2011. szeptember 27., kedd

Egy gyorsan teljesült kívánság

Szeptember 18-án, vasárnap egyedül voltam éppen itthon. A lányok a városban intéztek valamit. Tettem-vettem, kimentem az erkélyre és egyszer csak meghallottam az orgona hangját a közelben álló zsinagógából. Nagyon szeretem a templomi orgonákat, ha fel kellene sorolnom három - a számomra legkedveltebb - hangszert, akkor az orgona biztosan szerepelne a felsorolásban. Elgondolkodtam. Több mint húsz éve itt lakunk, de még soha nem láttam belülről. Egyáltalán, még egyetlen zsinagógában sem voltam soha. Az Újpesti zsinagógát évente háromszor nyitják csak ki szertartásokra, de akkor ugye nem megy oda az ember. Vajon milyen lehet, hogyan lehetne megtekinteni? Aztán ennyiben maradtam magammal. Hazaérkeztek a feleségemék és megemlítettem, hogy biztos lesz megint valamilyen szertartás, mert ismét hallottam az orgona hangját. Mondták, hogy amikor jöttek haza akkor látták, hogy néhány ember ment be a kapun (és volt akinél fényképezőgép is volt). Hoppá...csak nem? Gyorsan magamra kaptam egy templomlátogatáshoz megfelelő ruhát, fogtam a fotóshátizsákot és már indultam is felfedezőútra. A kerítés előtt két fotóskolléga bőszen kattogtatta a masinákat, képeket készítettek az épületről. A kapu nyitva volt, beléptem. A zsinagóga is nyitva volt, megálltam az ajtóban. Egy kedves úriember betessékelt. Ekkor tudtam meg, hogy most 125 éves az Újpesti zsinagóga és ebből az alkalomból aznap megnyitották kapuit az érdeklődők előtt. Pár mondatban az úr elmondta nekem az épület történetét - ennek egy részét már leírtam az előző posztban - néhány további érdekességet pedig itt fogok még leírni. Lássuk először a teljes belsőt.



2011. szeptember 25., vasárnap

125 éves az Újpesti zsinagóga

Idén 125 éves az Újpesti zsinagóga, ebből az alkalomból én is készítettem egy rövid képsorozatot az épületről.
Az újpesti hitközség megalapítása még Károlyi István gróf nevéhez fűződik. Miután a közösség száma folyamatosan növekedett később úgy döntöttek, hogy a korábbi kis zsinagóga helyett egy nagyobb építésébe kezdenek. Az épület a bécsi Jakob Gartner tervei alapján, keleti romantikus stílusban 1886-ban készült el. A felszentelésére pedig szeptember 23-án került sor. A keleti tájolású épület falait vörös és sárga téglákból rakták ki, átlós raszterű mintadíszítéssel. Kétoldalt zömök hagymakupolás tornyok vannak, köztük helyezkedik el a timpanon és a nagy rózsaablak.  
 

2011. május 8., vasárnap

Életmentő akcióban

Ott fejeztem be az előző posztot, hogy a madárfotózás végeztével összepakoltam és elindultam haza. A nap már rég eltűnt a dombok mögött, így bizony már erős szürkületben indultam el vissza. Ismét a tányérosok sűrű levelei között és lassan haladtam vissza a földút irányába, amikor egy nagyon furcsa zajra lettem figyelmes. El nem tudtam képzelni mi vagy ki lehet a zaj forrása. Nagy testű élőlényhez halk volt, kicsihez meg hangos. Rajta - gondoltam - nézzük meg! Követtem az irányt. A hang egyre közelebbről hallatszott aztán egyszer csak az alábbi látvány fogadott.




2011. május 7., szombat

Madármegfigyelések Szuhakálló határában

Évekkel ezelőtt a lányaimmal találtunk egy nagyon szép partszakaszt a Sajó partján. Akkor még a kis Nikon kompakt gépem volt meg és emlékszem, hogy milyen lelkesen fotóztam a rovarokat, virágokat. Gondoltam - így évek múltán - meglátogatom ismét ezt a partszakaszt és makrózok egy jót. Elindultam és rövidesen kiértem a faluból. Rátértem a földútra mely elvezet a gáthoz. Tavaly nyár elején ebben a térségben nagyon nagy mennyiségű csapadék esett, mindenki emlékszik a Borsodban pusztító óriási árvizekre. A lehullott csapadék miatt rég nem látott mértékben megnőtt a talajvíz szintje is. Idefelé jövet a műútról már sokfelé láttam így kialakult "tavacskákat" amelyeket elleptek a vízimadarak. Vágyakozva néztem őket a távolból, de nagyon messze voltak és sík terepen. Nos ahogy bandukoltam a földúton egyszerre egy hatalmas - több méteres pocsolya keresztezte az utamat. A pocsolya minkét oldalán sűrű bokrok majd napraforgóföld. Gondoltam kikerülöm a napraforgók felé. Behatoltam az embermagasságú tányérosok közé és lassan haladtam előre a nagy levelek között. Egyszerre csak hirtelen eltűntek előlem a növények és ... ott álltam egy ilyen áhított "tavacska" partján.


2011. május 4., szerda

Sóstó ZOO

Az általunk meglátogatott magyar állatkertek közül eddig kétségtelenül a nyíregyházi állatpark a nagy kedvenc. Tavaly nyár végén ismét visszatértünk ide, hogy láthassuk az új szenzációt. Ez a "Zöld Piramis" és annak különleges lakója volt. Úgy látszik sokan kedvelik ezt a parkot, hiszen a parkolási lehetőség már most is problémás a rengeteg látogató miatt. Ez gondolom jó hír az igazgatóságnak, de aki kocsival és reggel 9 óra után érkezik, bizony már csak nagy szerencsével vagy szabálytalankodás árán tud leparkolni. Mi még időben érkeztünk így hát indultunk is felfedezni a piramist! Hááááát.... Egy nagyon szépen megépített és telepített épületbe jutottunk be, viszont hihetetlen tömeg, pára és meleg fogadott bent minket. Szardínia módjára, hosszú, tömött sorokban araszoltunk a keskeny járdán, aztán pedig tovább - szintről szintre. Ekkor már több hónapja nyitva volt ez az új létesítmény így nem tudom, hogy ez állandó jelenség lesz-e a jövőben vagy csak mi fogtuk ki a napot (hétköznap voltunk). Így bizony miután megnéztük a különleges lakóját már igyekeztünk is kimenekülni innen - már ahogy a tömeg engedte. Az épület különlegessége pedig a komodói sárkány (a varánusz).