Egy kis szünet

Szerencsére elég nagy biztonsággal közlekedem a jégen, az idejét sem tudom, hogy mikor csúsztam el utoljára. Szokták volt mondani, hogy egyszer minden sorozat megszakad, hát ez nálam most vasárnap történt meg. Sikerült rálépnem az egyébként teljesen száraz úttesten, egy alig két tenyérméretű vizes foltra... melyet mint utóbb kiderült vékony jégréteg borított. Abszolút nem számítottam rá, így abban a pillanatban már estem is. Ösztönösen a kezemmel próbáltam fékezni az esés erejét. Így sajnos a csuklóm szinte merőlegesen kapta a hatalmas ütést. A következő pillanatban éles fájdalom hasított az alkaromba.

Szentendrei hangulat

Nagyon szeretjük Szentendrét, így a japánkertben tett látogatásunkat most is összekötöttük egy jó kis sétával. A kialakult járványhelyzet miatt az ilyenkor szokásos turistadömping elmaradt, jól bejárhatóak és fotózhatóak voltak a kis utcák. Kezdjük a sétát a Fő téren.

 

3+1

Három a magyar igazság, egy a ráadás - így szól a mondás. A zuglói látogatással teljes lett a lista, hiszen jártunk mindhárom fővárosi japánkertben. Van azonban még egy, ráadásul közel Budapesthez. Gondoltuk jöjjön a ráadás, így pár nappal később HÉV-re ültünk és elindultunk Szentendrére. Ez a kert talán úgy 15 percnyi könnyű sétára van a mindenki által ismert Duna korzótól, a Czóbel park és a környező családi házak ölelésében.

Egy titkos zuglói japánkert

A fővárosban három japánkert várja a látogatókat. Az Állatkertben és a Margitszigeten létesített kertekben már jártunk és írtam is róluk beszámolót a blogban. Idén nyáron végre sikerült megnéznünk a harmadik zöld oázist is Zuglóban, így lett teljes a lista. Kevésbé ismert, pedig ez volt Magyarország első japánkertje. A magyarázat nagyon egyszerű - egy iskola udvarán található.

 

Kati néni és az Órajáték

Egy magánszemélyhez köthető látványossággal, a Bory-várral kezdtem a fehérvári sétánk bemutatását. A záróposztban is két hasonló nevezetességet szeretnék bemutatni.

Fekete Sas Patikamúzeum

A székesfehérvári Fekete Sas Patikamúzeum országosan ismert. Úgy gondolom kötelező program kell, hogy legyen mindenki számára ha a városban jár.

Alba Regia utcáin

A Bory-várban tett sétánk kapcsán most elővettem még néhány fotót egy korábbi városnéző kirándulásunkról. Hol is kezdhetnénk a sétát, ha nem az Országalmánál?

A Képtárban

A történelmi árkádsor és a szoborgyűjtemény megtekintése után leültünk az egyik padra és hosszasan élveztük a kellemes napsütést. Később felhők érkeztek, rövid ideig még az eső is eleredt. Ideje volt folytatni a sétát, beléptünk a Képtárba. Négy teremben lettek kiállítva a festmények, a szobrok, a családi emlékek és fotók.

A Százoszlopos udvar

A tornyok bejárása után még vártak ránk a Százoszlopos udvar és a Képtár látnivalói. A várkapu fölött függő, betonból készült pallos alatt léptünk be a várudvarba. 

Kilátás a tornyokból

Várak, várromok. A történelmi emlékek mellett általában fantasztikus kilátással várják a látogatókat. De milyen lehet a kilátás egy városon belül felépült várból? A Bory-várban két toronyba is fellépcsőzhetünk és a magasból fedezhetjük fel a környéket. Először tekintsünk szét az előző posztban már bemutatott Zászlós torony teraszáról.

Az Elefántudvar és a Zászlós torony

Azt kell mondanom, hogy a kastély már a Rózsakert és az alsó terasz láttán is rabul ejtett minket. Kíváncsian vártuk a folytatást.

Bory-vár

Pünkösd után pár nappal újból Székesfehérvár felé vettük az irányt. A Bory-várat szerettük volna alaposan bejárni.

Mögöttem az utódom - Kolodko

Tudom, picit másképpen szól a címnek választott szólás, de nem elírás. Mindjárt meg is magyarázom. Július elején újabb kis miniatűrökkel gazdagodott a Kolodko szobrok kis csapata. Ezúttal Kőbányán, a Dreher Sörgyáraknál állított fel két szobrot a művész. Az egyik a gyár előtti területen látható, egy söröskocsit és két dreheres lovat ábrázol. Ottjártunkkor is folyamatos volt a kamionforgalom a teherportán. Manapság már hatalmas 24 tonnás kamionokkal szállítják a sört. A poszt indexképének választott fotón éppen egy kamion fordul be a szobor mögött a gyárterületre.

Séta a Farkaserdőben

Ez a rövidke történet azzal kezdődött, hogy pár héttel ezelőtt elvittem a fényképezőgépemet időszakos tisztításra. Sokszor járok kinn a természetben, szélben, esőben, hidegben, melegben cserélgetem az objektíveket. Ezért időközönként szükséges a vázbelső portalanítása. Gondoltam a szerviz után elmegyek valahová és exponálok egy-két próbafotót. A vízpart szóba sem jöhetett, még élénken élt bennem az üstökösvadászat alatt tapasztalt szúnyogdömping. Ha nem vízpart akkor legyen egy erdő. Újpesten a közelünkben terül el a Farkaserdő és elég régen is jártam a fái között, így rá esett a választásom.

Irota a Mesefalu - Megújulás

Lassan ideje lesz visszatérnem a blog világába. Elég régen posztoltam utoljára, de munka után esténként szívesebben hűsöltem kint az erkélyen. Zenét hallgattam, néztem a csillagos égboltot, figyeltem a denevérek éjszakai vadászatát. Pedig időközben gyűlt a bloghoz is az anyag. Székesfehérvár, Vácrátót, Dörgicse, Tihany - hogy csak néhányat említsek. Most mégis a legutóbbi utunkról írok először.

  

Telihold előtt

Nem ismerek magamra! Már az előző posztomat is a rendhagyó kategóriába soroltam, de álmomban sem gondoltam, hogy a követező bejegyzésem is az éjszakai égboltról fog szólni. Szombat este kiültem az erkélyre, egy kicsit felfrissülni az egész napos kánikula után. Kényelmesen hátradőltem a karosszékben és hosszasan gyönyörködtem a csillagos égbolt és a majdnem teljes holdkorong fényében. Eközben vetődött fel bennem a gondolat, hogy talán érdemes lenne megnézni a Holdat a madarászáshoz használt spektívvel is. Kíváncsi voltam az eredményre, hiszen ezt nem próbáltam még ki korábban. Felállítottam az állványt, csatlakoztattam a távcsövet és már kezdődhetett is az éjszakai égbolt felfedezése. Elképesztően szépen, élesen és részletgazdagon jelentek meg a Hold kráterei, az árnyékosabb íven. No, erre felvillanyozódott az egész család!

2020.08.02.

Üstökös a láthatáron

Hogy mi mindenre nem képes egy érdekesen és legfőképp érthetően megírt cikk! A blog olvasói már tudják, hogy nálam az égbolt fotózása a napkeltékkel és naplementékkel nagyjából ki is merül. Nem szoktam asztrofotókat készíteni, éjjel szuper vagy vörös Holdat fotózni. Pár hete már hallani a médiában a Neowise üstökösről, de valahogy ez sem keltette fel az érdeklődésemet - most szerdáig.

Rózsakert a főváros szívében

A Margitsziget számos látnivalóval várja a kikapcsolódásra, pihenésre vágyókat. A Japánkert bemutatása után szeretnék még néhány fotót mutatni a sziget középpontjában található "rozariumról" is. De ne szaladjunk ennyire előre, induljon a séta a sziget északi csúcsától.

Japánkert a Margitszigeten

A fővárosban három Japánkert várja a nyugalomra, a feltöltődésre vágyókat. Korábban már írtam a Fővárosi Állat- és Növénykertben található Japákertről (lásd címkék). Másodikként most következzen talán a legismertebb, irány a Margitsziget!

Kolodko és a többiek

Még fél év sem telt el az utolsó "Kolodko túránk" óta. Szerencsére a művészi alkotókedvet nem törte meg a kialakult járványhelyzet és a szobrász két újabb miniatűr szoborral örvendeztette meg a fővárost. Múlt héten volt egy szabadnapunk így indulhatott is a harmadik fotóséta. Az utunk először a Szabadság térre vezetett.

Mindennapi kenyerünk

A pizzák sikerén felbuzdulva, rövid ejtőzés után a lelkes péktanoncok máris újabb kihívás elé néztek. Elérkezett a következő szint, ami nem volt más mint a kenyérsütés. Ismét megoszlottak a feladatok. Az időközben kissé visszahűlt kemencét a férfiaknak ismét fel kellett fűteni 230 C fokra. 

Friss és ropogós

Reményeink szerint lassan már véget ér a kialakult járványhelyzet és többé-kevésbé visszatérhetünk majd a korábbi életünkhöz. Az elmúlt hónapokban, a bezártság ideje alatt sok új dologra tanított meg minket az élet. Hogy csak két példát említsek. Kis túlzással az ország lakosságának az egyik fele fodrász lett, míg a többiek pékek. Rengeteg kenyérsütési recept jelent meg a médiákban, szinte mindenki dagasztott otthon. Mi kenyeret ugyan nem sütöttünk, de a húsvéti fonott kalácsot idén a feleségem készítette. Viszont egyszer már mi is sütöttünk kenyeret, gondoltam ez itt egy jó alkalom, hogy írjak róla. 2012-ben, egy baráti összejövetelre érkeztünk Vecsésre. Érkezésünkkor a vendéglátóink legújabb szerzeményei köszöntöttek minket.

A fények temploma - Velemér

A következő célpontunk az Őrség délkeleti csücskében, Velemér volt. Egy kis község, amely műemléki szempontból viszont a régió legjelentősebb települése. 

A pityerszeri skanzen

A falvakat járva már több helyen megfigyelhettük az Őrségre jellemző szeres településszerkezetet vagy a különleges boronafalú házakat. Szalafőn van egy kis skanzen, az Őrségi Népi Műemlékegyüttes ahol a régi házak az 1700-as évekbeli állapotot őrzik. További különlegességük, hogy az épületek az eredeti helyükön állnak, nem pedig utólag lettek itt felépítve. Az olajsütő porták meglátogatása után kezdtük el a terület bejárását.

Az Őrség zöld aranya

Köztudott, hogy az Őrség neve mára szinte teljesen összeforrt a tökmagolajjal. Így Szalafőn mi is meglátogattunk két híres olajsütő portát. Nagy vonalakban megismertük az olajsajtolás technikáját és mindkét helyen vásároltunk is az őrség zöld aranyából. 

Szent Péter templom - Őriszentpéter

Nagyrákost elhagyva az Őrség fővárosa, Őriszentpéter felé vettük az irányt. A település határában álló Árpád-kori templomot szerettük volna megnézni és a történetét megismerni.

A pankaszi szoknyás harangláb

Azt mondják, hogy a legszebb őrségi harangláb. Olyannyira, hogy az 1755-ben épült fatorony mára már az Őrség jelképévé is vált. Gyakran találkozhatunk a képével a térség turisztikai kiadványainak címlapján.

Barangolás a Kányavári-szigeten

Jól indult a nap, hiszen fantasztikus fényeket láthattam és fotózhattam hajnalban. A reggeli után aztán ismét útra keltünk. Aznap a Kis-Balaton egyik legismertebb része, a Kányavári sziget volt a célpontunk. A terület egész évben szabadon látogatható és könnyen megközelíthető. A Zalavár és Balatonmagyaród közötti útszakaszról, egy táblával jelölt kereszteződésnél tértünk le. Innen nyílegyenesen haladtunk tovább az út végén kialakított tágas, fizetős parkolóig. A partról egész jó rálátás nyílt a sziget jól ismert íves hídjára.

Hajnali színkavalkád

Hajnalban még korábban keltem, mert eldöntöttem, hogy megnézem közelebbről azt a helyet, ahol előző reggel a szarvast láttam.

Szarvasbőgés

Igazán remek napot tudhattunk magunk mögött. Délelőtt a bivalyrezervátum, délután a Kis-Balaton csodái bűvöltek el minket. Este filmnézéssel zártuk a napot. Kellemes hőmérséklet volt odakinn, így az erkélyajtónk nyitva volt. Egyszerre csak markáns szarvasbőgés hangzott fel a közeli rét irányából. Aztán ismét és ismét. Ez így folytatódott egy jó órán keresztül, úgy éjfél magasságában csendesült el a környék. Alig vártam a másnap hajnalt...

  

A fokozottan védett Kis-Balaton

Nagyon élveztük a kápolnapusztai látogatást. Szívesen eltöltöttünk volna akár egy egész napot is a bivalyrezervátumban, de indulnunk kellett. Várt ránk a Kis-Balaton, egy újabb különleges élmény. 

Bivalyok és ürgék - Kápolnapuszta

A következő nap reggelén elég korán hagytuk el a szállást. Aznapra ugyanis két izgalmas és nagyobb lélegzetű program volt betervezve. Az első célpontunk a kápolnapusztai bivalyrezervátum volt.

Pálos malom - Zalamerenye

A bejáratnál már várt minket Katalin (az egyik tulajdonos), hogy a vezetésével megnézhessük a felújított malom belterét is. Még Zalakarosról hívtuk fel a megadott telefonszámon és előre leegyeztettük a látogatási időpontot. Belépve egy igazi csoda tárult a szemünk elé.

Ciklámen ösvény

Zalakaroson, kerékpározás közben figyeltünk fel egy útszéli hirdetőtáblára. Megálltunk, hogy alaposan szemügyre vehessük, hiszen egy közeli pálos malomra hívta fel az érdeklődők figyelmét. A több száz éves épület a szomszéd faluban, Zalamerenyén volt látható. Az Erdész kilátó megtekintése után rátértünk egy földútra, mely az erdőn keresztül vezetett a malomhoz. Eleinte nem is volt semmi probléma, kimondottam kellemes volt a hatalmas fák hűse alatt gyalogolni. Aztán megjelentek az első tócsák, a hét eleji nagy esőzés utolsó nyomai. Kerülgettük őket, de egyszerre csak egy megkerülhetetlen vízfelület állta az utunkat. Partfaltól-partfalig ért a sár. Valamivel előttünk gyalogolt egy másik házaspár, ők ekkor már túljutottak a váratlan erdei akadályon. Megérezhették a tanácstalanságunkat, mert a férj visszajött a mi oldalunkra és a náluk lévő Nordic walking botokra támaszkodva végül mi is sikeresen túljutottunk a sáros víztömegen. Valamivel odébb az ösvény menti domboldalon ismerős kis színfolt tűnt fel.

Magasles és kilátó

Másnap hajnalban ismét ébresztőre keltem. Az éjszakai recepciós már meg sem lepődött amikor teljes felszerelésben ráköszöntem és kiléptem a sötét utcára. Óvatosan közeledtem az utca végén lévő nyílt területhez, bízva abban, hogy ismét összehoz a jószerencsém a rókákkal. Távcsővel átpásztáztam a területet, de nem jártam eredménnyel. Éppen indulni akartam tovább amikor a szemem sarkából mozgást véltem felfedezni. Ott volt bizony az egyik, de éppen csak átrobogott egy rövid nyílt területen és már el is bújt egy bokor takarásában. Vártam még egy ideig, de már nem történt újabb mozgás. Indulnom kellett, mert már derengett az ég alja. A csodálatos hajnali színeket egy korábban áthúzó repülőgép kondenzcsíkja tette még különlegesebbé.

Zalakaros két keréken

Zalakarosi szállodánk szolgáltatásai közül kerékpárbérlésre is volt lehetőségünk. Egyik nap tekertünk is egyet, két keréken jártuk be a várost. 

Újra a Kolodko szobrok nyomában

Az elmúlt hétvégén még remek, napsütéses időnk volt, így újra nyakunkba vettük a várost. Folytattuk a Kolodko szobrok felkutatását. Először a Szabadság térre vezetett az utunk. 

Évnyitó madarászás

Félsikerrel. 

Az új esztendőt két nap szabadsággal kezdtem. Az egyik napra itthoni teendők elvégzését terveztem be, a másikra pedig egy kis évnyitó madarászást. Mára még szép időt jósolt a meteorológia (ami tökéletesen be jött), így ez a nap lett a kirándulásé. Két konkrét faj becserkészése volt mára a cél. A havasi szürkebegy késő ősszel érkezik meg hozzánk és elsősorban sziklás helyeken, kőfejtőkben figyelhető meg. A fővárosban az Apáthy-szikla nyújt számukra tökéletes élőhelyet. Itt figyelhetjük meg - ha szerencsénk van.