Vízimadarak a Rómain

Tudom kevés az esélyem rá, de nem adtam még fel a "jegesréce projektet". Gondoltam teszek egy újabb próbát.

Ismét fagyos szélben és napsütésben kelek át az összekötő hídon. Közel a budai oldalhoz letekintek a Római-partra. Sokan sétálnak lent, már innen látom, hogy most sem járok majd sikerrel. A jegesrécék félénk madarak, hamar védett helyre húzódnak vissza az emberek elől. "Szokásos" vízimadarakból viszont gazdag a felhozatal.

Örömmel látom a nagyszámú szárcsacsapatot. Nálunk a pesti oldalon már vagy három éve nem láttam egyetlen egyedet sem. Egy mókás folyamatot figyelek meg. Megállás nélkül, pásztázó úszással vizsgálják a sekély vizet. Majd jöhet a látványos lebukás.

A megszerzett falattal a csőrében bukkan ismét a felszínre.

Ám ekkor már más is szemet vet a könnyű prédára. Jókat mosolygok a hoppon maradt szárcsák méltatlankodó tekintetén. Aztán kezdődik minden elölről.

Az úszó jégtáblákat is kibérlik a sirályok.

A befolyó környékén hattyúcsapat ringatózik a vízen. Idősebb és fiatal példányok vegyesen.

Finom mozdulatok, egyfajta hattyúbalett. Hosszú percekig figyelem a vízi előadást.