Másnap délelőtt ismét útra keltünk, az első célpontunk Túristvándi volt. Útközben azonban megálltunk Penyigén, hogy vásároljunk néhány üveggel a Szatmár fekete aranyából, a híres szatmári szilvalekvárból.
A három középkori templom megtekintése után érkeztünk meg Tarpára. Alig értünk be a faluba, de a különleges utcatáblák máris a Rákóczi-szabadságharc korára emlékeztettek minket.
A varázslatos balatoni napkelte megtekintése után ismét útra keltünk. Az aznapi első állomásunk Vászoly volt. A település egy bővizű kis völgyben található, melynek köszönhetően a csörgedező kis patakok és a rajtuk átívelő hidak nagyban hozzájárulnak a faluképhez.
Az előző poszt egyik hozzászólásában szó esett Varga úr kreativitásáról. Arról, hogy folyamatosan a kihívásokat keresi. Ennek kapcsán gondoltam, hogy mutatok még néhány fotót a faluról.