Dunán innen, Dunán túl és néha még azon is túl. A blogban magyarországi barangolásaimról írok, de most egy poszt erejéig határt lépünk. Délutánonként - miután hazaértünk az aznapi kirándulásunkról és persze nem szakadt az eső - terepszínű ruhába bújtam, fogtam a gépet és már indultam is a környező erdőkbe. Ez szinte minden alkalommal egy-egy szlovéniai átruccanást jelentett. A kercaszomori szállásunktól alig pár száz méterre, a falu határában húzódott az országhatár. A magyar oldalon az erdei ösvények szinte járhatatlanok voltak, míg a túloldalon a jóval nagyobb, nyílt területek miatt könnyebben szárítkozott a természet. Íme a jelenlegi határátkelőhely. Az erdő mögött található Kercaszomor.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kercaszomor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kercaszomor. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. július 21., kedd
2015. július 18., szombat
Kercaszomori képeslapok
Ház, ház, kaszáló, ház, ház, templom, ház, kaszáló, ház, kaszáló, ház, ház... Talán viccesen hangzik, de nagyjából így tudnám leírni Kercaszomort egy mondatban. Az egy utcás kis falu öt kilométer hosszan terül el az imént említett sormintával. Ebben a posztban szeretnék megmutatni egy-két falusi képeslapot illetve látnivalót.
2015. július 14., kedd
Őrségi tájakon - Kercaszomor
Méreténél fogva kis országunkban nincsenek leküzdhetetlennek tűnő távolságok, de arányait tekintve azért itt is lehet nagyokat utazni. Azt javaslom, hogy most mi is ugorjunk egy nagyot. Az előző írásban szereplő északi országrészből egyenesen át délnyugati határhoz, az Őrségbe. Véleményem szerint hazánk egyik legszebb része. Egy hetet töltöttünk el egy varázslatos kis faluban, Kercaszomoron. Ottjártunkkor sajnos az időjárás nem fogadott minket túlságosan a kegyeibe, így a lehető legtartalmasabban próbáltuk meg kihasználni a kirándulás napsütötte perceit.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

