit megviccelt (több mint tíz percet vártam rá), de így is időben érkeztem. A kocsi csomagtartója ismét csak a közkedvelt puzzle játékra hasonlított. Szatyrok, hátizsákok, felújított odú, szerszámok, odúzó szék és a kampós botok töltötték ki a teret. Miután Imre mindent sikeresen "behajtogatott" lezárulhatott a csomagtartó és indulhatott a nap. Herceghalom magasságában masszív szürke, ködös részbe futottunk bele, de szerencsére pár perc múlva már ismét napsütéses szakaszon haladtunk. Majd jött egy rövid megálló Felcsúton, a szokásos útszéli kis presszóban. Míg a többiek egy forró kávéval frissítették fel magukat, én addig gyorsan pótoltam az elmaradt reggelit. Aztán irány az arborétum, ahol csatlakozott hozzánk az aznapi kis csapat hatodik tagja is.

Homoktövis-élőhelykezelés

Szerencsére egyre többen gondolják úgy, hogy nem csak élvezni kell a természet adta értékeket, hanem olykor tenni is kell érte. Az elmúlt szombatra hirdette meg az egyesület a soron következő homoktövis élőhelykezelési akciót, melyre több mint nyolcvanan gyűltünk össze Újpesten.

Odútakarítás a Sas-hegyen

Mi tagadás, a hosszan elhúzódó extrém hideg és fagyos tél egy kicsit felborította a tervezett menetrendünket. Eredetileg január első felére terveztük be az odútakarítást a Sas-hegyen. Aztán a tél megmutatta az igazi arcát. Jöttek a kemény mínuszok és az olvadni nem akaró jégpáncél. Végül csak most, február végén sikerült összehozni az akciót.

Havas-jeges vegyes

Végleg vagy ideiglenesen? Nem tudom, de úgy néz ki egyelőre visszavonulót fújt az idei extrém hideg tél. Amikor e sorokat írom a hőmérő higanyszála +6C fokot mutat és kint esik az eső. A hétvégi kétnapos 'tavasz" eredményeként a fehérségnek nyoma veszett.

Téli pillanatok a Palotai-szigeten

Az elmúlt hetekben lakóhelyemhez közeli helyeket mutattam be. Jártunk a téli Óbudai-szigeten, a Népszigeten és a Római-parton. A mai poszttal lesz teljes a téli körkép, tartsatok most velem a Palotai-szigetre.

Erről most lemaradtam

Az előző rendhagyó poszt után folytatnám a szigeti sétáim bemutatását. Látva a jégzajlást elhatároztam, hogy következő hétvégén felmegyek a Gellérthegyre és onnan lenézve is megörökítem ezt a ritka látványt. Eltelt egy hét, de mielőtt útnak indultam volna, leszaladtam a szigetre feltölteni az etetőket. Csalódnom kellett, ugyanis a jégtáblák eltűntek.

Mára ennyi...

Ma délelőtt volt az utolsó bemutató madárgyűrűzés a Farkas-erdőben. (Az MME Facebook oldala megosztott róla egy rövid videó részletet.) Én sajnos egyéb elfoglaltság miatt nem tudtam ma csatlakozni.