Ahol elkezdődött

Elérkeztem e sorozat utolsó részéhez. Számomra ott ért véget ez a fotózás, ahol Bence anno elkezdte. Az utolsó célpontom ugyanis az első épített erdei itatója volt. Nagyon szép környezetbe érkeztem, az eddig meglátogatott erdei lesek közül talán ez tetszett a legjobban.

A film forog tovább

Hatalmas élmény volt megfigyelni és fotózni a gémeket és a kócsagokat, ilyen közelről, halászat és tollászkodás közben. Azt tapasztaltam a lesben, hogy nagyon ritkán maradt meg egymás mellett a két faj és mindig a szürke gém volt a domináns. Az érkezésekor a kócsag mindig riadtan távozott és csak akkor szállt le újra ha éppen üres volt a "Cinema" vízfelülete.

Vízparti tollasbál

A lesben eltöltött órák alatt bőven volt időm megfigyelni a madarak tollazatát, a pipaszár lábakat és a félelmetes csőröket.

Hosszú csőrök hajnala

A hajnali horizont még éppen csak derengett, amikor ismét magamra zártam a "Cinema" súlyos csapóajtaját. Elhelyezkedtem, bekapcsoltam a reflektorokat, a fényerőt 80%-ra állítottam és kinyitottam a takarólapot. Az elektromotor halkan zümmögött, lassan megnyílt előttem a kilátás. Egy nádiposzáta ideális pózban, egy nádszálon ringatózva önfeledten trillázott. Egy törpegém vele átellenben lassított filmekben látott mozdulattal lecsapott a vízbe és lenyelte a zsákmányát. Mindeközben tőlem alig fél méterre becsapódott a vízbe egy jégmadár, majd az apró halacskával a csőrében felröppent egy karóra. Párszor odacsapta a kis testet a cölöphöz majd egy pillanat alatt lenyelte a zsákmányt. Kellemes izgalom fogott el, éreztem, hogy fantasztikus pillanatok várnak itt rám.

  

Mozi az egész világ

Jöjjenek akkor az utolsó nap történései, de előtte ígértem még néhány fotót a "Cinema" fantázianéven futó lesről. Korábban már írtam, hogy ez nagyban eltért az eddig megmutatott lesektől. A következő dokumentációs fotók a kis gépemmel készültek.

Egy maratoni nap vége

Hat óra körül értem vissza a tanyára. Csaba nagyon jó hírrel fogadott, este nyolc órától végre szabad lesz a "Cinema". Akár egész éjjel és másnap délelőtt is kint maradhatok. Izgatott lettem, nagyon szerettem volna már látni ezt a híres lest, de eddig folyamatosan foglalt volt a külföldi vendégek által. Hajnalban még úgy gondoltam, hogy nagyjából akkor fejezem majd be azt a napot, hát most alaposan megváltozott a program! Volt még két órám a kezdésig, ezért gondoltam megnézem ismét a kuvik odút, hátha szerencsém lesz most vele a délutáni naplemenetében. Nem volt nagy mozgás, csak a szalakóták röppentek fel olykor. Korábban már írtam, hogy mindig a fa ágainak a takarásában érkeztek, így első alkalommal itt nem tudtam röpképeket fotózni. Most kimondottan erre koncentráltam, akár egy sportlövész. Egy aránylag elfogadható fotó végül csak összejött.

  

Nyári fürdőzés

Késő délutánig maradtam a lesben. Nagyon sok fotó készült, így most mutatok még egy csokrot ebből a sorozatból. 

Újra az erdőben

A hajnali egyeztetést tartva, délelőtt tíz óráig maradtam a szalakótás lesben. Végül ötven százalékos sikert könyvelhettem el magamban. A szalakótás röpképekkel teljesen elégedett voltam, viszont a kuvikos-siklós-békás fotók elmaradtak a főszereplő hiánya miatt. Éppen végeztem a felszerelés összepakolásával, amikor Csaba megállt a les mellett a töltésen. Éppen a tanyára ment vissza, így kihagyhattam egy kis gyaloglást a délelőtti melegben. A következő célpontom egy hagyományos erdei itatós les volt. Pontosan megkaptam az útirányt és ezúttal egyedül indultam neki az erdőnek. Gond nélkül megtaláltam a lest és kimondottan jól esett beülni a hűs helyre. Már az ösvényen gyalogolva is láttam, hogy nagy a mozgás. Hiába no, a nyári hőségben nagy kincs a víz. Magamra zártam az ajtót, gyorsan összeraktam a gépet.

Kék gyémánt

Könnyű a dolga a blogírónak amikor a képek mesélnek önmagukról. Most részemről is egy ilyen poszt következik.

Ébred a puszta

Másnap hajnalban, háromnegyed négykor ismét úton voltam a Bence-tanya felé. A lehúzott ablakon beáramló hűs, reggeli levegőn lassan kezdtem magamhoz térni. Kevésnek tűnt a három óra alvás. Akkor szerencsére még nem tudtam, hogy egy maratoni napba kezdek éppen bele és csak este tíz óra után fogom majd elhagyni az utolsó lest. De ne szaladjunk ennyire előre.

Előző nap reggel nagy élmény volt közelről megfigyelni a szalakótákat. Csak a röpképek hiányát sajnáltam nagyon. Csabának meg is említettem és már jött is a megoldással. Irány a nyílt terepen elhelyezett odú! A szalakóta egy korán kelő madárfajta. Így ha valaki szeretné szép fényekben megfigyelni, annak még korábban kell kelnie. Én pont ezt tettem ezen a reggelen. Épp csak elkezdett derengeni amikor beültem a töltésen felállított lesbe. Egyre világosodott, a talaj közelében pára gomolygott. Hihetetlenül szép volt az ébredő puszta.

  

Visszatérés a bankákhoz

Miután visszaértem a tanyára, egyeztettem Csabával. Több les közül is választhattam, végül úgy döntöttem, hogy visszatérek az előző napi búbos banka leshez. Azt már tudtam, hogy röpképet nem fogok tudni készíteni, de titkon bíztam egy sikeresen elkapott etetős pillanatban - természetesen az odún kívül.

Rivaldafényben

Miután Csaba visszaérkezett a tanyára, pár mondatban egyeztettük a következő les helyét. Aztán elindultunk két kocsival a tanya közelében lévő erdős terület irányába. Ő ugyanis egy másik leshez ment ki az egyik külföldi vendégért. Egy darabig követtem, majd a megbeszélt erdei útkereszteződésnél Ő elkanyarodott balra én pedig egyenesen haladtam tovább. Szerencsére azokban a napokban nem esett az eső és a keményre szikkadt földutak egészen jól járhatóak voltak. A szárazság egyetlen hátránya a hatalmas por volt. Az új célpontom egy úgynevezett "spot fényes" itatós les volt az erdő mélyén. A ritkás lombozat között beeső fénysugarakban lehetett madarakat fotózni. Szerencsés esetben a fény kiemeli a madár testét a sötét, árnyékos környezetből.

Tíz perc ürgézés

Amikor lejöttem a magaslesből láttam, hogy Csaba éppen egy külföldi házaspárral egyeztet. Aztán tíz perc türelmet kért tőlem és autóba ülve elhajtottak. A tanyától pár száz méterre található a nádas mélyén a "Cinema" fantázia nevű vízi les, odatartottak. A fotósok gyalogosan közelíthették meg ezt a lest, de mint utóbb kiderült a házaspár hölgytagjának térdprotézise volt és ezért kérték meg a vezetőmet, hogy vigye ki őket autóval. 

Már fentről a lesből is láttam, hogy meglehetősen nagyszámú ürgecsapat lakik a tanya közelében. Igyekeztem minden percet kihasználni, így eldöntöttem ürgézem egy picit.

Kuvik várás

Teltek a percek, a Nap egyre magasabbra emelkedett. Sugarai lassan kiszínezték a tájat. Most láttam csak, hogy milyen szép úton érkeztem hajnalban a tanyára.

Reggeli szalakóta tollászkodás

Egy rövid alvás után, hajnal háromkor már ébresztett is a telefon. Nem volt időm lustálkodni, hiszen alig két óra múlva már kelt a Nap. A zuhany vize alatt hamar magamhoz tértem, majd kezdődhetett a szendvicsgyártás. Csabától előző este megtudtam, hogy napközben nagyjából 25 perc alatt érhető el Kistelekről a Bence-tanya. Fél ötre beszéltük meg a találkozót, én pedig kb. 40 percet szántam az odaútra a sötét és az addig ismeretlen útvonal miatt. Nem szeretek késni megbeszélt találkozókról. 

Tömött hátizsákkal és állvánnyal a kezemben léptem ki a jelzőfények által sejtelmesen megvilágított folyosóra. A mozgásérzékelők szakaszonként kapcsolták fel a fényt. Szegény recepciós két összetolt fotelban próbált aludni valamicskét és kissé riadtan nézett rám amikor halkan arra kértem, hogy nyisson nekem ajtót. Az utcán semmi mozgás, teljes csend honolt. Elindultam és kimondottan jól esett a lehúzott ablakon keresztül beáramló friss levegő. Elhagyva a települést, kétoldalt fás részek között kanyargott az út, sűrűn kihelyezett vadveszély táblákkal. Városi sebességgel haladtam továbbra is, volt még időm bőven. Aztán Pusztaszer felé kanyarodtam és hamarosan beértem a faluba. Alig múlt még hajnali négy óra, de a falu buszmegállóiban már ott várakoztak az emberek. Gondolom nagy kincs errefelé a biztos munkahely, nem lehet válogatni, hogy ki mikor szeretne munkába járni. Miután elhagytam a falut, a kocsi reflektorainak fényében lépten-nyomon nyulakat láttam. A többségük egyből beugrott az útszéli fű takarásába, de kettő más utat választott. Vágtatni kezdtek előttem a műúton. Érdekes módon nem ugrottak félre, csak rohantak egyenesen. Viszont ahogy kiértek volna a fénysugárból, ismét középre kezdtek tartani. Elmosolyodtam, magamban a Csillagok háborúja című filmből a vonónyaláb kifejezés jutott eszembe. Vajon ilyen csillagközi erővel van a kocsim is felfegyverezve? Végül megsajnáltam őket, lefékeztem és vártam egy fél percet, hogy kirohanjanak a fénycsóvából és jól eltávolodjanak. 

Véget ért a műút és jól járható földúton haladtam tovább. Jobbról feltűnt egy tehenészet. Jó irányba haladtam, ugyanis Csaba említette még előző este mint biztos tájékozódási pontot a sötétben. Pár perc múlva meg is érkeztem a Bence-tanyára. Az égalja már kezdett derengeni. Mire kipakoltam a csomagtartóból addigra a kísérőm is befutott. A tanya melletti magaslesben indítottuk a napot, szalakóta és kuvik megfigyelést terveztünk reggeli fényekben. Még napkelte előtt elfoglaltam a helyemet a lesben és összeraktam a gépet. Várakozás közben ismét gyönyörű fényjátékkal örvendeztetett meg a reggel.

    

Búbos banka lesen

A lesfotózásra érkező vendégekről két vezető gondoskodik, Csaba és Krisztián. A feleségem Csabával kezdte el az egyeztetést, így amikor megkaptam a lesbérletet én is vele beszéltem meg  a továbbiakat. Az előző posztban annyit már leírtam, hogy hétfőn délután kettő órakor foglaltam el szállásomat. Gyorsan kipakoltam a bőröndöt, majd átöltöztem, összeraktam a fotósfelszerelést és némi elemózsiát és már hívtam is Csabát. Azt javasolta, hogy kezdetnek egy bankalest keressek fel, amely aránylag közel van Kistelekhez. Megkaptam az iránymutatást, kocsiba pattantam és már indultam is. Először Ópusztaszer irányába, majd onnan Pusztaszer felé. A műútról jobbra is, balra is több földutas leágazás van, csak másodjára sikerült a helyes útra kanyarodnom. Egy erdei ösvényen haladtam lassan tovább. Magam mögött hagytam egy takaros kis tanyát, nem lehet túl stresszes az élet ilyen környezetben. Majd egy vaddohányföld mellett haladt tovább a földút. Hirtelen előttem egy búbos banka röppent fel a fűből, ezt jó előjelnek vettem. Aztán megtaláltam a "parkolót" is. Innen egy kitaposott ösvény vezetett tovább, át a vaddohány földön. Nem volt már messze a les.

72 óra Máté Bencénél

A következő bejegyzéssorozat történései még januárban kezdődtek. Abban a hónapban töltöttem be az ötvenedik születésnapomat, melyet akkor szűk családi körben ünnepeltünk meg. Aztán ment az élet tovább. Februárban szólt a feleségem, hogy meghívást kaptunk az egyik rokonunk szülinapi bulijára, ne csináljak arra a hétvégére programot. A dátumokkal sajnos mindig hadilábon állok, így mit sem sejtve indultunk el otthonról. Bizonyára már kitaláltátok, hogy a kis családom nekem szervezett egy igazi meglepetés bulit, rokonokkal, barátokkal. Alig jutottam szóhoz a meglepetéstől - ezúton is köszönet érte! Sok ajándékot kaptam, de az utolsó mindent felülmúlt! Egy három napos lesbérlet volt, melyet Máté Bence leseiben használhattam fel.