Találtam valamit...

... de mégis mit?
Volt még időm a délutáni vadlúd behúzás kezdetéig, így ebéd után sétálni indultam az erdőbe, ahol érdekes kettősséget láthattam. A szélek még most is őszi színekben pompáztak...

... ugyanakkor a belső részen álló fák már szinte teljesen felkopaszodtak.

Az ösvény két szélét valamilyen jármű taposhatta ki. Az egyik vájatban két érdekes, egymás mellett pihenő, zöld színű "labdára" lettem figyelmes. Az első gondolatom az volt, hogy talán gyerekek járhattak erre és ők veszítették el a játékszerüket. Aztán az ösvény melletti aljnövényzetben megláttam egy másikat és jobban szétnézve egyre többet fedeztem fel. Ekkor már láttam, hogy valamilyen termés lehet. Egy fa alatt koncentrálódott a labdatömeg és felnézve hasonlóak lógtak az ágakon is. Sokat járok erdőkben, de még sohasem láttam ilyen növényt. Fogtam a két lasztit és egy lehullott ágat és egy közeli farönkre helyeztem őket, fotózás/dokumentálás céljából.

A termés zömök, kemény felépítésű, 12-14 centiméteres átmérővel, rücskös felszínnel. Az eséstől meghasadt részen fehér, ragadós nedv szivárgott belőle. Az ágacska szárán 1-2 centiméteres kemény tüskéket láttam. Tudja esetleg valaki, hogy mit találtam? A segítségeteket előre is köszönöm!
Mielőtt kiléptem a fás rész fedezékéből még lefotóztam ezt a szép gombacsoportosulást is.

Kilépve a fák takarásából ismét újult erővel csapott le rám a szél. Az erdőből először a nagy kilátóhoz vezetett az utam.

Felmentem szétnézni, de csak pár percig bírtam ki. A magasban mintha megsokszorozódott volna az egyébként sem gyenge szél ereje. A máskor oly békés tófelszínt most komor, vágtató hullámok korbácsolták.

Lassan, kis csoportokban elkezdtek érkezni az első lilikek a tóra.

Célba vettem a túlparton álló kisebb madárlest. A nádas szélén, némileg a fák ölelésében áll. Abban bíztam, hogy ott nem lesz akkora ereje a szélnek.

Jól számítottam. Valóban elviselhető volt ott a süvöltés, ezért elhelyezkedtem és vártam a behúzás pillanatát.

De továbbra is csak kis létszámú lilik csoportok érkeztek.

A tóra kinézve rövid ideig láttam a csoportosulást, de hamarosan eltűntek a madarak a nád jótékony takarásában.

Aztán csak telt az idő és nem nagyon történt semmi. A távcsővel csak egy sirály pásztázó repülését, majd egy szürke gém felemelkedését követtem szemmel. A viharos szél végül itt is rám talált, ezért úgy döntöttem hogy hazaindulok. Már majdnem a vasútállomásnál jártam, amikor nagyobb csapatok tűntek fel a távolban. Érdekes módon nem a fertőre tartottak, hanem a Velencei-tó irányába. Úgy saccolom, hogy több hullámban kb. 1000 vadlúd húzott át a magasban.

  

Idén így fújta el a szél a dinnyési vadlúd megfigyelésemet. Kívánom, hogy a XV. Tatai Vadlúd Sokadalom rendezvényen (november 28-29.) több szerencsével járjanak majd a madárkedvelők. Én az idén sajnos nem fogok tudni csatlakozni.