Állítsátok meg Terézanyut!

... avagy kirándulás a Töttöskáli templomromhoz.

Reggeli sóhaj

Nagyot sóhajtott a föld. Lehelete aztán hajnali páraként gomolygott tova a szőlősorok között. Új nap kezdődött.

Szentbékkálla

Káli-medence. A szívem egyik csücske. Bár ha így nézzük akkor egy kardiológus minden bizonnyal rosszul lenne a szívem látványtól. Hiszen a Zemplénnek, az Őrségnek, a Hortobágynak (és még sorolhatnám) is jut egy-egy ilyen csücsök. Csoda, hogy egy ilyen szögletes szerkezet képes működni. No, de a viccet félretéve látogassuk meg ismét ezt a gyönyörű vidéket. Egy dombok között meghúzódó kis falu a célpontunk. Zánka felől érkeztünk és GPS nélkül sem lehet eltéveszteni azt a kereszteződést ahol le kell térnünk Szentbékkálla irányába.

A Hopp Ferenc Természetismereti Táborban

A tavak mellett 1991 óta minden augusztusban megrendezésre kerül a Hopp Ferenc Természetismereti Tábor, mely az ifjúság természeti- és környezeti tudatosságának növelését tűzte ki célul a tavak élővilágának megismerésén túl.

Halastavi madárfotók

A távcsöves megfigyelés mellett készítettem néhány fotót a tórendszer madarairól. Ebben a posztban most ezekből osztanék meg néhányat.

Ferencmajori-halastavak

Ismét eltelt egy hét. Rengeteg munkával és egyéb tennivalóval valamint zéró szabadidővel. Hajnal egy óra előtt egyszer sem kerültem ágyba és korán reggel már kezdődött is az újabb nap. Alig vártam a szombatot, hiszen az MME helyi csoportja a Ferencmajori-halastavakhoz tervezett egy madármegfigyeléssel egybekötött túrát. Nem jártam még korábban ezen a területen, így mindenféleképpen csatlakozni szerettem volna a csoporthoz. Csütörtökön megérkezett egy csapadékos hidegfront, pénteken is egész nap esett. Szombatra ugyan már jó időt jósoltak, igaz a szürke felhőtömböket látva elképzelni sem tudtam, hogy jöhet ez majd össze. Szombaton fél ötkor keltem. Az ég színe mit sem változott, de legalább már nem esett. Gyorsan elkészültem és már indultam is. A tatai vasútállomásnál volt a találkozó, ahonnan végül kocsikkal jutottunk el a tórendszerhez. Miközben készülődtünk és előkerültek a spektívek, a távcsövek, a fényképezőgépek elkezdett felszakadozni a felhőzet és egy-egy pillanatra megmutatta magát a Nap. A hegyek ugyan még mindig párába burkolóztak, de mi bizakodni kezdtünk.

    

Nyári busójáráson

"A mohácsi sokacok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába tartozik. Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák."

Jó úton jár - Mohács

"Hős vértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek. Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!" Az előző bejegyzésben látogatást tettünk a Mohácsi Történelmi Emlékhelyen, most nézzünk hát szét egy kicsit az ország legdélibb városában is. Mohács hazánk déli dunai kapuja, kikötőhely. A települést tulajdonképpen kettészeli a Duna. A fő belterület a jobb parton, míg egy jóval kisebb rész a bal parton található, ez utóbbi Újmohács néven is ismert. A két partrész között nem okozhat gondot az átjutás. Egy meglehetősen nagy befogadóképességű és menetrend szerint közlekedő komp könnyedén átjuttat embert és járművet a túloldalra.