Mára ennyi...

Ma délelőtt volt az utolsó bemutató madárgyűrűzés a Farkas-erdőben. (Az MME Facebook oldala megosztott róla egy rövid videó részletet.) Én sajnos egyéb elfoglaltság miatt nem tudtam ma csatlakozni.

Tavasz a télben

Emlékszem, gyerekoromban még szinte minden télen fehér karácsonyt köszönthettünk, de azóta nagyot változott a világ. Úgy tűnik egyre inkább hozzá kell szoknunk a ködös, szürke karácsonyokhoz. A fehér hótakaró idén is elmaradt itt Budapesten. Sőt, szenteste még ónos szitálás is nehezítette a főváros életét. Vasárnap, Karácsony első napján szerencsére kicsit emelkedett a hőmérséklet. A lefagyott jég felolvadt és a frissen eső csapadék sem fagyott már le. Ma pedig egy rövid időre beköszöntött a tavasz. A felhőtlen égboltnak és a szikrázó napsütésnek köszönhetően +12C fokig kúszott fel a hőmérő higanyszála, akarom mondani a digitális hőmérő számskálája. A sok karácsonyi finomság elfogyasztása után vétek lett volna kihagyni egy kis sétát ebben a téli tavaszban.

Egy fotogén vörösbegy

Egy szeles januári napon tettünk egy rövid sétát a Népszigeten. Ilyenkor általában viszem magammal a telével szerelt gépet is - sosem lehet tudni alapon. Elsétáltunk a sziget déli csücskéig, majd visszafordultunk. Nagy volt a cinkemozgás az etetőknél. Figyeltem a madarakat amikor a feleségem egy halk pisszenéssel jelzett és egy part menti bokorra mutatott. Óvatosan közelítettem és az ágak között megpillantottam egy széltől borzas tollpamacsot. Egy vörösbegy keresett védelmet a bokor ágai között.

Köd előttem, köd utánam

Múlt hét elején egy elég szerencsétlen lábsérülést szenvedtem, ezért le kellett tennem a hétvégére tervezett fotósétáról. Ráadásul a teljes gyógyulás még legalább egy további hetet vesz igénybe. Így most ismét csak ülök és mesélek...