Egy titkos zuglói japánkert

A fővárosban három japánkert várja a látogatókat. Az Állatkertben és a Margitszigeten létesített kertekben már jártunk és írtam is róluk beszámolót a blogban. Idén nyáron végre sikerült megnéznünk a harmadik zöld oázist is Zuglóban, így lett teljes a lista. Kevésbé ismert, pedig ez volt Magyarország első japánkertje. A magyarázat nagyon egyszerű - egy iskola udvarán található.

 

A fokozottan védett Kis-Balaton

Nagyon élveztük a kápolnapusztai látogatást. Szívesen eltöltöttünk volna akár egy egész napot is a bivalyrezervátumban, de indulnunk kellett. Várt ránk a Kis-Balaton, egy újabb különleges élmény. 

Harc a trónért

Manapság a világunkat egyre inkább a hatalmi harcok jellemzik. Hasonló harcokat megfigyelhetünk az állatvilágban is. Olykor vérre menő csatákat láthatunk a természetfilmekben, akkor a túlélés a cél. Máskor nem ilyen komoly az ok. A következő fotósorozat egy dunai holtágon nagy kárókatonák "harcáról" készült, egy szép növésű ágért. 

Király a trónon.

Séta a kastélyparkban

A kastély előtti kert bejárása után máris következhetett a 70 hektáros kastélypark felfedezése. Ide ugyan már belépőt kell váltanunk, de cserébe egy fantasztikusan szép és karbantartott parkban sétálhatunk egy nagyot. Van itt minden! Égig érő fák, szobrok, egy nagy tó szigettel és a víz fölött átívelő fahíddal. Csendesen csörgedező patak, madárcsicsergés és tavon ringatózó récepárok. A Barangoló-Kastélypark tanösvény állomásait követve megismerhetjük a park történetét és érdekességeit.

Erdei fülesek

A kicsit hosszúra sikeredett dél-alföldi sorozat mellett csak kevés téli témájú poszt született. Így most egy igazi télbúcsúztató bejegyzés következik. Február utolsó napjára szokatlanul jó időt ígértek az időjósok. Vétek lett volna kihagyni a lehetőséget, így kivettem egy nap szabadságot. Gondoltam kirándulok egy nagyot. Elindultam Martonvásárra.

Fagyos vadlúdlesen

Aktualitása miatt egy bejegyzés erejéig most megszakítom a napfényes dél-alföldi kirándulásunkról szóló sorozatot. November közepén a Dinnyés-fertő volt a következő MME szervezésű hétvégi túra célpontja, Imre és Zsombor vezetésével. Imre kérdezte ugyan, hogy tudok-e menni, de egyéb elfoglaltság miatt végül kihagytam azt a túrát. Nagyon szeles, de még szép, napos szombaton járták meg Dinnyést és később a túráról szóló blogbejegyzésben olvastam, hogy többek között láttak vörösnyakú ludakat is. Aztán a héten, Fenyvesi Laci (DINPI) kétszer is jelezte a Birding.hu-n, hogy Ő is látott néhány példányt a fertőn. Ez a madár még hiányzik a fajlistámról, így e jelzéseken felbuzdulva végül tegnap reggel én is elindultam Dinnyésre. Tompa szürkeségben húzott ki a vonat a Déliből, alig volt utas a kabinban. Kényelmesen elhelyezkedtem egy négyes ülésen. Külön hely jutott a dugig megpakolt hátizsákomnak is, melyet reggel lemértem - csak úgy kíváncsiságból. A spektív, a fényképezőgép, a távcső, az enni- és innivaló valamint egy-két szükséges apróság 9,7 kilogrammot nyomott összesen. Az állványt kézben vittem. Menetrend szerint érkezett a szerelvény a kis település állomására. Alig negyedóra múlva pedig már ki is értem a falu határába. Az elmúlt napok esőzései után kemény fagyok jöttek, ez meglátszott a földút kisebb-nagyobb befagyott tócsáin is. Jól megjegyeztem őket, este a sötétben visszafelé jó lesz kikerülni őket.

Nyári pillanatok Apajról

Apajpuszta, az egyik kedvelt célpontom. Ha csak tehetem, megyek. Mindegy hogy madarászni, fotózni vagy éppen odúzni, csak mehessek. A rónaság minden alkalommal mutat számomra valami újat, végtelen nyugalma pedig teljesen kikapcsolja a mindennapi feszültséget. Most az egyik nyári madarászás képeiből mutatok néhányat. Sikerült végre találnom egy alkalmas napot a kirándulásra. Nagy hőséget jósoltak aznapra, ami pusztai környezetben ugye fokozottan érvényesül. Korán reggel érkeztem meg a Réce tanösvény kilátójához. Gyorsan megreggeliztem. A korláton még kissé dermedt, mozdulatlan rovarok pihentek, várták a felkelő Nap melegítő sugarait.

A természet ajándéka

A már oly sokszor említett időhiány miatt sajnos a madárfajlistám is nagyon lassan bővül. Az elmúlt években számos madárkülönlegességről maradtam le. Hogy csak néhányat említsek, a balatonföldvári fehércsőrű búvárról, a budatétényi fakó keselyűkről, a balatonfüredi vörhenyes fecskéről. A jelenleg Kardoskút közelében vendégeskedő rövidcsőrű lúd becserkészésére sem látok túl sok esélyt. Azért természetesen vannak sikeres megfigyeléseim is. Ilyen volt például a hajnalmadár becserkészése a Rókahegyen vagy a csigaforgató Apajon.  Az elmúlt év decemberében zsezséket láttak Gubacsipusztán, mely szintén hiányzott még a listámról. Ahogy arról korábban már írtam, egyszer sikerült kimennem a területre, de több órás keresés után sem találtam rá a madarakra. Már-már úgy voltam vele, hogy ez a kismadár is az elszalasztott fajok listáját gyarapítja majd. Ám januárban az egyik madarásztárs bejegyzést tett a birding.hu-n, miszerint zsezséket látott az Óbudai Gázgyárnál!

Sikertelen zsezselesen

Egyéb családi dolgok miatt ebben az évben a madaras dolgok egy kicsit háttérbe szorultak. Nem voltam madarászni, kihagytam a szokásos őszi alcsúti odútakarítást, az élőhelykezeléseket, valamint eddig az összes MME előadást is a második félévben. Az utolsó évzáró előadásra december 13-án került sor, melyre végül sikerült elmennem. "Budapest madárvilága 2017-ben" címmel Bajor Zoli tartott egy rendkívül érdekes másfél órás prezentációt. Ahogy az minden évben lenni szokott, az előadás egy kis játékkal kezdődött. "Félresikerült" madárfotókról kell felismerni egy-egy madárfajt. A helyes meghatározás után aztán jön egy "sikeres" madárfotó, igazolásképpen. Az idei kollekcióba bekerült egy zsezse is. Zoli kiegészítésképpen elmondta, hogy a fotó pár napja készült, egy 25 példányos csapatról, Gubacsipusztán. Az eddigi megfigyelések alapján úgy tíz évente jelenik meg hazánkban ez a faj inváziós csapatokban. Így akik még nem találkoztak ezzel a kis madárral (ide tartozom én is) azoknak most kell próbálkozniuk. 

Jókor, jó helyen

Úgy gondolom, hogy minden fotós életében eljön egy-egy pillanat, amire egyszerűen csak annyit szoktak mondani, hogy jókor voltál jó helyen. E posztban most három olyan fotót mutatok meg, melyeknél én is jókor voltam, jó helyen. Természetesen ezek képek is a Fertő-tó körüli kirándulásunk alkalmával készültek.

Az első képem címe: "Hívogató szirmok".

Hogy ebből mi lesz?

Úgy két-három hónapja, arra figyeltünk fel a feleségemmel, hogy reggelente egy gerlepár száll le az erkélyünkre. Nem csak egyszerű pihenőről van szó, hiszen mindig hosszabb ideig maradnak. Tél végén még üresek voltak balkonládák. Oda is berepültek, nézelődtek, de semmi egyéb nem történt (többször is ellenőriztem a ládákat). Aztán teltek a napok, melegedett az idő és kiültetésre kerültek a muskátlipalánták. A reggeli látogatások csak folytatódtak, ezért kíváncsiságból (valamint a muskátlik védelme érdekében), annyira széttoltuk a ládákat amennyire csak a korlát engedte. Így keletkezett egy kis védett, takart tér a ládák között. A múlt héten egyik reggel menetrend szerint reggel hatkor megérzett ismét a gerlepár. Hangosan turbékoltak, majd az egyik elrepült. Kis idő múlva visszatért egy ággal a csőrében!

  

Víz, sár és új élet

Május van, eljött az ideje a soron következő odú ellenőrzésnek Alcsúton. Az elmúlt hétvégére, szombatra lőttük be az időpontot. Ahogy közeledett a nap, egyre izgatottabban figyeltem az időjárás alakulását. Szinte mindennap esett, sőt két tornádót és számos tubát is megfigyeltek a viharvadászok az elmúlt héten. Szóval drukkoltam erősen, de péntek éjfélkor még mindig úgy esett mintha dézsából öntötték volna az égi áldást föntről. Elképzelni sem tudtam, hogy hogyan jön majd ebből össze a másnapra jósolt jó idő. Mindenesetre minden összepakoltam és beállítottam az ébresztőt reggel négy órára. És lássatok csodát, csillagos égboltra ébredtem! Az utca csaknem teljesen felszáradt, csak a tócsák emlékeztettek az éjjeli felhőszakadásra. A Népszínház utcába beszéltük meg a találkozót. Ugyan a metró egy kicsit megviccelt (több mint tíz percet vártam rá), de így is időben érkeztem. A kocsi csomagtartója ismét csak a közkedvelt puzzle játékra hasonlított. Szatyrok, hátizsákok, felújított odú, szerszámok, odúzó szék és a kampós botok töltötték ki a teret. Miután Imre mindent sikeresen "behajtogatott" lezárulhatott a csomagtartó és indulhatott a nap. Herceghalom magasságában masszív szürke, ködös részbe futottunk bele, de szerencsére pár perc múlva már ismét napsütéses szakaszon haladtunk. Majd jött egy rövid megálló Felcsúton, a szokásos útszéli kis presszóban. Míg a többiek egy forró kávéval frissítették fel magukat, én addig gyorsan pótoltam az elmaradt reggelit. Aztán irány az arborétum, ahol csatlakozott hozzánk az aznapi kis csapat hatodik tagja is.

Homoktövis-élőhelykezelés

Szerencsére egyre többen gondolják úgy, hogy nem csak élvezni kell a természet adta értékeket, hanem olykor tenni is kell érte. Az elmúlt szombatra hirdette meg az egyesület a soron következő homoktövis élőhelykezelési akciót, melyre több mint nyolcvanan gyűltünk össze Újpesten.

Flamingók

Úgy adódott, hogy a blogom 200. bejegyzését most egy másik blogon olvasott poszt ihlette. Pár perce megakadt a szemem egy érdekes címen Kavics blogján. Flamingó a bajor vadonban... Madárkedvelő emberként természetesen azonnal megnyitottam az oldalt. Érdekes megfigyelést dokumentált a blog szerzője, érdemes megnézni! Nos, e poszt kapcsán jött az ötlet, hogy én is "flamingózzak" egy kicsit.

Vízimadarak a Rómain

Tudom kevés az esélyem rá, de nem adtam még fel a "jegesréce projektet". Gondoltam teszek egy újabb próbát.

Sárga 40TA

Gyönyörű a téli Duna, vannak még róla fotóim, de hadd szakítsam most meg a bemutatását egy rövid írás erejéig. A blog rendszeres olvasói talán még emlékeznek rá, hogy korábban már írtam pár általános információt a madárgyűrűzés és a jeladók lényegéről, fontosságáról. Hétvégén adódott egy véletlen alkalmam, melyen keresztül most konkrétabban is megmutathatom a folyamatot.

Évzáró Madarásznap

A héten két MME szervezésű programra is sikerült eljutnom. Szerdán Lendvai Csaba rendkívül érdekes előadását hallgattam meg, japán madarásztúrájáról. Ma délelőtt pedig a szokásos évzáró madárgyűrűzésen jártam, az Óbudai-szigeten. 

Falukép - Szinpetri

Az előző poszt egyik hozzászólásában szó esett Varga úr kreativitásáról. Arról, hogy folyamatosan a kihívásokat keresi. Ennek kapcsán gondoltam, hogy mutatok még néhány fotót a faluról.

Egy távoli várrom

Munka szempontjából egy nagyon kemény és zsúfolt nyár van mögöttünk. A családi szabadságunk is átcsúszott a vénasszonyok nyarába. Ha minden a jelenlegi kilátások szerint alakul, akkor lassan visszatérnek a dolgaink a normális kerékvágásba.

Ahol elkezdődött

Elérkeztem e sorozat utolsó részéhez. Számomra ott ért véget ez a fotózás, ahol Bence anno elkezdte. Az utolsó célpontom ugyanis az első épített erdei itatója volt. Nagyon szép környezetbe érkeztem, az eddig meglátogatott erdei lesek közül talán ez tetszett a legjobban.