Emlékmás

Egyedül volt. Arcfelépítése alapján távolról érkezett, szó szerint. Valahonnan a Távol-Keletről. Azon a napon kivételesen szép idővel ajándékozott meg minket az ősz, szinte nyárias meleg volt. Ő mégis kalapban, kabátban, kesztyűben állt a kőkorlát előtt. Szinte teljesen mozdulatlanul és hosszú percekig. Csak a fejét mozgatta, hol jobbra, hol balra. Mintha olvasott volna egy gyönyörű képes útikönyvből. 

Kinn a téren

Szeptember elején írtam az Újpesti Élet-képek fotópályázatról, melyen akkor én is indultam. A hónap végén egy újabb levelet kaptam a szervezőktől, miszerint az egyik kiállított fotómat szeretnék felhasználni egy köztéri plakáthoz és ehhez kérték a hozzájárulásomat. Természetesen engedélyeztem, hiszen a pályázati feltételek között eleve feltétel volt, hogy a benevezett képeket a későbbiekben is felhasználhatja a kerület. Ezért ez a gesztus különösen jólesett. Az Újpesti zsinagóga kupolájáról készült fotómról volt szó.

Újpesti Élet-képek 2012

E posztot csak naplózási célból írom, mivel nem nagyon szoktam fotópályázatokon indulni. 2008-ban kezdtem fotózni és ha jól emlékszem az Újpesti Élet-képek fotópályázat volt a harmadik, amin elindultam. A feleségem vette észre a pályázati kiírást az Újpesti Napló kerületi újságban. Maximum tíz képből álló anyaggal lehetett indulni. Az iskola miatt nem tudtam elmenni célirányosan fotózni, ezért a meglévő fotóimból válogattam és végül nyolc fotót küldtem versenybe. Helyezést nem értem el, de három fotóm döntős lett és kiállításra került.

Időalagút

Ikonok és lobogók

Lépjünk hát be az edelényi görögkatolikus templomba. A modern vonalvezetés és beltér kialakítás itt is rögtön szembetűnő a régen épült templomokhoz képest.

Edelényi görögkatolikus templom

Szuhakállóból alig negyedóra alatt eljuthatunk autóval Edelénybe. Itt sikerült fotóznom a Szent Kereszt fölmagasztalása görögkatolikus templomban és azt itt készült fotókat szeretném most megmutatni az olvasóknak.

Víz előtte, víz utána

Az István tér egyik meghatározó eleme az Újpesti Polgármesteri Hivatal épülete. A felújítás során itt is rendezték a teret. Új köztéri padok, világítótestek lettek kihelyezve. Számos csobogó és egy látványos szökőkút is kiépítésre került. A nagy melegben mindig kis gyerkőcök hada élvezi a magasra lövellő vízsugarak hűsítő hatását.

 

Nézz fel!

Nézem az embereket. Legtöbbször maguk elé nézve vagy leszegett fejjel, esetleg a kirakatokat figyelve közlekednek a járdákon. Elvétve látok olyanokat, akik a magasba néznek, a nagy részük valószínűleg turista. Pedig érdemes feltekinteni az épületek homlokzatára is. E posztban erre szeretnék egy példát mutatni, folytatva az előző részben megkezdett újpesti sétát. Az elmúlt években a központ, a Szent István tér rengeteget változott. Átépítették, felújították - véleményem szerint nagyon szép lett. Már csak a piachoz tartozó nagy parkolóval kellene kezdeni valamit, hogy ne rontsa az összképet. De most nem ez a téma. Megújult a park, a köztéri padok, szökőkút épült és megújultak a környező házak is. A 3-as szám alatt álló házra már régen felfigyeltem. Igaz a homlokzat nagy része takarva van a fák lombjai által, de ha felnézünk egy igazi gyöngyszem tárul a szemünk elé.

Víz és kő - Rudabánya

Az előző bejegyzés végén ígértem még néhány fotót a bányatóról és a közvetlen környezetről.

Karibi üdvözlet Rudabányáról

Tudom, furcsa címet választottam a következő posztnak, de a fotók mindjárt magyarázatot adnak rá. A múlt században még nagyon sok helyen folyt bányászat az országban. A rendszerváltás után viszont egymás után zártak be a fejtések, olykor szemmel látható, mély sebeket hagyva a földfelszínen. A külszíni fejtések, a beszakadt vagy mesterségesen beomlasztott aknák helyén idővel úgynevezett bányatavak alakultak ki. Ezeken az elhagyatott helyeken - az idő előrehaladtával - a természet lassan begyógyítja a sebeket. Most az egyik ilyen bányatavunknál teszünk látogatást Rudabányán, amely véleményem szerint biztosan dobogós helyezést érne el a szépségével.

A Pál utcai fiúk

...Hát csak jöttek a Pásztorok, egyre közelebb jöttek és nézték nagyon a golyókat. Mondom a Kolnaynak: "Te ezeknek tetszik a mi golyónk!" - és még Weisz volt a legokosabb, mert Ő mindjárt mondta: "Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz!" - De én azt gondoltam, hogy nem fognak minket bántani, hiszen mi soha nem csináltunk nekik semmit. És eleinte nem is bántottak, csak odaálltak és nézték a játékot. A Kolnay azt súgta a fülembe: "Te, Nemecsek, hagyjuk abba." Azt mondom neki: "Hogyne, majd éppen most, amikor te gurítottál és nem találtál! Most rajtam a sor. Ha megnyerem abbahagyjuk." Közben a Richter már gurított, de annak a keze már reszketett a félelemtől és fél szemmel a Pásztorokra nézett, hát persze, hogy nem talált. De a Pásztorok nem is mozdultak, csak álltak ott zsebre dugott kézzel...

Egy remek anekdota

Gondolom az emberek nagy többsége csak akkor böngészi az önkormányzatok honlapjait, ha valamilyen hivatalos ügye vagy intézni valója akad. Pedig itt is megbújhatnak ám érdekességek a közlemények, jogszabályok sokasága között! Véletlenül akadtam rá a következő leírásra Erzsébetváros honlapján és annyira megtetszett, hogy gondoltam megosztom az olvasóimmal is, idézet formájában.

Egy kis zöld

Csak egy pillanat. Amikor hónapokkal ezelőtt, először megláttam rögtön megtetszett. A színek, az éles kontraszt. Az élénk zöld és a fakó barna összhatása.