2019. szeptember 2., hétfő

Tányérosok földjén

Sokakhoz hasonlóan én is nagyon kedvelem a kék-sárga színpárosítást. Nyáron legtöbbször adott a gyönyörű kék égbolt, sárgát pedig legkönnyebben egy napraforgóföldön találhatunk hozzá.



A napraforgó napjaink egyik legfontosabb táplálék- és ipari növénye. Fészkes virágzatú és akár 3 méter magasra is megnő. A napraforgóolajat jórészt étolajként hasznosítjuk, de a margarin- és a szappangyártás is használja. A magbél (szokták szotyi, szotyola és makuka néven is emlegetni) nyersen, száraz pirítással és olajban sütve is fogyasztható.



Származási helye Peru, de a ma termelt napraforgó ősei Észak-Amerika nyugati részéről származnak. Érdekes, hogy miután átkerült Európába eleinte dísznövényként kezelték és csak később terjedt el mint olajnövény. Napjainkban a termesztése hazai és világviszonylatban is növekvő tendenciát mutat. Hatalmas, több hektáros földeken figyelhetjük meg a sárga tányérosokat. 


A posztban látható fotók Szuhakálló határában készültek egy szép fekvésű napraforgóföldön.  


Mindig van egy-egy tányér amelyik ki-kikukucskál a többiek közül. 


A következő fotó címe "A kamasz". Már a fotó elkészítésekor rögtön ez jutott eszembe, ahogy a két nagy tányér közrefogja a langaléta ifjút. 


Bizony a tányérosok élete sem egyszerű. A hőségben fáradtan meghajolnak a magokkal teli tányérok súlya alatt. 


A nap lassan nyugovóra tért. Én is elindultam hazafelé. A tányérosok is megpihentek, mert másnapra is hőséget ígértek a meteorológusok.  

 

2 megjegyzés: