Odaát

Igyekszem minden alkalmat kihasználni és megörökíteni az oly ritkán látható fehérséget. Jártam odaát, a Római-parton is.

Hetek óta tart az extrém hideg, a hőmérő higanyszála lassan el is felejti, hogy milyen lehet a pozitív hőfok tartományba emelkedni. Ragyogó napsütésben és metsző hideg szélben kelek át a Duna felett. A távolban a Nagy-Kevély. A csúcson fehér, havas folt. Olyan mintha frontálisan ütközött volna egy nagy hógolyóval.

Az híd északi felén egyre erősödő, monoton motorzajjal egy tolóhajó közeledik. Orra hatalmas hullámokat vet, két oldalra terelve az úszó jégtáblákat.

  

Már majdnem a túlparton vagyok, nem hagyhatok ki egy téli fotót a kedvenc ipari tornyaimról.

Érdekes kettősség jellemzi a partot. Zárt vendéglők, csónakházak végig a sétányon. Holt szezon van. Viszont a téli napfény rengeteg embert lecsalt a partra. A sétány végén mégiscsak meglátok egy nyitott kis vendéglőt. Kígyózik a sor. A szerencsésebbek pedig már takaróba burkolózva ülnek és átfagyott kezekkel fogják a gőzölgő, forralt boros bögréket. Lassan haladok felfelé a parton, élvezem a téli hangulatot.