Szombaton egy kisebb karbantartást hajtottam végre a kerékpáromon. Kipróbálnom viszont már nem sikerült, mivel vasárnap megérkezett egy erős hidegfront, kiadós esővel. Ma délután munka után végre nyeregbe pattanhattam és tekertem egy nagy kört.
Először elkerekeztem a Farkaserdőhöz, majd onnan a Népszigetre. Menet közben hirtelen egy röpködő őszapó csapat közepén találtam magam. Talán egy tucatnyi apró szárnyas cikázott a fejem körül. Az egyik kedvenc madárfajom, örömmel töltött el a rövid találkozás.
Aztán tekertem tovább a Palota-sziget irányába a gátig, majd visszafordultam. Az összekötő híd után meg kellett állnom, mert valami csoda volt készülőben odafönn.
Lementem a vízpartra és onnan csodáltam az ég változó színeit. Az induláskor nem készültem fotózásra, így csak a mobiltelefonnal tudtam fotókat készíteni.
A fenti fotók 18 és 19 óra között készültek ebben a sorrendben. A blog Facebook oldalán egy rövid Reels videót is megnézhettek a mai színpompás alkonyatról. Pontosan az ilyen pillanatok miatt szeretem a szeles őszi napok végét.
El tudom képzelni milyen örömet éltél át, a természettel kapcsolatban ilyen elemi erők hatnak ránk, nekem is tetszik ez az alkonyati égbolt, különös az a vöröses nyíl, mintha jelképezne valamit.
VálaszTörlésA csillagos, tiszta égnél jobban csak az alkonyatit szeretem. Ha szerencséd van, ki lehet fogni ilyen csodás pillanatokat !!!
VálaszTörlés