Irota a Mesefalu - Megújulás

Lassan ideje lesz visszatérnem a blog világába. Elég régen posztoltam utoljára, de munka után esténként szívesebben hűsöltem kint az erkélyen. Zenét hallgattam, néztem a csillagos égboltot, figyeltem a denevérek éjszakai vadászatát. Pedig időközben gyűlt a bloghoz is az anyag. Székesfehérvár, Vácrátót, Dörgicse, Tihany - hogy csak néhányat említsek. Most mégis a legutóbbi utunkról írok először.

  

Ősz a Mesefaluban

Korábban már több posztot is írtam Irotáról, a Mesefaluról. Most mutatok néhány fotót az idei őszről.

Emlékeztünk

Az elmúlt napokban elhunyt szeretteinkre emlékeztünk. 

Őszi üdvözlet a Cserehát kapujából

A falu szélen egy szépen faragott fatábla fogadja az erre vetődő turistákat: "Üdvözöljük Irotán, a Cserehát kapujában!" A zsákfalut északi irányban már csak egy kis földúton lehet elhagyni. Két oldalt szépen megművelt földek, aztán már csak erdők és a csereháti dombok. Ameddig a szem ellát...

Emlékezés

Ezekben a napokban mindenki az elhunyt szeretteire emlékezik.

Újra a Mesefaluban

Januárban - a blog indulásakor - már írtam egy rövid posztot Irotáról, a Mesefaluról. Akkor csak három fotóval illusztráltam a bejegyzésemet. Ennek ellenére az elmúlt hónapokban a nézettsége alapján szinte folyamatosan ott volt a "Népszerű bejegyzések" között.

A falu kápolnája

Az Irotáról szóló sorozat utolsó bejegyzésében szeretném még megmutatni a falu kis kápolnáját. A főutcán könnyen megtaláljuk, hiszen a homlokzat, a Mária szobor és az előtte álló kőkereszt már messziről irányt mutat.

Fényecsettel újrafestve

Az őszi napsütés csodákra képes. A ködös, szürke határt egy pillanat alatt harsogó, színes köntösbe öltözteti.

Őszi határ

Magunk mögött hagytuk Irota utolsó házait. A kis földút dombok között kanyarog tovább, hallani ahogy a kis patak ott csobog mellettünk a part menti bokrok takarásában. Lankás megművelt lejtők és kis erdős ligetek váltogatják egymást. Meglehetősen sok vadlest láthatunk az erdőszéleken. Én is kihasználtam a magasság adta lehetőséget néhány fotó elkészítésének erejéig.

Falukép - Irota

Miután megnéztük a templomot, sétáljunk vissza a faluba. Utunk először kertek tövében vezet, majd át az Irotát kettészelő kis patak hídján.

Az irotai templomban

A régi sírhelyek megtekintése után most nézzük meg a falu templomát. A Rákóczi-szabadságharc után rutén jobbágyokat telepítettek a faluba. Először egy fatemplomot építettek, mely később tűzvész martalékává vált. A hívek újra felépítették a kis fatemplomot. A falu lakosainak száma folyamatosan nőtt, így idővel szükségessé vált egy nagyobb kőtemplom építése. A Vay uradalommal kötött egyezség eredményeképpen 1846-ra készült el a ma is látható templom.

Hol örök csend honol...

Sétánkat hol is folytathatnánk máshol, mint a kis falu görögkatolikus templománál. A meglehetősen meredek hegyoldalon egy kiépített kis út vezet a tetőre. A templomkertben található a falu temetője. Mielőtt betérnénk a templomba érdemes itt is szétnézni. A főbejáratától balra álló kereszt Jézus alakja, Dr. Janka Gábor kazincbarcikai parókus keze munkáját dicséri.

Irota a Mesefalu

Következő úti célunk egy kis borsodi zsákfalu, Irota. Azt hihetnénk, hogy egy ilyen kis eldugott településen nem történik semmilyen említésre méltó fejlődés (turista szemmel nézve), pedig szerencsére ez nem így van! Rögtön az első nagy változás, hogy a Szakácsi-Irota elágazástól egy megújult útszakaszon juthattunk el a faluba. A település a tenni akaró lakosoknak, az Irotai Faluszépítők és Hagyományőrzők Egyesületének, valamint az önkormányzatnak köszönhetően a lehetőségekhez képest próbál fejlődni, túlélni. Az egyik kapaszkodó a turizmus lehet, hiszen Irota a Cserehát kapuja. A falu szépítése érdekében korábban már virágosítottak, kézművesházat hoztak létre, a falu értékeit kiállították, megújult a falu temploma és az iskola. Mi most egy újabb egyedi ötlet megvalósulását láthattuk, ugyanis lépten-nyomon közismert mesék figuráival találkoztunk az utcákon és a házak között.