Egyedül volt. Arcfelépítése alapján távolról érkezett, szó szerint. Valahonnan a Távol-Keletről. Azon a napon kivételesen szép idővel ajándékozott meg minket az ősz, szinte nyárias meleg volt. Ő mégis kalapban, kabátban, kesztyűben állt a kőkorlát előtt. Szinte teljesen mozdulatlanul és hosszú percekig. Csak a fejét mozgatta, hol jobbra, hol balra. Mintha olvasott volna egy gyönyörű képes útikönyvből.
Budapest a világ egyik legszebb panorámájával büszkélkedhet. Látszott, hogy Ő is teljesen a hatása alatt állt. Az emberi agy egy csodálatos "szerkezet", de idővel megkopnak az átélt élmények. Ezért aztán Ő is elkészítette a saját emlékmását.
Hová fejlődött a technika néhány röpke év alatt? Ezernyi, soha meg nem fakuló emléket vihetünk haza magunkkal egy parányi memóriakártyán. Megoszthatjuk ismerőseinkkel vagy magunk is visszanézhetjük ezeket az emlékképeket, frissítés gyanánt. Ő vajon hol nézegeti most ezeket az emlékmásokat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése